A marsall öröksége

Az idősebb nemzedék számára nem kell bemutatni Josip Broz Titót.

Az idősebb nemzedék számára nem kell bemutatni Josip Broz Titót.

Az Osztrák–Magyar Monarchia őrmestereként lépett színre, és Jugoszlávia államfőjeként és marsalljaként fejezte be tüneményes karrierjét. Horvát származása dacára a szerbek tiszteletének örvendett, és jogosan. Az egykori Jugoszlávia az ő vezetése alatt élte virágkorát. Karizmatikus személyiség volt. A két világháború közötti időben hol itt, hol ott tűnt fel Európában rendkívül elegáns, magabiztos, tiszteletet parancsoló, férfiasan fess alakja. Egyes források szerint nem volt számára idegen életvitel az ügynökösködés. Lehet, hogy igaz, de ennek ma már semmi jelentősége. Partizánvezér volt, és egyetlen a korszak kommunista politikusai közül, akinek kitűnő kapcsolatai voltak Nyugattal, és ujjat mert húzni Sztálinnal. De az idő rajta is túllépett és Jugoszlávia is eltűnt Európa térképéről. Mindez ma már történelem. De élnek a gyermekei, unokája és harmadik felesége, Jovanka Broz, és pereskednek Szerbiával az el nem orzott örökségért, ami a nagy felfordulásban még megmaradt.

Gyermekei, Zarko, Josip (Jóska), Zlatica, Svetana, Miso és unokája, Eduard, valamint özvegye, Jovanka nagy hatalmú ellenféllel állnak szemben. A hagyatéki eljárást Zarko kezdeményezte még 1983. december 14-én. Az örökösök ez ideig azonban csupán azokat a szerzői tiszteletdíjakat kapták meg – fejenként 4000 egykori német márkát –, amelyek a marsall könyvei alapján illették meg őket. A döntést az ügyben a negyedik belgrádi kerületi bíróság 1989-ben hozta meg, amit Jovanka megtámadott, és ezzel új bírósági eljárás kezdődött. Az özvegy követelései között nagy értékű ékszerek, szobrok, festmények, szőnyegek, hét gépkocsi (Rolls Royce, Cadillac és Lincoln), faragott bútorok, bélyeggyűjtemények, porcelánok és órák szerepelnek, valamint Tito híres Szuvorov-érdemrendje, amivel rajta kívül csupán Sztálin és Zsukov marsall rendelkeztek. De az örökösök igényt tartanak Tito egykori katonai egyenruháira és számos ezüsttárgyára is. A hagyatékban ingatlanok, részvények és bankbetétek nem szerepelnek. Ismerve Tito nagyvilági észjárását, jogosan feltételezhetjük, hogy azokról még életében intézkedett örökösei javára, úgy, hogy számításait senki át ne húzhassa. Vagy ki tudja? Errare humanum est – tévedni emberi dolog.

A hagyatéki per tovább folyik.

A közel 90 éves Jovanka a szerb kormány egyik vendégházában lakik ideiglenesen, ahová csupán néhány személyes dolgát vihette magával, és abban az igazságtételben reménykedik, ami a volt szocialista országokban köztudottan ismeretlen fogalom.

Hogy meddig tűrik meg Jovankát a vendégházban, az olyan bizonytalan, mint a mondabeli macska vacsorája.