Marosszentkirály

Játszótér a gyermekek örömére

A hét végén a Marosszentkirályi Napokon ünnepelhetett a nagyközség lakossága. A szervezők színes, változatos programot állítottak össze, hogy minden korosztálynak lehetőséget adjanak a szórakozásra. A pénteki napon látogattunk ide, és nem csalódtunk, hiszen boldogan játszó gyermekekkel találkoztunk, akik birtokba vehették az új játszóteret. 

 A kicsiknek szóló nagy eseményen jelen volt Sângeorzan Remus polgármester és Gál Sándor alpolgármester (fotó), akivel a községben történő fejlesztésekről beszélgettünk. 

– A régi játszótér helyén létesült az új. A régi berendezést felújítjuk, és a negyedekben levő játszóterekre költöztetjük. A játszótér területét kibővítettük, gumiszőnyeget helyeztünk el, és egy maroshévízi céggel új berendezést, bútorzatot gyártattunk és szereltettünk fel. A költségeket (249 ezer lej) az önkormányzat saját forrásból biztosította. 

 Új infrastrukturális fejlesztések

– Milyen új beruházások voltak, illetve mi várható a községben?

– A Maros Megyei Tanácsnak köszönhetően új aszfaltburkolatot kapott a falun áthaladó megyei út. Nagyon jó, hogy ezt kivitelezték, hiszen egész jó körülmények között lehet most közlekedni. 

Van egy nagy projektünk, a víz- és csatornahálózat bővítése, amit a Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium támogatásával valósítunk meg, a projekt értéke 6,6 millió lej. Mivel a település gyarapszik, ezzel arányosan kell bővítenünk az infrastruktúrát. A projekt magában foglal két szivattyúállomást, hogy a vezetékekben legyen megfelelő a hozam, és két szennyvízülepítőt. 

Fitneszpark és bölcsőde 

– Aláírtuk a szerződést két fitneszpark létesítésére. Az egyik a játszótér mellett lesz, a másik Náznánfalván. Ezt a projektet is a Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium révén uniós forrásból finanszírozzuk, értéke közel 300 ezer lej. Ugyancsak. a központi övezetben egy bölcsődét fogunk építeni, melyet a regionális operatív program keretében uniós forrásból valósítunk meg. A beruházás értéke 2,33 millió lej. 

– A községi utak korszerűsítése korábban elkezdődött, tervezik-e újabb utcák leaszfaltozását? 

– Nagyon fontos, hogy 26 utca aszfaltozására nyújtottuk be a tervet. Úgy néz ki, hogy hamarosan elkezdjük a versenytárgyalást, illetve a kivitelezést. E munkálatok értéke 9,2 millió lej. 

– Magánvállalkozások új beruházásairól beszámolhatnak-e? 

– Új beruházások folyamatosan vannak, inkább ipari cégek létesülnek, illetve bővítenek. A legnagyobb létesítmény a DAW Benţa festék- és ragasztógyár. Egy hónapja új részleg nyílt, s ezzel megkétszerezik a kapacitást. 

Természetszerűen csak Rozália nénivel állhattunk szóba. Elmondta, nagyon jó élete volt, szép családdal, nincs oka panaszkodni. Annak ellenére, hogy szépen, tisztán fejezi ki magát, nem került még ágyba, mégis „nehézkesnek” tartja az öregséget. 

 – Pókakeresztúron születtem, Szentkirályra jöttem férjhez Horváth Sándorhoz, a lánykori nevem Szabó volt. Két fiam van. A nagyobbik fiam a városban lakik, a kisebbik velem egy udvaron. Van egy lányunokám, s egy fiú dédunokám, itt laknak a szomszédos házban. A Horváth család nem „szaporított” – mondta, majd megismétli, hogy nagyon szép családi életük volt, jó fiai vannak, de a menyéről, Anikóról sem panaszkodhat, mert az édesgyermeke sem volna jobb lelkű hozzá, mint amilyen ő. 

Mindig mezei munkával foglalkoztak. – Kapáltunk, arattunk, a mező volt a miénk, a határ. A férjemet hét éve elvesztettem. Nyugtassa az Isten a porát is! Olyan volt, mint egy darab kenyér! – majd könny csordul ki a szemén. 

A tortát, az ajándékot, a virágot meghatottan vette szemügyre, megköszönte, hogy nem feledkeztek meg róla.

