Szombattól életbe lépett a magas rangú tisztségviselők bérének háromszorosára emeléséről szóló kormányrendelet.
Szombattól életbe lépett a magas rangú tisztségviselők bérének háromszorosára emeléséről szóló kormányrendelet. A szabályzót pillanatnyi habozás nélkül aláírta az államelnök is, igaz, ő maga is „érintett” a dologban. Szombat óta tehát 48 közméltóság akár háromszorosára emelt fizetést zsebelhet be. A terv a miniszterelnök-helyettes agyából pattant ki, meglehetős vihart kavart az amúgy is bűzlő politikai mocsárban, de a végén minden „rendbe jött”. Még a kormányfő is csak a látszat kedvéért fogalmazott meg valamiféle vérszegény tiltakozást, ám utóbb mégsem tett keresztbe kollégája
„jóhiszemű” ötletének.
Az, hogy a rendelet felháborodást váltott ki a szakszervezetekből, természetes, hiszen az általuk képviselt
„mezei” közalkalmazottak nagy részének, különösen a helyi közigazgatásban dolgozó tisztviselőknek olyan kicsi a fizetésük, hogy a szociális segélyből élők sokszor a szemükbe nevetnek, hogy képesek szinte éhbérért dolgozni. Ezért ők is fizetésemelést követelnek még a 2016-os választások előtt. Emellett nyílt levelet fogalmaztak meg a
„főméltóságoknak”, amelyben a nép iránti totális megvetésnek nevezik a lépést. Ami, ha elnézzük, hogy ezek a méltóságok micsoda arroganciával kérkednek, tökéletesen igaz, hiszen egy-egy miniszter karórája többet ér, mint egy luxusautó, vagy egy-egy cipő, táska árából egy egész falu hetekig tudna élni.
Persze megmagyarázzák, miért szükséges ez a plusz: egyfelől ezt kívánja a tisztség méltósága (!), másfelől a nyugati civilizált országok példáját hozzák fel, ami még annyira sem releváns. Ám ami miatt kinyílik a bicska az egyszerű földi halandó zsebében, hogy úgy viselkednek, mintha valóban megérdemelnék vagy mintha mindez
alanyi jogon „járna nekik”.
Ám annál „relevánsabb” a politikusoknak – hiszen a miniszterelnöki, államfői, miniszteri tisztség is politikai funkció – az őket magas tisztségekbe juttató állampolgárok iránti érdektelensége, közömbössége, illetve a kapzsisága.
Ugyanis, az említett kormányrendeletre hivatkozva, a parlamenti képviselők és szenátorok, akik nemrég jócskán megemelték saját nyugdíjukat, szintén magasabb fizetésre tartanának igényt.
Miután tehát megszavazták a saját nyugdíjemelésüket, a fizetésemelésük megszavazására készülnek. Eszerint egy parlamenti képviselő havi fizetése kb. 9 ezer lej lenne, természetesen az eddigi pluszjuttatások, ülésdíjak, ingyen elszállásolások és utazások, telefon-, benzinpénz stb. mellett. Ez ellen, érdekes módon, senki sem tiltakozik. Kevés kivétellel nagy az egyetértés a hatalom és az ellenzék képviselői között. Persze a képviselők béremelése időigényesebb lesz, mert végig kell járni a parlamenti procedúrát, miközben a 48 magas rangú tisztségviselőnek nem kellett várakoznia. Augusztus elsejétől az említett vitatott kormányrendelet értelmében megkapják a „jussukat” – a mi adólejeinkből, akkor is, ha nem csinálnak semmit. Őket nem fenyegeti a veszély, hogy a parlament esetleg elutasítja a jogszabályt.
Ezek után kis ízelítő abból, hogy mennyire érdemlik meg honatyáink az újabb fizetésemelést: három évvel a hivatali eskü letétele után a képviselők több mint egyharmada (a 387 képviselő közül 92) idén egyszer sem szólalt fel a plénumban, 44 pedig mindössze pár másodpercet töltött a mikrofonnál, amíg letette az esküt. Enélkül ugyanis nem igazolták volna a mandátumát.
Az olvasóra bízzuk, döntse el: megérdemlik?