2014. december 12-én Székelyföldről 19 fős küldöttség utazott ki a limanowai nemzetközi megemlékezésre, amelyet Lengyelország szervezett Magyarország hathatós közreműködésével.
Fotó: Nagy József
2014. december 12-én Székelyföldről 19 fős küldöttség utazott ki a limanowai nemzetközi megemlékezésre, amelyet Lengyelország szervezett Magyarország hathatós közreműködésével. A megemlékezésen való részvétel a Hargita Megyei Kulturális Központ Az első világháború centenáriuma programsorozata keretében valósult meg. A székelyföldi küldöttség kiutazását a Hargita Megyei Kulturális Központ és Hargita Megye Tanácsa támogatta.
A jórészt első világháborús hagyományőrzőkből álló csapat tagjai Mezőpanitból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Gyergyóremetéről, Gyergyószentmiklósról, Barótról és Uzonból érkeztek. A hagyományőrzők a marosvásárhelyi m. kir. 9. honvéd huszárezred, a brassói cs. és kir. 2. huszárezred és a marosvásárhelyi m. kir. 22. honvéd gyalogezred korabeli egyenruháit viselték. Utunk alatt kitérőt tettünk Debrecenbe, ahol a Csontos János vezette debreceni m. kir. 2. honvéd huszárezred hagyományőrző csapata fogadott. A belvárosban együtt megkoszorúztuk a debreceni huszárok volt laktanyájának épületén elhelyezett emléktáblát, ugyanis a 9-es székely és a debreceni 2-es huszárok a háború alatt többször harcoltak vállvetve a frontokon.
Késő este érkezvén Lengyelországba, Limanowa mellett, egy magas dombtetőn épült szállóban szálltunk meg, ahol a lengyel házigazda a hagyományos lengyel–magyar barátság jegyében fogadott, és rendelkezésünkre állt, amiben csak lehetett.
December 13-án a kisváros főterén, a magyar és lengyel hagyományőrzők bevonulását követően díszünnepségre került sor, amelyen felszólaltak a lengyel, a magyar és az osztrák küldöttségek képviselői. A hagyományőrzők a főtéren két sorban álltak fel, majd bemutatók következtek. Az orosz és a német fél korabeli egyenruhájába is lengyelek bújtak. A magyarok osztrák–magyar huszár- és gyalogos-egyenruhákat viseltek. A Csepin Péter vezette lovas küldöttség fogadásával folytatódott az ünnepség: ők Magyarországról lovon tették meg az utat Limanowáig, november 28-án indultak Várpalotáról. Délután lengyel néptáncegyüttes bemutatóját is megcsodálhattuk magyar huszárok kiállítása mellett.
Ezt követően a székely küldöttség a közeli Tarnowba utazott, ahol Bem Józsefre emlékeztünk és megtekintettük a sírját. Bem József hamvait a lengyel állam 1929-ben szállíttatta haza Aleppóból, mivel 1849-ben az erdélyi hadak vezére Törökországba távozott és ott is halt meg.
December 14-én reggel szentmisére került sor a helyi templomban, mely zsúfolásig megtelt. Figyelemre méltó a lengyelek vallásossága. 11 órától a várostól délre lévő Jabloniec magaslaton hadijátékra került sor lengyel és magyar hagyományőrzők részvételével, akik korhű egyenruhákban és fegyverzettel mutatták be a limanowai csata eseményeit. A lövészárkok látványa, a fegyverropogás és a robbanások visszavittek minket 1914 decemberébe, amikor ezrével haltak hősi halált az osztrák bakák a csatában.
A hadijátékot követően a hágó tetején lévő temetőben megemlékezésre került sor, ahol a lengyel védelmi minisztérium képviselője szólalt fel, méltatva a magyar katonák hőstetteit, akikre felszabadítókként tekintett. A lengyel állam az évfordulóra felújíttatta a temetőt a magyar állam támogatásával és Muhr Ottmár huszárezredes emlékművét, aki a csatában a soproni cs. és kir. 9. huszárezred élén halt hősi halált. A lengyelek máig őrzik az emlékét. Ezután Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere tartott beszédet, aki kiemelte, hogy Lengyelország és Magyarország, ahogy a történelemben többször, úgy a jövőben is számíthat egymásra testvérnemzetként. Az esemény színfoltja volt továbbá, hogy a Magyar Honvédség Központi Zenekara játszotta a lengyel himnuszt és lengyel katonazenekar a magyar himnuszt. A megemlékezést koszorúzás zárta mindkét állam részéről Muhr Ottmár emlékművénél, amelynek két oldalán két-két lengyel és magyar katona állt díszőrséget. Az ünnepségen jelen volt Muhr Albert, a hős ezredes unokája is, továbbá nemzetiszínű zászlót tartva vett részt az eseményen egy magyarországi 93 éves háborús veterán is, aki 1944-ben harcolt a vidéken, a második világháború idején.
A sírok mellett fiatal lengyel katonák álltak, kezükben mécsessel, amit a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóival együtt helyeztek el a sírok előtt, a magyar hallgatók által vitt gyertyákkal együtt. A székely hagyományőrzők a temetőben díszsorfalat álltak magyarországi társaikkal az ünnepség alatt, méltó módon emlékezve a 9-es honvédhuszárok, a 22-es és 24-es honvédgyalogosok 1914 őszi helytállására és áldozatukra.
A limanowai csata
A keleti fronton 1914 őszén az Osztrák–Magyar Monarchia fokozatosan vonult vissza a Galíciát elárasztó orosz csapatok elől. November folyamán azonban a Kárpátok előterében stabilizálódott a helyzet. Limanowánál két orosz hadsereg között keletkezett résbe december elején indult meg a Monarchia csapatainak ellentámadása, ami az első győzelem volt az orosz csapatok felett. A többségében magyar csapatokból álló csoportosítás harcainak súlypontja a Jabloniec-hágó volt, amit a főleg magyar huszáralakulatok nagy véráldozat árán védtek meg. A limanowa-lapanowi csatát ezért „Limanowa-magyar győzelem” néven emlegeti azóta is az utókor. A marosvásárhelyi m. kir. 9. honvéd huszárezred Limanowától északkeletre Tymowánál és környékén vette fel a harcot az orosz csapatokkal. A szintén részben székelyföldi kiegészítésű marosvásárhelyi m. kir. 22. és a brassói m. kir. 24. honvéd gyalogezredek pedig a Kárpátok irányából, a Limanowánál harcoló orosz csapatok oldala ellen támadó csoportosítás részeként 1914. december 12-én Nowy Sacz (Neusandec) városát foglalták el. A limanowai győzelem következtében meghiúsult az orosz győzelem lehetősége. Sőt 1915 tavaszán a Monarchia és Németország támadásba menve át, átvette a kezdeményezést a keleti fronton.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
