A marosvásárhelyi unitárius egyházközség története (II.)
2017-02-14 15:53:53
A 19. század elején egyetemes egyházi igényként jelentkezett a marosvásárhelyi egyházközség megalakítása.
A Dersi János terem (Fotó: Vajda György)
A 19. század elején egyetemes egyházi igényként jelentkezett a marosvásárhelyi egyházközség megalakítása. Kimondják az imaház építésének szükségességét és elrendelik az országos gyűjtést. A gyűjtés eredménye 4489 korona. A szervezeti élet jelentős lépése, hogy 1839-től Marosszentkirálynak és Marosvásárhelynek közös lelkésze van Kelemen István személyében, majd fia, Kelemen Albert 1869-ben a marosvásárhelyi egyházközség első lelkésze lesz.
Egypár jegyzőkönyvi bejegyzés a marosszentkirályi egyházközség nehézségeiről és az anyaegyházközségi jellegéről való lemondásról szól.
1877. április 2-án Kelemen Albert levelet ír Fekete Károly vásárhelyi megbízott gondnokhoz, amelyben a lelkészi lakás rozzant állapotáról panaszkodik, és segélyt kér új lakás építésére, majd 1877. április 15-én a marosszentkirályi egyházközség keblitanácsa levélben keresi meg a vásárhelyi unitáriusokat, melyben arról ír, hogy imola (imádkozóhely) nincs, a lakás rossz helyre van építve, és rossz állapotban van. Az egyházközség kész lemondani az anyaegyházközség elnevezésről és beleegyezik, hogy a lelkész Marosvásárhelyre költözzön, mivel az egyházközség „jelenleg csak két tagból áll, s vagyoni helyzete szomorú”. A marosvásárhelyi egyházközség az Egyházi Képviselő Tanácstól kéri az anyaegyházközséggé való nyilvánítást, amit az 1877. augusztus 5-én elfogad. Az első marosvásárhelyi keblitanács 1873-ban alakult.
Az egyházközség anyagi megerősödését nagyban elősegítette Dersi János és Biás István jótevők adománya. Házak, telkek, felszerelési tárgyak kerültek az egyházközség tulajdonába. Dersi János a marosvásárhelyi Petőfi (ma Posta) utca 19. szám alatti lakását végrendeletében az egyházközségnek hagyja lelkészi lakásnak.
Az imaházat az 1869-70-es években építették fel a Szent Miklós és Fazakas utcák szögletén, átellenben a Teleki Téka épületével. 1870. november 20-án szentelték fel.
Orbán Balázs leírása szerint ezekben az években a vásárhelyi unitáriusok száma 160, Marosszentkirályon pedig 40 (1866-os egyházi nyilvántartás).
Összehasonlítva az 1877-es levéllel, a közel 10 év alatt a marosszentkirályi lélekszám 38-cal apadt.
Habár a marosvásárhelyi önálló unitárius egyházközség csak 1896-ban alakult meg, addig is nagy jelentőségű események történnek. Erről tanúskodnak a jegyzőkönyvek.
1878. június 10-én Farkas György esperes kéri az egyházközséget, hogy a szabédi egyházközség helyett, ahol tűzvész pusztított, vállalja el a partiális gyűlés tartását. 1880-ban megválasztják az első énekvezért, Tájai György marosszentkirályi „állami oskola tanítót”, aki harmóniumon is tudja kísérni az éneket. Bére 50 forint évente.
1881-ben 18 unitárius gyermek tanul az iskolákban (8 középosztályban, 9 elemi tanodákban, 1 polgári iskolában). Az unitárius gyermekek száma kb. 25 lehet.
A valláserkölcsi nevelés az 1883-as tanévtől indul meg, amikor Mikó Miklós királyi táblai pótbíró és neje, Tauffer Lenke lakásában Kelemen Albert megkezdi a gyermekek vallásos oktatását. Erről így vall a lelkész: „Így segít a szeretet munkájában a szeretet lelke!”.
Az első püspöki vizitáció 1880. október 2-4. között volt. Erről az eseményről a mai ökumenikus mozgalom is példát vehet. Idézek az eseményt megörökítő jegyzőkönyvből: „1880. okt. 2 a főtiszt. Méltóságos Püspök úr Dr. Ferencz József a déli vonattal megérkezett s az indóháznál az ott vallásfelekezeti különbség nélkül gyűlt közönség harsány éljenzésével fogadtatott. A városi tanács élén Ajtay Mihály polgármester üdvözölte meleg szavakkal Püspökünket biztosítván őt, hogy városunk kebelében vallásos elfogultsággal találkozni nem fog, mert itt senkitől sem kérdik miképp imádja Istenét csak azt »helyén van-e esze és szíve«… a helybeli ev. ref. egyházközség nevében Vas Tamás helyi ev. ref. lelkész üdvözölte, felajánlva az Isteni tisztelet tartására az egyik ev. ref. templomot … istentiszteletünk az úgynevezett Kis templomban tartatott meg. »Az úrvacsora osztás alkalmával« nem csak a helybeli polgárság vallásfelekezet nélkül, hanem a helyi ev. ref. egyházközség lelkészei is járultak, Dr. Tolnai Lajos és Vas Tamás”.
Kelemen Albert lelkészi beiktatása 1895. november 17-én volt, melyen részt vett dr. Ferencz József püspök is. Egy jelenlevő így nyilatkozott erről az eseményről: „Mi úgy fogjuk fel a marosvásárhelyi egyház ez ünnepélyét, mint egy hosszú, csöndben s annál nagyobb, intenzívebb erővel fejlődött szellemi mozgalomnak befejező actusát, melyben az eszme kiengesztelő és a lelkeket kielégítő győzelemre jutott”.
Kelemen Albert halála után ifj. Rédiger Géza, a szabédi lelkész fia lesz a lelkész 1926-ig, amikor egyházközségcsere jön létre közte és Halmágyi János nyárádgálfalvi esperes-lelkész között.
Ekkor már az egyházközség létszáma is megnőtt.
Szükség volt egy nagyobb templomra. A második templom építésénél az eredeti terv az volt, hogy a városi tanács által az egyházközségeknek adományozott Albina téren építsék fel a díszes templomot. A terv az anyagi alap hiánya miatt hiúsult meg. A templom felépítése nemcsak a marosvásárhelyi unitáriusok ügye, hanem egyházi ügy is lett. Az építést 1929. július 28-án kezdték meg az alapkőletételi ünnepéllyel. De erről beszéljen a korabeli írás. Idézzük „a marosvásárhelyi unitárius egyházközség építő bizottságának 1929. július hó 27-én délután 4 órakor dr. Fekete Gyula építő bizottsági elnök Borsos Tamás utcai irodájában tartott gyűléséről” felvett jegyzőkönyvet: „ezen épület, mely templom céljaira szolgál, épült 1929 évben és az ezt követő 1930 év első felében. Ezen emlékokmány elhelyeztetett a templom főbejáratának lépcsője alá helyezett emlékkőbe az 1929 július 28-án d.e. 10 órakor tartott istentisztelettel kapcsolatos ünnepélyen.
Ezen emlékokmány szerkesztése idejében Románia királya I. Mihály, miniszterelnöke Dr. Maniu Gyula1, marosmegye főispánja Dr. Vescan2 János és Maros-Vásárhely ideiglenes polgármestere Dr. Popescu Adrian.
Unitárius egyetemes egyházunk megalapítójának Dávid Ferencznek halála 350-ik esztendejét írjuk, s akkor az ő utóda és egyházunk sorrendszerinti 24-ik püspöke Dr. Boros György, főgondnokai Dr. Ferenczy Géza és Dr. Szent-Iványi József.
Az építést Isten segedelmével megkezdettük. Az anyagi előfeltételek megteremtésénél megemlékezünk néhai Derzsi János jóltevönk, néhai Biás István és neje Kovács Mária, úgy szintén néhai Csécs István jóltevőnk neveiről. Nevezetteken kívül úgy anyagi, mint erkölcsi támogatást nyújtott egyházközségünk minden tagja, kiknek áldozatos buzgósága minden elismerést megérdemel. Egyházközségünk híveinek jelenlegi száma 700, Hétszáz lelket tesz ki.
Az imaház tervét készítette és az építést műszakilag ellenőrzi és vezeti Patrovits Kálmán okleveles építészmérnők, míg egyházunk főhatóságának megbí-
zásából ellenőrzi a központi építész szakértő Demény Andor építőmester kolozsvári lakos.”
A templom ünnepélyes felszentelésére 1930-ban került sor dr. Boros György püspök jelenlétében. Az orgonát Bustya János adományozta 1940-ben.
