Most már teljesen biztos, hogy évtizednél is hosszabbra nyúlik az új radnóti gázerőmű építésének története, és ennek más oldalról lehet hatása egyéb beruházásokra is, környezeti károkról nem is beszélve. Az ügy oktatni való példája a hazai fejetlen gazdaságfejlesztésnek.
Az erőmű ügyéről már sokszor esett szó lapunkban, a legújabb fejlemény az, hogy a napokban az energiaügyi minisztérium ismét felbontotta a szerződést a spanyol kivitelezővel. A hazai hatóságok és a cég évtizedes viszonya bővelkedik a fordulatokban. Már 2016-ban, amikor frigyre léptek az erőmű megépítése érdekében, sejteni lehetett, hogy lesznek itt gondok, mert a vállalat már akkor is nyakig lubickolt egy méretes nemzetközi korrupciós botrányban, amelynek a szálai egészen Venezueláig vezettek, és komoly hullámokat kavartak a spanyol belpolitikában. Erről a nemzetközi mellett a hazai sajtó is bőven beszámolt a vonatkozó időben, de a cég zűrös háttere láthatóan nem zavarta a hazai döntéshozókat. Összenő, ami összetartozik. A hazai beruházás kapcsán azoknak lett igazuk, akik bajt sejtettek, a munka nem haladt rendesen, a cég és a hazai hatóságok perbe is szálltak elszámolások és kivitelezési határidők kapcsán, aztán a zűrös kapcsolat szerződésbontással szakadt meg 2021-ben. Ekkor az eredeti 2020-as befejezési határidőt még „csak” egy évvel lépték túl. Két évig is eltartott, mire az illetékesek találtak új kivitelezőt a munka folytatására. Ugyanazt a sötét hátterű spanyol vállalatot. 2023-ban szerződtek vele másodszor a beruházás elvégzésére, és az utóbbi években is voltak bőven vitái a feleknek. Öt évvel az eredeti kivitelezési határidő lejárta után, idén nyárára állítólag már 98%-ban elkészült az erőmű, de mivel a cég a már említett korrupciós ügyekben való érintettsége következményeként fizetésképtelen, azaz csődben van, a napokban ismét felbontották vele a szerződést.
Tehát van illetékeséknek egy szinte kulcsrakész gázerőműve, a hazának meg rengeteg földgáztartaléka, de csak a Teremtő a megmondhatója, hogy abból mikor fognak ebben a létesítményben áramot fejleszteni. Egy új kivitelező megbízásához pályázatot kell kiírni, ami jó esetben is legalább féléves folyamat. És az eredménye kétséges, ha csak abból indulunk ki, hogy az utóbbi években a szakminisztérium egy, a radnótinál jóval nagyobb kapacitású gázerőmű megépítéséhez háromszor is írt ki pályázatot, de építőt azóta sem találtak arra a munkára.
Ennek a vicclapba illő tökéletlenkedésnek pedig eurómilliárdos nagyságrendű számlája lehet. Ennek a két erőműnek a felépítésével számolva tették a hazai illetékesek azt a nem kevéssé optimista vállalást, hogy 2026-tól leállítják a hazai szénerőműveket. Ez az ígéret része volt a helyreállítási alap fejében tett vállalásoknak, de ez még csak a kevésbé bonyolult tényező. 2022-ben ugyanazzal, a gázerőművek leállítására vonatkozó feltétellel hagytak jóvá az uniós illetékesek egy 2,6 milliárd eurós állami támogatást az olténiai energetikai komplexum számára is. Ha ezt vissza kell fizetni, és még pályázati alapoktól is esünk el a befuccsolt vállalások miatt, akkor derül ki, mennyibe is kerül a kormányzati fejetlenkedés. És felelőse „természetesen” nem lesz a dolognak, a milliárdokat az adófizetők fogják állni.
