Marosvásárhely – a harmónia, nem a konfliktusok városa!
Ennek az időszaknak a kedélyborzoló, az úgynevezett Székelyföld autonómiája téma kiváltotta eseményei íratják velem ezeket a sorokat.
Kedves barátaim!
Ennek az időszaknak a kedélyborzoló, az úgynevezett Székelyföld autonómiája téma kiváltotta eseményei íratják velem ezeket a sorokat.
A marosvásárhelyi közigazgatásban felhalmozott tapasztalataim nyomán valósággal hihetetlen példákat és helyzeteket tudok bemutatni, hogy bizonyítsam, meddig mehet el egy-egy felelőtlen vezető naivitása vagy bűnrészessége abban a káros erőfeszítésben, hogy a kommunizmus nehéz évei után az értékek Európájában elfogadhatatlan konfliktusokat és veszélyes helyzeteket teremtsenek.
Ha követik a városi tanács (amelyben soha nem voltunk többségben) vitáit, láthatják, hogy az RMDSZ képviselőinek álláspontját mindig a pártkabinetekből diktálták, a város és annak fejlesztési tervei ellen. Koherens elképzelések helyett a magyarság sorsa iránti aggodalomba burkolt demagóg nyilatkozatokban volt részünk, amelyért azonban semmit sem tettek. Az „aggodalmuk” Marosvásárhely egészségügyi informatikai fejlesztési IT-központjának, a városnak hírnevet biztosító elit oktatás blokkolásában, a bizalmatlanság, a gyanakvás, a feszültség és konfliktushelyzet okozásában és fenntartásában nyilvánult meg.
Az összes tárcák, amelyeket ezek az emberek elfoglaltak, visszaélő, a klientúrájukat kiszolgáló, és sokszor a törvényesség határát súroló szabályzókat dolgoztak ki.
Nézzék csak a hangos környezetvédő civil szervezeteket, amelyeket illusztris ismeretlenek vezetnek a Hargita térségéből, akiket senki sem kérdez meg, hogyan kezelték a pénzeket, és akik, anélkül, hogy konzultálnának a helyi tanácsokkal, a törvényt semmibe véve, mind a románok, mind a magyarok számára ártalmas döntéseket hoznak. A román vidékeken, az azok fejlődését akadályozó, az erdők visszaszolgáltatásából eredő tolvajlások, a visszaélések, a bizniszek és profitszerzés – az akkori szakminiszter szeme láttára történt.
Sajnos, a magyarok nem vették észre, hogy a románok elleni gyűlölet és elszigetelődés szításával csúnyán manipulálják, és csupán szavazótömegnek használják őket.
Példákat Marosvásárhelyen láthatnak, ahol a propaganda és a hisztéria elmélyíti az „évszázados átkot”. A magyar gyerek mentalitásába és viselkedésébe zsenge gyermekkorától beleoltják a kisebbségi tudatot. Látszólag semmitmondó címke, de súlyos nyomokat hagy a személyiségük fejlődésében. Ez a leggyalázatosabb átok, amelyet beolthatsz egy gyermek tudatalattijába, arra készítve fel, hogy gyanakvó, manipulálható legyen, olyan érdekcsoportok és felelőtlen személyek csapdájába essen, akik azt hiszik, játszhatnak mások lelkével.
Ítéljék meg önök, hogy egy ilyen, tudatosan a konfliktus irányába tolt környezetben, a gyűlölet és a bizalmatlanság alapkövére építve lehet-e valami tartósat létrehozni!
Milyen fejlődésről lehet szó a zűrzavar és tudatosan fenntartott bizalmatlanság közepette, ahol az intézkedések szándékosan rombolóak, amelyek visszafejlődéshez és nem a jövőképhez vezetnek ebben a romániai politikának nevezett mocsárban?
Jól ismerem a zónát, tiszteltem és tisztelem a hagyományokat, a közös értékeket, mert meggyőződésem, hogy a kulturális interferenciák gazdagítanak bennünket. Mindig arra vágytam, hogy a város szellemisége, minden értékével, jövőjével és reményeivel, a román és magyar emberek szellemiségét tükrözze. Ismerek vegyes családokat és tartós barátságokat. Felelősséggel állíthatom, hogy a román képes megérteni a magyart. Közöttük létezik kompatibilitás és bizalom, amit a vezetők anakronisztikus és ártalmas módon gyűlöletté szeretnének változtatni.
Ítéljék meg önök, hogy egy ilyen környezetben lehet-e fellendülésre, jólétre áhítozni, és mondják meg, hogy azok közül a magyarok közül, akik a nyomasztó szegénység és kilátástalanság miatt hagyták el a térséget, tértek-e vissza a vezetőik által megígért „boldogság szigetére”?
Látogassanak el Kökösre (Brassó irányából az első település Kovászna megye irányába, amelyet RMDSZ-es polgármester és helyi tanács vezet). Hasonlítsák össze a magyar többségű Kököst és a románok lakta Kökösbácsteleket. Nem hiszem, hogy egy becsületes magyart ne háborítana fel és nem töltene el szégyennel a szegénység és nyomor, amelyben román szomszédja él, aki számára a pénzek és a fejlesztési projektek „megrekedtek” a települések közötti határon. Nézzék meg ezt, és kialakul önökben a Székelyföld „idillikus” képe. Számtalan ilyen példa van.
Határozottan visszautasítom ezt a helyzetet, és azon igyekszem – ahogy mindig is tettem –, hogy Marosvásárhely közös otthona legyen románoknak és magyaroknak, a harmónia, ne a konfliktusok városa legyen. Arra kérem a magyarokat, akiknek elegük van az arrogáns és szemtelen nyilatkozatokból, legyenek aktívabbak, és olyan vezetőket válasszanak, akik a közösségükért és nem a személyes érdekeikért dolgoznak!
Marosvásárhelyen, megértve szerepünket az értékek Európájában, tiszteletet, tisztességes viselkedést, fenntartható építkezést ajánlunk az embereknek, a magyarokkal együtt – de nem a jelenlegi vezetőikkel!
Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere
(Fizetett hirdetés)