1955–1969 között az egyházközségben Darkó Béla esperes-lelkész szolgált. Az ő idejében épült a Rigó utcai (mai elnevezése Gen. Gh. Avramescu utca) lelkészi lakás.
1969–1997 között Kolcsár Sándor esperes-lelkész az egyházközség vezetője.
A Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség az unitárius egyház legnagyobb egyházközsége volt 4600 lélekkel. Több évtizedes gyötrődő tervezés után az 1999. február 14-én tartott közgyűlés elhatározta az egyházközség megosztását, és két egyházközség megalakítását Marosvásárhelyi Bolyai téri és Marosvásárhelyi Kövesdombi Unitárius Egyházközségek néven.
A templom és torony építésekor nem volt anyagi lehetőség harang, harangok vásárlására. Sokszor megfogalmazták a hívek azt az igényt, hogy ha jelképesen is, de legyen „harangzúgás” a toronyban, harangszóval várjuk a templomba jövőket. Az álom 2000-ben vált valóra. A hajdúszoboszlói Oborzil Gyula és neje, Nagy Rózsa két alumíniumharangot adományozott egyházközségünknek. A különleges, réselt palástú alumíniumharang öntési eljárását Jeney Tibor és Oborzil Edit iparművészek szabadalmaztatták.
Az egyházközség keblitanácsa 2014-ben úgy döntött, hogy két nagyobb harangot öntet. Egy év alatt a hívek, a winchesteri (Egyesült Államok, MA) testvérgyülekezet és jóindulatú más felekezetű testvérek adományából összegyűlt a pénz, és egy 210 kg-os és egy 135 kg-os harang lett a kis torony új lakója. A harangokat ünnepélyes istentisztelet keretében 2015. november 29-én szentelte fel Bálint Benczédi Ferenc püspök.
Egyházközségünkben nemcsak külső, anyagi építkezés folyt és folyik, hanem még az 1989-es decemberi események előtt az egyházközség tanácsterme a város kulturális központjává vált. Ma már mindenki ismeri a Bolyai téri egyházközség tanácstermét. Kiállítások és könyvbemutatók százai bizonyítják, hogy az unitáriusok nemcsak a hit megélésében, hanem a nép- és kultúraszolgálatban is elöl járnak. Idézek Dersi János 1890. augusztus 30-án kelt végrendeletéből: „ …10.000 frt, írva Tízezer frt, o.é. készpénz összeget hagyok az erdélyi magyar közművelődési egyletnek, az ezen egylet által czélba vett hazafias és nemzeti czél előmozdítására…” Az EMKE megalakulásának emlékére, a 125. évfordulóján Kolozsváron szervezett ünnepség keretében egyházközségünk díszoklevelet kapott.
Híveink jobb tájékoztatása érdekében 1998-ban egyházközségi lapot adtunk ki Értesítő névvel. Ez a lap kisebb-nagyobb szünetekkel ma is ünnepeinkre megjelenik. Ugyanakkor 2001-ben egy gyermeklapot is elindítottunk Dobbantó címmel, amelyet gyermekeink írtak és szerkesztettek. Ez a lap 2006-ig negyedévente rendszeresen megjelent.
Az ifjúsági egyletet mindig a segédlelkészek vezették. Fiataljaink szép sikereket értek el az ODFIE által szervezett színjátszó találkozókon, a népdaléneklő és versmondó versenyeken, valamint a vallásolimpián. Rendszeresen részt vesznek a Dávid Ferenc emlékét felidéző, minden év novemberében szervezett, dévai zarándoklaton is.
Az egyházközség nőszövetsége 1990-ben újraalakult, és azóta rendezvényeink legfőbb támogatója.
Kórusunk 1970-ben alakult, 18 taggal. Az évtizedek folyamán kórusvezetőink, Horváth Katalin, Kozma Mátyás, Berecz Zselyke, dr. Molnár Tünde-Erzsébet, dr. Csíky Csaba és Szabó Hajnal-Imola mindig igényes, zenekedvelő szakemberek voltak. A kórus rendszeresen nem működik, de minden nagypénteken előadja a Passiót.
Az egyházközség lélekszáma 1612. Az elmúlt évben 16 keresztelési, 11 esketési és 21 temetési szertartást végeztünk, 13-an konfirmáltak.
1Iuliu Maniu (1873–1953)
2Dr. Vescan Ioan ügyvéd
Legnagyobb unitárius közösségek a 2011-es népszámlálás adatai alapján:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
