2019. október 13., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A színészmesterség moralitását próbáljuk nekik megtanítani, hogy ne a csillogás, ne a sztárkodás, ne a külsőségek legyenek fontosak számukra.


Évadzáró gálaestjét tartotta a marosvásárhelyi Kamaszok színtársulat péntek este. Az ünnepi előadás-sorozatra a Tamacisza Társulat székhelyén, a várbeli Kádárok bástyájában került sor, lévén a Tamacisza vezetője a Kamaszok irányítója is: Kozsik József színművész fogadta a teljes telt házas közönséget a bástya középső szintjén berendezett előadóterem négyszögletes, mindegyik oldaláról nézői székekkel határolt színpadán.

– Olyan csapat évadzáró munkáját láthatják ma este, amelynek tagjai ide jártak másfél éven keresztül. Ebben a rohanó korban, úgy tűnik, találtak nálunk valamit. A színészmesterség moralitását próbáljuk nekik megtanítani, hogy ne a csillogás, ne a sztárkodás, ne a külsőségek legyenek fontosak számukra. Hiszen a legfontosabb a bátorság a közönség előtt való szereplésre. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárai segítettek a beszédtechnika-, dráma-, énektechnika-órákon tanítani. Ezek a gyerekek a marosvásárhelyi, erdélyi magyarsághoz tartoznak. Ennek megfelelően élnek és próbálnak tevékenykedni. Nagyon fontos, hogy törődjünk velük – ki mással lenne fontosabb törődnünk? 13 és 20 év közötti, szabadidőt nem ismerő fiatalok ők. Huszonhárman vannak. A másfél év alatt vasbeton testvéri kapcsolatok alakultak ki közöttük, fesztiválokat nyertek közösen. Az erdélyi magyar kamaszok világára próbálják irányítani a figyelmet. Megtanulták szépen képezni a szót, a hangot, ők kezdeményezték, hogy versekkel tiszteleghessenek a márciusi ifjak előtt. Már értik az erdélyi magyar kamaszok életének a lényegét – mondta Kozsik József, majd elkezdődött az ifjú színtársulat játéka, amelynek során elsőként a Bojtika című ifidrámát mutatták be olvasószínházi keretek között, majd improvizációs játékokat felvonultató rész következett, amelyet A dzsungel könyvének egyik dala zárt. Az est végén pedig díjazták az ifjú társulat tagjai által saját maguk közül megnevezett és a tanárok döntése alapján is jóváhagyott legjobb teljesítményű ifjú színészt, akinek Tamacisza-aranygyűrűt adtak át: a gyűrűt ezúttal Pál Endre érdemelte ki.

Az est hangulatát nem csak az általános jókedély emelte, hanem a fiatal színjátszók meglepően hiteles játéka, annak frissessége, a társulat tagjainak tiszta szóképzése, a színjátszás iránt érezhető és látható szeretete is. Több ez, mint diákszínjátszás, jóval több.

 




Kapcsolódó cikkek: