Matematikusok, gének, rejtélyek

A fenti címmel jelentetett meg egy a matematikusokat és azok családfáit bemutató könyvet a népszerű orvos-genetikus Czeizel Endre professzor. A könyv bemutatója tavaly december 3-án volt Békéscsabán, a zsúfolásig megtelt Jókai Színházban, ahol e sorok írója is méltathatta Czeizel Endre könyvének Bolyai Jánosról szóló fejezetét.

Czeizel professzor, Máthé Márta és Haller Béla, a Bolyai Farkas Középiskola tanárainak társaságában

A fenti címmel jelentetett meg egy a matematikusokat és azok családfáit bemutató könyvet a népszerű orvos-genetikus Czeizel Endre professzor. A könyv bemutatója tavaly december 3-án volt Békéscsabán, a zsúfolásig megtelt Jókai Színházban, ahol e sorok írója is méltathatta Czeizel Endre könyvének Bolyai Jánosról szóló fejezetét.

Szerintem nem szabad lebecsülni a népszerűséget, sem a tudományos tevékenységek elismerésében, sem a művészetekben. Nem mindegy, hogy a színházban 50 vagy 500 ember néz végig egy előadást, nem mindegy, hogy egy újságot 50 vagy 5000 ember olvas el, nem mindegy, hogy egy tudományos felfedezés 50 vagy 50000 embert érdekel. Nagy hiba, ha a népszerűséget, és az ismertséget a tudomány- vagy a művelődés-szervezők figyelmen kívül hagyják. Czeizel Endre könyvei igen népszerűek. Bemutatta a Nobel-díjas magyarok családfáit és családi környezeteit, de ugyanígy a festőket, költőket, írókat, orvosokat és a végére hagyta a matematikusokat. A költőkről írott könyve rekord példányszámban, 15000 példányban kelt el, ami egy tudományos ismeretterjesztő mű esetében, figyelembe véve a mai könyvvásárlási tendenciákat, igazi szenzáció.

Czeizel Endre élvezetesen és érdekesen tudja bemutatni a családi gének kavarodását, a családfák kialakulását, a művészek és tudósok családi környezetét. Ő igazán komolyan veszi Bolyai Jánosnak azt az intelmét, hogy a lényegesből is csak az érdekessel szabad a közvélemény elé állni. Czeizel Endre előnyére válik, hogy nagyon jó előadó is.

Matematikusok, gének, rejtélyek című könyve kilenc elméleti és öt alkalmazott matematikust mutat be. Az első helyen Bolyai János szerepel. Már most kiemelném a könyv egyik emberközeli vonását: Czeizel doktor igyekezett minden matematikus családját, vagy azok utódait személyesen is felkeresni. Igyekezett meglátogatni minden bemutatott személyiség otthonát, azt a helységet ahol élt. Ez adja könyvének a hitelességét. Így, természetesen, ellátogatott Marosvásárhelyre, és végigjárta a Bolyai-emlékhelyeket is.

A könyvben minden matematikus bemutatásánál van egy szakmai ismertetés, melyet Tusnády Gábor professzor, az MTA Rényi Alfréd Kutatóintézet munkatársa, az MTA tagja írt. A bemutatott kilenc elméleti matematikus: Bolyai János, Kőnig Gyula, Riesz Frigyes, Fejér Lipót, Haar Alfréd, Pólya György, Kalmár László, Erdős Pál és Rényi Alfréd. Az alkalmazott matematikusok: Kármán Tódor, Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede és Harsányi János.

Nagyon érdekes, hogy e világhírű matematikusok közül egyedül Bolyai János nem zsidó származású. Ezt a tényt, valamint a zsidó származásúak tehetségét a matematikához, nagyon érdekesen és nyitottsággal ismerteti Czeizel doktor. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy Riesz Frigyes, Kőnig Gyula, Kalmár László, Neumann János kikeresztelkedett).

Minden személyiséget a családi háttér, a pályafutás, a 2x4 faktor, és a sorsfaktor prizmáján elemez. A 2 x 4 faktoros talentummodell alfejezetei minden matematikus esetében: az általános értelmesség, a speciális szellemi adottságok/képességek, a kreativitás, a motiváció, a család, az iskola, a kortársak és a társadalom. A könyv 479 oldal, tehát gazdag és élvezetes olvasmány.

Álljon itt egy hosszú idézet Czeizel professzor előszavából:

„Munkámat az is nehezítette, hogy míg a művészek életét sokan feldolgozták, a nagy matematikusok értékelői életükkel nem sokat foglalkoztak, inkább csak a képletekkel teli életművűkre koncentrálták figyelmüket. Például családfájukat, Bolyai János kivételével, össze sem állították, testi adottságaikra, személyiségükre, betegségeikre figyelmet alig fordítottak, pedig az én orvos-genetikusi megközelítésemnek ezek a leglényegesebb részei. Mindent megtettem ezek megismerésére, de elég kevés sikerrel.

