Markó Béla: Csatolmány
Nagyanyám fiatal volt,
amikor elcsatolták,
akkor lett nagyanyátlan
s nagyon kicsi az ország.
Nagyanyám fiatal volt,
amikor elcsatolták,
akkor lett nagyanyátlan
s nagyon kicsi az ország.
Illetve: nagyanyátlan?
Talán inkább apátlan,
mert apám ott lubickolt
a nagyanyám hasában.
Hát őt is elcsatolták,
s a húgát meg az öccsét,
hogy később kiegészült
az elcsatolt örökség.
A tehenet tejestől,
a tyúkot kakasostól,
elcsatolt háton csattant
szintúgy elcsatolt ostor.
S persze a malomárkot
és mindenféle dombot,
s ki minden faluban volt:
a köteles bolondot...
Három tenger kiszáradt,
eltűnt a végtelenség,
de maradt nekünk sok más
talanság és telenség.
Maradt az istenálddmeg,
bár inkább csak titokban,
s velünk maradt az Isten,
bár inkább csak szitokban.
Szívünk fölött kokárda,
mint ízes palacsinta,
vagy az is lehet, hogy már
inkább paprikás pizza.
Nagyapám nyugtalan volt,
s miután elcsatolták,
úgy döntött, hogy kezébe
veszi a saját sorsát.
Átkelt az óceánon,
keresett egy zsák dollárt,
és mind-mind hazaküldte,
de azt is elcsatolták.
Igaz, ez később történt,
addig a sok-sok dollár
átváltozott egészen,
szántóföld s erdő volt már.
Nyolc évig Detroitban
ő gyártotta a Fordot,
mégis hazajött végül,
bajuszkötőt is hordott.
Egész Amerikából
egy piros csörgőóra
volt az egyetlen emlék,
s felkeltünk kakasszóra.
Közben egy kis időre
még vissza is csatoltak,
és azóta sem tudjuk,
mit hoz vajon a holnap.
Nagyanyám nem békélt meg,
apámat is leszidta:
fiam, mi lett belőled,
egy büdös kommunista?
Oláhozott is sűrűn,
mindent elvettek tőlünk,
se legelőnk, se marhánk,
se piros-fehér-zöldünk.
Nem volt már gyarmatáru,
inkább kapor vagy menta,
nagyanyám nem ismerte
a szót, hogy irredenta.
Azt is hihette volna,
valamiféle fogpor,
örök esőben ázunk,
mint pohárban műfogsor.
A múltunk fényes pityke,
s hozzávarrva a dolmány:
egy kusza megvalósít-
hatósági tanulmány.
Nagyanyám s nagyapám is
fekszik odalent holtan,
és elrothad a csontjuk
már végképp elcsatoltan.
Anyám s apám is fekszik
drága dolláros földben,
és olcsó lejes gyertyák
égnek fölöttük körben.
Évente egyszer illő
meglátogatni őket,
s nézni, hogy fűben, fában
ismét világra jönnek.
Éltek vagy haltak, úgyis
övék mindig az ország,
amely nem is tud arról,
hogy már rég elcsatolták.
Nem készült DNS-teszt,
mert nem kell igazolvány,
hogy egy számítógépben
éppen hol vagy csatolmány.
S hiába kapsz majd papírt,
hogy ki lettél s ki voltál,
maradsz, akárcsak eddig:
sokszoros álompolgár.
Marosvásárhely, 2012. január 7.
