Marosvásárhelyi tenor németországi vendégszereplésen

Szerekován János itthon szerzett előadóművészi diplomát, majd sikeres meghallgatás után 2001-től a Magyar Rádió énekkarába vették fel.

Szerekován János itthon szerzett előadóművészi diplomát, majd sikeres meghallgatás után 2001-től a Magyar Rádió énekkarába vették fel. Magyarországon tovább tanult, majd Amerikában ösztöndíjjal olyan énekmesterrel képezte hangját, aki a Metropolitan opera művészeivel is foglalkozott. Az énekkari szereplés mellett szólókarriert is befutott. 2003-ban debütált a budapesti operaházban, azóta Szegeden és Debrecenben, évadonként egy-két főszerepet is megkapott különböző zenés művekben. 2010-ben énekelte a Tisza-parti városban élete első címszerepét, Rossini: Ory grófját, majd Rossini: Hamupipőke című operájában játszott a Gödöllői Királyi Barokk Színházban, azután újra Szegeden lépett fel Csajkovszkij: Anyegin című operájában. Az ezt megelőző években Nicolai: A windsori víg nők, Donizetti: Don Pasquale, Rossini: Olasz nő Algírban, az Alkalom szüli a tolvajt és Cimarosa: Titkos házasság című operákban is énekelt. A tenorista legutóbb a helyi filharmóniával a Marosvásárhelyi Zenei Napokon Mozart Requiemjében lépett fel. Az előadást követően beszélgettünk a művésszel.

– Mindig szívesen jössz haza Marosvásárhelyre…

– Az elmúlt tíz évben évadonként egyszer felkértek arra, hogy szülővárosomban is szerepeljek, ami számomra megtiszteltetés, mert bár úgy tűnik, hogy sikerül alapos karriert építenem Magyarországon és most már Németország is lehetőséget kínál, mindig különös örömmel jövök haza. Nemcsak szülővárosomban, hanem Craiován, sőt még a bukaresti Athenaeumban is felléptem. Mihăiescu Florentin karmesternek köszönhetően 2007-ben színpadra állíthattuk a Máté passiót, amelyet Craiován, Bukarestben, Brassóban és Nagyszebenben is bemutathattunk, így örülök annak, hogy Magyarország mellett Romániában is felléphetek.

– Nehéz volt felépíteni a karriert?

– Tíz évet dolgoztam a Magyar Rádiónál énekkari tagként, másodállásban vállaltam a fellépéseket. Nem volt könnyű eljutni arra a szintre, amelyen most vagyok, hiszen rengeteget kellett talpalnom, előénekelnem. Ki kellett építeni a kapcsolatokat karmesterekkel, színházakkal. Több meghallgatáson is részt vettem, ameddig szerepeket kaphattam. Nem volt egyszerű utat törni magamnak, zárt körök alkotják a szakmát, ahova nehéz bekerülni. Hiszek a gondviselésben és talán ennek köszönhetően mindig sikerült előre jutni. Távol állok az elit körtől, de azt már elértem, hogy 2011 május elsejétől szabadúszóként dolgozom, s most már mások is megkeresnek egy-egy szereppel.

– Mennyi munka áll egy szerep megformálása mögött?

– Ha aktívan dolgozom, akkor naponta négy órát, de lehet, hogy nyolcat is gyakorolnom kell. Bár a hangszálak túlterhelése miatt három óránál többet nem lenne szabad énekelni. Egy szerep prózai és zenei részeit általában egy hónap alatt tanulom be, ezt követően még egy hónapba telik, ameddig a rendező is felépíti a darabot, de ez a folyamat a koncepciótól függően elhúzódhat.

– Szabadúszóként, vagy valamilyen társulat tagjaként lehet inkább helyet találni a szakmában?

– Hogyha havonta két-három jól fizetett koncert, fellépés van, akkor szabadúszóként jobban meg lehet élni. A társulati tagság viszont anyagi biztonságot jelent. Sajnos, Magyarországon a válság miatt egyre több társulat bukott be, kórusok bomlanak fel, így most már nehéz állandó szerződéses viszonyban lenni valamilyen művelődési intézménnyel. Ahhoz viszont, hogy szabadúszóként komoly életpályát építsen ki a művész, jó menedzserre van szüksége. Nyugaton már szóba se állnak az előadóművésszel, ha nem a menedzsere ajánlja fellépésre. A németországi meghallgatásomat is egy ügynök rendezte.

– Milyen fellépési lehetőség kínálkozik Németországban?

– Negyven tenor közül kaptam meg Mozart: Don Giovanni című operájában Don Ottavio szerepét, amellyel a Gut Immlingi Nemzetközi Operafesztiválon lépünk fel. Tavaly októberben pályáztam meg a szerepet a németországi Bad Endorfban. A meghallgatásra még Szentpéterszegről is érkeztek énekesek, de nekem sikerült, talán annak is köszönhetően, hogy Szegeden 2006-ban már játszhattam ezt a szerepet. A bemutató június 24-én lesz, majd további hét alkalommal léphetek fel. Jövőben pedig Münchenben is lesz két előadás. Ezenkívül oratóriumban Magyarországon és Svájcban is lesz előadás. Többek között Liszt Krisztus oratóriumát adjuk majd elő októberben. Ez egy óriási lépést jelent, mivel remélem, hogy a nemzetközi pálya is megnyílhat számomra.

– Akkor most meg sem állsz, mondjuk a milanói Scaláig?

– Még nem tudom, hogy mit hozhat a jövő. Nem célom, hogy ilyen hírneves helyekre eljussak. Családcentrikus vagyok. Feleségem és kisgyerekem nem akarom feláldozni a karrierért. Azt szeretném, hogy egy vidéki színházban rendszeresen legyen munkám, amiből tisztességesen megélhetünk. Ha Németországban más meghívást is kapok, elfogadom az ajánlatot, elmegyek a próbaidőre, ami hosszabb is lehet, és vállalom a sorozatos fellépéseket is, de nem költözöm el Magyarországról, mivel ez azt is jelenti, hogy a szülővárosomtól is jobban eltávolodnék. Ezt nem szeretném, mert Marosvásárhelyre mindig szívesen hazatérek.