Március 15-én indul a közmédia történelmi sorozata, a Kossuthkifli

Március 15-én este debütál a közmédia új hatrészes sorozata, a Fehér Béla regényéből forgatott Kossuthkifli a megújuló Duna csatornán.

Az epizódonként 53 perces, kosztümös szériát beharangozó keddi budapesti sajtótájékoztatón Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója reményének adott hangot, hogy a Kossuthkifli olyan szerepet fog betölteni, mint egykor A Tenkes kapitánya vagy A kőszívű ember fiai. Megjegyezte: a történelmi sorozattal a közmédia hosszú kihagyás után folytatja tévéfilmes hagyományait.

Elmondta, hogy a széria költségvetése 816 millió forint volt, ebből 505 millió forintot állt az MTVA, 100 millió forinttal pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta a sorozatot. Mintegy 200 millió forint szponzorok felajánlásából származik. A vezérigazgató hangsúlyozta: terveik szerint a közmédia többször is műsorra tűzi a Kosuthkiflit, amely először a megújuló Dunán lesz látható március 15-én.

Rudolf Péter, a Kossuthkifli rendezője hangsúlyozta: nagy álma valósult meg a sorozattal, amelyet mintegy 200 helyszínen, 100 színésszel forgatott 75 napon át 2013 nyarától. Fehér Béla 2012-es azonos című regényéből Hársing Hilda, az operatőr Kapitány Iván és ő írta a forgatókönyvet. „Minden mondata filmforgatókönyv” – jegyezte meg Rudolf Péter a regényről.

Kitért arra is, hogy a forgatást hosszú casting előzte meg, ugyanakkor reményének adott hangot, hogy a közmédia tévéjátékainak köszönhetően a fiatal színészgeneráció hasonló helyzetbe juthat, mint a 80-as években az ő korosztálya, hiszen a közönség már a képernyőről megismerte őket.

Fehér Béla felidézte, hogy többször járt a forgatáson, és bár kezdetben úgy érezte, nincs köze a készülő szériához, a munkálatok során egyre közelebb érezte magához a mozgóképes adaptációt is.

„Ha filmrendező lennék, valószínűleg ugyanígy csináltam volna meg” – hangsúlyozta, megemlítve, hogy a széria visszaadja a könyv iróniáját, humorát, még a 

„politikai kacsintásait” is.

Kapitány Iván operatőr a forgatás nehézségeiről mesélt, hiszen csaknem 200 helyszínen dolgoztak. Megjegyezte, hogy bár sok eredeti helyszínen forgattak, a digitális munka, a greenbox technika nélkül nem lehetett volna megidézni a 19. századi Magyarországot.

A sorozat zenéjét Hrutka Róbert szerezte, aki elmondta: eddigi legszebb munkájának tartja a Kossuthkiflihez készült két és fél órányi, szimfonikus zenekarral rögzített anyagot. Megjegyezte: korabeli népdalokat is gyűjtöttek, hogy felidézhessék, milyen dallamok szólalhattak meg a korban.

Az egyik főszerepet játszó Reviczky 

Gábor a forgatás nehézségeit idézte fel, megjegyezve, hogy a kosztümös filmekben a színészekre különösen sok megpróbáltatás vár. Szerepéről szólva kiemelte, hogy egy főrendőrt játszik, aki a fiát üldözi, hogy visszaszerezze a pénzét.

Kőszegi Ákos egy 19. századi James Bondként jellemezte karakterét, valamint élete legnagyobb élményének nevezte a forgatást, csakúgy mint Lengyel Tamás, aki a szerelmi szálat jeleníti meg a sorozatban egy „férfiaskodó, nemzeti érzelmű, már-már hisztérikus” figuraként.

Kálloy Molnár Péter, aki a kocsist játssza a filmben, arról szólt, hogy a film kedvéért „diplomát szerzett” fogathajtásból, ugyanakkor méltatta a regény nyelvezetét is, amelyet színészként nem volt könnyű visszaadnia.

Haumann Péter szerepéről elmondta, hogy egy cukrászt alakít, akinek legfontosabb, hogy visszaszerezze a lányát. Szerinte a karaktere révén a nézők megismerhetik, mit gondolt a polgárság a szabadságharcról.

Scherer Péter, aki egyfajta krónikást alakít a sorozatban, arról szólt, hogy a Kossuthkifli egy legendás korról szól iskolában tanult szereplőkkel, a sorozat azonban megmutatja, hogy mindez milyen hatással volt a kisemberekre.

Újságírói kérdésre elhangzott: a költségvetés nem éri el az átlag magyar filmekét, Rudolf Péter szerint az ötórányi anyag három hosszú nagyjátékfilmet adna ki. Kapitány Iván hozzátette, a Kossuthkifli költségvetése „messze alatta van a szükségesnek”, hiszen kosztümös filmet forgattak, sok digitális utómunkával.