Végül, szembesülnöm kellett egy eddig nem tapasztalt nehézséggel. Ahogy korábban, úgy most is, minden mintámba bekerült géniusz leszármazottaival felvettem a kapcsolatot adatgyűjtés céljából, és természetesen bemutattam nekik a készülő fejezet piszkozatát, hogy csak az ő jóváhagyásukkal jelenjen meg. Korábbi könyveim kapcsán ennek köszönhettem, hogy megismerhettem személyesen József Attila nővérét Etust, Radnóti Miklós feleségét, Fannit, Bartók Béla fiát, ifjabb Bélát és sok más nevezetes személyt. Életemnek ezek fontos ajándékai. Az e könyvemben szereplő alkalmazott matematikusok közül is nagyon sokat köszönhetek Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede és Harsányi János USA-ban élő rokonainak, akik nagyon sokat segítettek a szükséges információk megadásával. Ezzel szemben az elméleti matematikusok tervezett feldolgozása kapcsán két esetben is olyan ellenállásba ütköztem, ami végül is lehetetlenné tette munkám e részeinek elvégzését.

Természetszerűleg megint szembesültem a mintámba kerülők kiválogatásának nehézségével. Ragaszkodtam – már csak a géniuszok összehasonlíthatósága miatt is – a korábbi kiválasztási kritériumokhoz, vagyis a magyar származáshoz és az elhunytsághoz. Élőket nem helyes értékelni, mivel még nem zárult le életművük, ráadásul a kimaradtak meg is orrolhatnak…A témában való előzetes tájékozódás után azt is eldöntöttem magamban, hogy az ún. elméleti matematikusokat és a matematikai talentumukat más területeken hasznosítókat, akik tehát alkalmazott matematikát műveltek, külön választom. Már csak összehasonlíthatóságuk érdekében is. A könyv terjedelmi korlátai miatt 15 személy értékelésére terveztem vállalkozni, ebből 10 elméleti és 5 alkalmazott matematikus. A nagy kérdés az volt, hogy ők kik legyenek!?!

Nagy szerencsémre Tusnády Gábor megoldotta ezt a gondomat is. Kérésemre, hogy ő kit tart a legnagyobb magyar matematikusoknak, nemcsak megadta jelöltjeit, de tovább is ment. Mint az Előszóhoz csatlakozó Kiegészítésből kiderül, Tusnády Gábor nagyon alapos közvélemény-kutatást is végzett a magyar matematikusok körében, aminek köszönhetően kikristályosodtak mintám alanyai. Tanulmányom 10 elméleti matematikusa közül nyolc szerepel a Tusnády Gábor-féle lista első tíz helyezettje között. Neumann János sem marad ki, de ő a matematikát alkalmazók közé kerül, ahogy a listán később szereplő Harsányi János és Kármán Tódor is. Wald Ábrahámot, aki Kolozsváron született, majd az USA-ban élt és halt meg, és aki a modern matematikai statisztika egyik megalapozója, azért kellett kihagynom, mert nem találtam értékeléséhez szükséges nyersanyagot. Sain Márton Matematika-történeti ABC (Tankönyvkiadó, 1977) könyve is csak 2,5 sorban foglalkozik vele. Így helyére a sorban következő Turán Pál lépett. A maradék 10. hely betöltése sok gondot okozott. A sorban következő 7 matematikus életműve nem Magyarországon teljesedett ki, én pedig magyarországi matematikust szerettem volna választani. A sorrendben következő 5 matematikus közül – különböző meggondolásokból – Szőkefalvi-Nagy Bélát választottam volna, de az ő leszármazottjai ezt megtiltották. Végül is, elsősorban Kmetykó András érveit elfogadva, Kalmár László mellett döntöttem.

Az elméleti matematikusok közül legrészletesebben Bolyai Jánossal foglalkozom. Nem csak azért, mivel ő a magyar tudomány és kultúra egyik legnagyobb hérosza, hanem amolyan orvosi rehabilitációként is. Őt előbb kortársai, majd később még pszichiáterek is a fennmaradt mendemondák alapján elmebetegnek, magyarul őrültnek nyilvánították. Az azóta megismert levelezése és tudományos munkássága egyértelműen igazolja e hiedelem valótlanságát. Könyvem egyik legfontosabb célja annak igazolása, hogy Bolyai János nem volt elmebeteg. Ahogy korábban írt könyveim egyik fontos küldetése annak igazolása volt, hogy sem József Attila, sem Csontváry Kosztka Tivadar nem volt őrült. Furcsa szellemi torzulása a magyar embereknek, hogy szereti géniuszait bolondnak vélni…”

Reménykedem, hogy sikerült felkelteni a Népújság olvasóinak figyelmét a könyv iránt, hiszen a matematikusok élete is legalább annyira lehet színes és érdeklődésre számot tartó, mint bármely művész vagy író élete, és ehhez rendkívül értékes forrásmunka Czeizel Endre könyve. Érdemes elolvasni!