Maraton a Székelyföldért

Több mint ötszáz kilométeres futás után pénteken kora délután érkezett vissza Marosvásárhelyre Juhos Gábor maratonfutó. A Deus Providebit Ház udvarán Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke, nagyszámú sajtó, és egy csoport lelkes magyar ember üdvözölte a sportolót.

Fotó: Nagy Tibor

Több mint ötszáz kilométeres futás után pénteken kora délután érkezett vissza Marosvásárhelyre Juhos Gábor maratonfutó. A Deus Providebit Ház udvarán Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke, nagyszámú sajtó, és egy csoport lelkes magyar ember üdvözölte a sportolót.

Juhos Gábor „hosszú, gyötrelmes, de nagyon szép” útnak, ugyanakkor küldetésnek nevezte a lefutott távot, amely révén, mint mondta, békés eszközökkel tett hozzá egy picit a székelyföldi autonómia megvalósulásához. Elmondta, hogy déli 12 órakor mindennap megállt, elmondott egy rövid imát a célért, és 91 településen ültetett el egy-egy facsemetét, „amelyek hirdetni fogják a maratoni futásomat, illetve remélem, hamarosan az autonómiát”, fogalmazott.

Juhost a Székelyföldön mindenki szeretettel fogadta, igyekeztek mindent megtenni, hogy megkönnyítsék a futását. Gyergyóújfalutól sérülten folytatta az útját, de így is sikerült megtenni a félezer kilométert. Azt is elmondta, hogy 25 évvel ezelőtt egy barátjával gyalog mentek el Budapesttől Párizsig, tiltakozásképpen a Ceauşescu diktatúrája ellen. – A mi masírozásunk után három hónappal megdőlt a Ceauşescu-rendszer, ha a Jóisten megsegít, most is sikerül a célunk. A dicséreteket szerényen fogadta, önmagát „sima maratonfutónak” nevezte, aki békés eszközökkel tett hozzá egy picit a székelyföldi autonómia megvalósulásához. Áldottnak nevezte a lángot, amely az útját megvilágította.

Bardócz Csaba, az EMNT székelyföldi elnöke szerint Juhos Gábor példájával, 500 kilométeres futásával hitet adott az erdélyi magyaroknak, hogy a lehetetlen is elérhető.

Kirsch Attila, a maraton egyik szervezője és érintőleges résztvevője, aki az induláskor Jeddig kísérte el, visszafele pedig Balavásártól Vásárhelyig szaladt Juhossal. Kijelentette: Juhos Gábor azt tette, amit tenni tudott: futott a Székelyföldért, hogy felhívja a figyelmet, hogy a Székelyföldnek autonómiára, önrendelkezésre van szüksége, ugyanakkor a futásban benne van az is, hogy egy cél érdekében egymást követő lépéseket kell megtenni következetesen, kitartóan.

Cseh Gábor rendkívülinek nevezte, hogy valaki felvállalja, hogy 500 kilométert fut a székelyföldi önrendelkezés ügyéért, érintve az összes székely széket. Azért is rendkívüli, mert a társa csak Gyergyóalfaluig bírta ki, ő pedig sérülten végigfutotta a kitűzött szakaszt.

Cseh Gábor sajnálatosnak nevezte, hogy miközben a Székelyföldön mindenhol nagy szeretettel fogadták Juhos Gábort, Maros megyében „eléggé hideg és érdektelen volt a fogadtatás szinte mindenhol”.

A rendezvényen jelen volt Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, és Peti András Marosvásárhely alpolgármestere. Lokodi Edit kijelentette: Ez a sorsunk. Itt vagyunk itthon. Nagy László unitárius püspökhelyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy a „gyökerekre nagyon kell vigyázni, mert azok tartanak meg itt minket”.