Két év múlva, a 100. születésnapján ismét felköszöntik. Az lesz az igazi!

Készen az új tanévre

A tanítók, tanárok egész héten dolgoztak, s már pénteken befejezték az előkészületeket. Az osztálytermek padjain tankönyvek, a táblákon alkalomhoz illő szép idézetek. Az óvodában az utolsó simításokat végezték, hogy minden kis asztal és szék szép tisztán várja az apróságokat. Tavaly ősszel befejezték azokat a termeket, amelyek a hosszított programú óvodának adnak otthont. Az iskolát két új osztályteremmel bővítették. 

– Hogyan készültek fel a tanévkezdésre? – kérdeztük Veres Mihály Marcelt (fotó), a tanintézmény aligazgatóját.

– Az önkormányzat nagyon sok támogatást nyújt az iskolának, óvodának. Minden feltétel adott, hogy jó körülmények között kezdjük az iskolát. A község tanintézményeiben több mint 700 gyermek tanul, a marosszentkirályi óvodában 150, a náznánfalviban 100 gyermek van. A többiek iskolások. A 700 gyermekből körülbelül 200 magyar. Szentkirályon két magyar óvodai csoportunk van, az iskolában előkészítőtől nyolcadikig folyik magyar nyelvű oktatás. Átlagban 15 gyermek tanul egy osztályban. Mostanában elég sok gyermeket írattak be az óvodába és az iskolába, de a nagy többség román anyanyelvű.

A tankönyvek, a hetedik osztályosokét kivéve, megérkeztek. A hetedikesek csak a tankönyvek felét kapták meg – tájékoztatott az aligazgató, majd végigvitt az iskola osztálytermein. 

Különösen szép termekbe toppantunk be, főként az elemi tagozatosoké volt hangulatos, amelyeket Sebesi Margit, Török Katalin, Fekete Ildikó és Szabados Levente tanítók munkája, gyermekek iránti szeretete dicsér. 

Az ötödik osztályt idén Vajda Melinda fiatal osztályfőnök fogadta, aki magyar szakos tanárként fog az iskolában tanítani. 

Marosszentkirályon a református egyházközség az október 9-i püspöki vizitációra készül. Kiveszik a részüket a gyermekek, az ifjúság, a nőszövetség és a közmunkázók, akik még szebbé teszik a templom és a parókia környezetét. Ritka alkalom ez, hiszen 1928 óta nem látogatott püspök a gyülekezetbe. Veress László lelkésszel (fotó), aki 15 éve szolgál a gyülekezetben, az esemény kapcsán beszélgettünk. 

– Létezik egy részletes jegyzőkönyv arról, ami 1928-ban történt. Azóta nagyon sok minden gyökeresen megváltozott Marosszentkirályon. Akkor még többségében magyar református falu volt, mára megváltozott a település etnikai és felekezeti jellege. Naponta költöznek be emberek, sűrűn épülnek az új házak, s ezzel egy időben változik a település lakossági összetétele is, a magyar reformátusok rovására, hiszen sokkal több más felekezetű és anyanyelvű költözik be. 1928-ban egy kis temploma volt a közösségnek, de a hatvanas években volt egy nagyhullám, amikor sok magyar református költözött be. Száz lélekről  egyből 1800-ra duzzadt a gyülekezet. Éppen ezért 1990–91-ben önerőből megnagyobbították a templomot. Annak idején kicsi vályogház volt a parókia, mégis úgy döntött a lelkész és a gyülekezet, hogy előbb a templomot bővítik, aztán következzék a lelkészi lakás. A 2000-es évek elején kezdték el építeni a parókiát. Elődöm, Csáky Károly, aki annyit küzdött a templomért és a parókiáért, nyugdíjba vonult, így nem lakhatott az új parókián. Kevés lelkipásztor teszi meg ezt, hogy utódjának építkezik. A régi parókia helyén önerőből épült az új gyülekezeti termünk. Nagyon hiányzott egy jól felszerelt terem, ahol bármilyen rendezvényt le lehessen bonyolítani – mondta Veress László, miközben a tiszteletes asszonnyal, Veress Enikővel végigvezetett az épületeken, és bemutatta a korszerűen felszerelt és ízlésesen berendezett gyülekezeti házat és parókiát. 

 A gyülekezet tavaly év végén 1501 lelket számlált. Azóta sokan elhunytak, de szép számban születtek is, és beköltözők is jelentkeztek.