Marosvásárhely születésnapi kiállítása

Csütörtök délben a Maros Megyei Múzeum várban levő épületének egyik termében nyitották meg azt a minitárlatot, amelynek a célja az, hogy hozzáférhetőbbé tegye a Bethlen Gábor, Erdély fejedelme által pontosan 400 évvel ezelőtt, 1616. április 29-én keltezett kiváltságlevelet, amellyel szabad királyi városi rangra emelte Székelyvásárhelyt, ugyanakkor ettől kezdve használják hivatalosan a Marosvásárhely nevet. 

– Erdély sötét korszakában nyitott ablakot az akkori város fejlődésének a kiváltságlevél – mondta többek között a kiállítás-megnyitón Soós Zoltán múzeumigazgató, aki kifejtette: a közösség erejének, összetartásának köszönhetően jutott el a város oda, hogy elnyerje azokat a jogokat, amelyekkel ez a dokumentum felruházta. A török hódoltság fékezte a Magyar Királyság fejlődését, majd ezt követően az osztrákok is pusztítják az országot, még az önálló fejedelemséget sem kímélik. 1601-ben Basta generális hadával gyakorlatilag lemészárolja Marosvásárhely lakosait, aki tudott, elmenekült. Ezt követően döntött úgy a város Borsos Tamás vezetésével, hogy falakat húznak a település köré. Mint ismeretes, 1603-ban fogtak hozzá és 1658-ban fejezték be a munkálatokat. A kiváltságlevél elnyerésének fontos feltétele volt, hogy a település „falakkal” rendelkezzen. A település polgársága tulajdonképpen a kiváltságlevélnek köszönhetően alakulhatott ki, hiszen a vár által védett területre fokozatosan beköltöznek a kézművesek, a kereskedők, és az addig inkább mezőgazdasággal foglalkozó település várossá lesz. A becslések szerint a kiváltságlevél kiállításának évében mintegy 2500 lakosa lehetett a városnak, de e rang elnyerése nyomán bizonyíthatóan fejlődésnek indult, mint ahogy a már addig e címet elnyert Brassó, Nagyszeben, Beszterce, Segesvár és Szászsebes, valamint Kolozsvár és Gyulafehérvár, illetve Nagyvárad és Nagybánya is. Hogy a későbbiekben mennyire sikerült a felzárkózás, ezt több történelmi tényező is befolyásolta – mondta a múzeumigazgató. 

A kiállításról a két kurátor, Győrfi Zalán és Sárándi Tamás, a megyei múzeum munkatársai beszéltek, román és magyar nyelven. Az elhangzottakat kiegészítve megtudtuk, hogy az eredeti kiváltságlevelet a Maros Megyei Levéltárban őrzik, sajnos, összetűrve, nem megfelelő körülmények között, ezért nem sikerült az okiratot eredetiben kiállítani. Restaurálása több időt venne fel, és Bukarestben kellene elvégezni, ami azt jelenti, hogy a városból elkerülne az értékes dokumentum. Nemcsak az okirat formája kuriózum, hanem a tartalma is, és elsősorban az a célja ennek a kiállításnak, hogy a város jelenlegi polgárai ismerjék meg azokat a pontokat, amelyek tulajdonképpen – mai szóhasználattal – egyfajta önállóságot, döntésjogban autonómiát jelentettek a városnak. (Sz.m.: A levél tartalmát részletesen a Népújság április 22-i számában közöltük.) Győrfi Zalán kifejtette, joggal nevezhetjük a kiváltságlevelet születési bizonyítványnak, hiszen ebben jelenik meg először a Marosvásárhely név, címert és pecsétet kap a város. A hat pontban leszögezett jogok tulajdonképpen a város „alkotmányát” képezik, ez biztosította azt a jogi, társadalmi és közigazgatási keretet, amelyek között a város az első világháború végéig fejlődhetett, szerveződhetett önálló közigazgatási egységként – mondta a történész, majd hangsúlyozta: „annak ellenére, hogy Marosvásárhely nem érte utol a más, hozzá hasonló szabad királyi városokat, mint Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, ezzel lehetőséget kapott arra, hogy felzárkózzon a kor erdélyi elitjeihez. Nekünk az a kötelességünk, hogy értékeljük az egykori városlakók erőfeszítéseit arra, hogy sikerült megteremteniük a Bethlen Gábor által megszabott jogi, közigazgatási keretek között egy virágzó várost, amelyet nekünk, utódoknak kötelességünk szeretni és megbecsülni. 

A kiváltságlevél szövege mellett olvashatunk még a korabeli városról is. A történészek azt is elárulták, hogy azért nem tudtak kiállítani tárgyi emlékeket a kiváltságlevél keltezésének korából, mert egyszerűen egy-két jelentéktelen cseréptöredéken kívül mást nem találtak. Az azelőtti és az ezt követő időszakból előkerült tárgyakból várhatóan majd állandó tárlat lesz a várban.