Szinte meghatóan nagyvonalú az egészségügyi tárca által készített reformcsomag a fogászati ellátást illetően. Pénteki videokonferenciáján a szaktárca államtitkára tisztázta, hogy a reformcsomag tartalmazni fogja a megelőzést a gyermekek körében.
Szinte meghatóan nagyvonalú az egészségügyi tárca által készített reformcsomag a fogászati ellátást illetően. Pénteki videokonferenciáján a szaktárca államtitkára tisztázta, hogy a reformcsomag tartalmazni fogja a megelőzést a gyermekek körében. Ezt valójában a kritikus időszakokban elvégzett ellenőrzés jelenti és a helyes fogápolással kapcsolatos felvilágosítás – szólt a pontosítás. Ami szépen hangzik, csakhogy az ellenőrzéssel nem sokra mennek a szülők. Különösen azok nem, akik olyan helyzetben vannak ( és hányan vannak!), hogy nem tudják megengedni a fizetéses ellátást. És sajnos azok a „szép idők” is elmúltak már, amikor az egészségbiztosítási pénztárral szerződéses viszonyban álló fogorvosi rendelők abból a kevés pénzből, amit havonta kaptak, néhány gyermek lyukas fogát betömhették. Most nézegethetik időnként, hogy mennyit romlik a gyermekek foga, sőt statisztikát is vezethetnek a cariesek szaporodásáról és mélyüléséről. A szülők is tudomásul vehetik, de ha a betevő falatra is nehezen jut, különösen vidéken, ahol még fogorvosi rendelő sem működik, a puszta felvilágosítással maradnak. A felnőttkori ingyenes ellátást is egyelőre elfelejthetjük, bár a miniszter szerint minden regionális sürgősségi kórházba telepítenek fogorvosi rendelőt. Ahol a jelek szerint nem ingyen távolítják el a fájós fogat, s egyéb műveletekért is fizetni kell.
Bár a romániaihoz hasonló „lakosságbarát” fogorvosi ellátást nagyítóval sem találunk az uniós országok körében, mégsem kell elkeseredni. A pénteki sajtótájékoztatón elhangzott egy nagyon jó hír is. Amely szerint a fogászati ellátást nem írták le teljesen. Sőt 2014-ben több pénzt szánnak erre a célra, mint az elmúlt esztendőben. Azoknak az idős személyeknek ugyanis, akiknek már egy foguk sem maradt, és ez az állapot veszélyezteti az egészségüket, lehetőséget biztosítanak, hogy a pénztári finanszírozással műfogsort csináltassanak. Tudom, hogy nagyon jó hír azoknak, akik az ínyükkel kénytelenek a rágást mímelni, és mindenképpen dicséretes, hogy gondolnak rájuk. Azt azonban, hogy miért kell a sokat hangoztatott megelőzéstől a fogatlanság teljes állapotát kivárni, nehezen tudom megérteni. Pedig nem csillogó porcelán körhidakra, s a minimálbérből vagy kisnyugdíjból élők számára költséges beültetéssel történő fogpótlásra gondolok, hanem arra, hogy a gyermekeknek legalább joguk legyen arra, hogy a prevenció során számba vett lyukas foguknak a betömését is finanszírozzák. Ahogy az egészségbiztosítási kassza a felnőttek elvesztett fogainak a legegyszerűbb, legolcsóbb módszerrel való pótlását is lehetővé kellene tegye. Ezzel ugyanis sok esetben meg lehetne takarítani a majdani műfogsor elkészítésére szánt összeg tetemes részét.
