Malpraxis (I. rész)

Múlt heti cikkünkben az orvosi paraszolvencia – hálapénz – kérdését tárgyaltuk a Legfelsőbb Itélő- és Semmítőszék közelmúltban hozott két jogértelmezési döntésének fényében. Ennek kapcsán még egyszer leszögezzük, hogy ezen döntések nem hoztak semmi újat az eddig is meglévő jogszabályokhoz képest, csupán azt tették egyértelművé, hogy az állami egészségügyi egységekkel munkaszerződéses viszonyban álló orvos büntetőjogi felelősségét a szakmájával kapcsolatos korrupciós esetekben ugyanúgy állapítják meg és bírálják el, mint egy köztisztviselőét (funcţionar public). Az állami közegészségügyi egységgel munkaviszonyban álló orvos eddig sem és ezután sem kérhetett/kaphatott az általa kezelt betegtől semmilyen anyagi természetű előnyt, pénzt, függetlenül attól, hogy ezt a „jutalmazási folyamatot” a beteg vagy az orvos kezdeményezte. Az orvos ezután is szabadfoglalkozású marad (profesie liberală), aki szakmáját minden tekintetben – kivéve annak fentebb vázolt büntetőjogi vetületei vonatkozásában – függetlenül és saját speciális jogszabályai szerint gyakorolja, pontosan úgy, ahogy az ügyvédek és más szabadfoglalkozásúak. Ezek a szakmák, jellegénél fogva, a szakmai döntések tekintetében nem gyakorolhatók alárendeltségi viszonyban, egyéni és egyedi döntést igényelve, hiszen minden eset más, illetve a hozott döntés személyes felelősséget eredményez. Sem az orvos, sem az ügyvéd nem felsőbb kötelező utasításra dolgozik (gyógyít, illetve ad tanácsot), hanem saját legjobb tudása szerint, vállalva az elvégzett munka után a személyes felelősséget. 

Ezzel rá is tértünk a következő témára, az orvosi szakmai felelősség tárgyalására, amelynek legismertebb és „legakutabb” formája az orvosi műhiba vagy malpraxis. Természetesen másfajta, a szakmával összefüggő felelősség is létezik, pl. etikai, fegyelmi, munkajogi, de ezek tárgyalása jelen írásnak nem célja. 

Az orvosi szakma (orvos, fogorvos, gyógyszerész, egészségügyi szolgáltatást biztosító egység) gyakorlásának feltételeit első körben és fő jogszabályforrásként a 2006. évi 95. számú, az egészségügy reformjáról szóló törvény XII-XV. címei szabályozzák. A törvény mellett nagy mennyiségű másodlagos és harmadlagos jogszabály rendelkezik a témában kormányhatározatok (hotărâri de guvern), kormányrendeletek (ordonanţe ale guvernului), intézményi döntések (decizii), illetve szakmai szervek döntései (például az Orvosi Kamara döntései, szakmai szabályzatok stb.) formájában. 

Az orvosi műhiba – malpraxis – megállapítását a 2006. évi. 95. sz. törvény XV. címe szabályozza. A kérdés tárgyalásához le kell szögezni, hogy mi is tulajdonképpen a műhiba, ki követheti el, milyen természetű az orvos felelőssége, illetve melyek azok a törvényes eljárások, amelyekkel az esetleges műhibát megállapítják vagy megcáfolják.

A törvény 642. paragrafusának 1/b pontja értelmében műhibának minősül az az orvosi vagy gyógyszerészeti ellátás során elkövetett szakmai tévedés, amely a kezelt beteg számára kárt okozott, és a tág értelemben vett gyógyászati szereplők (orvos, fogorvos, gyógyszerész, egészségügyi szolgáltatást biztosító egység – ez lehet orvosi, egészségügyi vagy gyógyszerészeti egység) polgári felelősségét alapozhatja meg. Ebből a meghatározásból rögtön következik az a két nyilvánvaló következtetés, hogy egyfelől a műhiba törvényes meghatározása kizárja a szándékosságot, hiszen tévedésről beszél, másfelől a műhiba törvényes rendelkezései a polgári felelősségre vonatkoznak, nem érintve a büntetőjogi felelősséget, amelyre más rendelkezések irányadóak (ez persze nem jelent kizárólagosságot, a műhiba sokszor sajnos szorosan összefügg a büntetőjogi felelősséggel). Amennyiben az orvosi ellátás során a betegnek okozott kár szándékos cselekedetből származik, már egy teljesen más kategóriáról beszélünk, amely nem műhiba, és amely tárgyalásában elsősorban a büntetőjogi felelősség az irányadó, ami természetesen nem zárja ki a polgári úton történő felelősség megállapítását. Szerencsére az orvosi ellátás esetében a szándékosan okozott kár esetei nagyon ritkák. A törvényes rendelkezések tárgyalásánál meg kell említeni, hogy volt egy törvénymódosítási kezdeményezés, amely alapvetően átírta volna az orvosi műhibára vonatkozó rendelkezéseket. Ezt a törvénykezdeményezést a Szenátus visszautasította, de mindenképpen várható a műhiba szabályozásának egy részletesebb tervezete, főleg az anyagi kártérítések tekintetében. 

A következő kérdés, hogy az elkövetett műhibáért – tehát a tévedésért – ki felel. A törvény értelmében műhibáért az orvos (medic), a fogorvos (medic dentist), a gyógyszerész (farmacist), az asszisztens (asistent medical) illetve a bábaasszony (moaşa) felel. A többi személy, akik részt vesznek az orvosi/gyógyászati folyamatban (altisztek, sofőrök, mentősök, adminisztratív személyzet, beteghordozók, orvoslátogatók, ügynökök stb.) a betegnek okozott kárért ugyancsak felelnek, de akkor nem műhibáról beszélünk, és felelősségüket nem a műhibára vonatkozó előírások szerint állapítják meg.

Az orvosi műhiba felelősségnél nagyon fontos kiemelni azt, hogy ez a felelősség nem eredményfelelősség, hanem eljárási felelősség. Magyarán ez azt jelenti, hogy a felelősség nem az eredmény bekövetkeztéhez vagy annak elmaradásához köthető, hanem az orvosi eljárás konkrét menetének szakszerű elvégzéséhez. Egyszerűbben fogalmazva: az orvos nem vonható felelőségre azért, mert elmaradt a kívánt hatás (pl. a gyógyulás), de felelősségre vonható, amennyiben nem járt el szakszerűen legjobb tudása és a vonatkozó szakmai normák szerint. Ezt viszont egy nagyon finom, részletes, egyéni/eseti és az adott helyzetre konkrétan vonatkozó elbírálás során lehet csak megállapítani. Erről a felelősségről, illetve a jogi eljárásokról részletesebben a következő részben fogunk beszélni. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd 

office@gogolak.ro