A főtéren van egy majom. Azaz néha több is. Az egyik majom (viszonylagosan) állandó. A többi megsaccolhatatlan gyakorisággal tűnik fel, hol nappal, hol éjszaka. Az alábbi történet főszereplői éjjeli majmok lesznek. Szóval, a főtéren van egy majom (viszonylagosan) állandó jelleggel. Ez a majom egy több négyzetméteres reklámanyagról tekint a semmibe, a kép alapja egy ismert képzőművész felkérésre készített festménye. Maga a kép pedig egy plakát. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Csónak, avagy előttünk az özönvíz című, nagy sikerrel bemutatott és játszott, kortárs szövegen alapuló előadásának a plakátja. Rajta egy gorilla, töviskoronával a fején. Hogy miért? Teljes joggal válaszolhatnánk, hogy csak. Mert művészet. Mert megteheti. De nem ezt válaszoljuk, mert a művészet (legtöbbször) nem öncélú: azért van a plakáton gorilla, a fején pedig töviskoszorú, mert a szöveg egy bibliai történetet dolgoz fel (már akiknek nem lenne mindez nyilvánvaló a cím egyértelmű olvasatának következtében). Nos, az a szomorú helyzet, hogy sokaknak nem nyilvánvaló. Nem nyilvánvaló például azoknak a majmoknak, akik hőbörgő hangnemben telefonon sugallták a színház alkalmazottainak, hogy a plakát blaszfémia, és miközben az éppen rotyogó babos csülök mellől többpercnyi bő nyálfröcsögésben fürdették meg személyes véleményüket és értékrendszerüket, azt is kifejtették, hogy jogdíjproblémákba ütközik a dolog, mert a töviskoszorú a Jézus fejére „van levédve”. Hogy megér-e mindez egy vezércikket? Hóttbiztos, hogy nem.
De az már megér, amikor kedd reggel azzal szembesülünk, hogy ismeretlenek (talán épp a betelefonálók?) grundfestékkel mázolták le a társulat főtéri reklámbannerét! A Csónak… című előadás szóban forgó plakátját. És nem, ez nem egyenlő holmi graffitis csínytevéssel. Egyrészt, mert egy magát valamire is tartó graffitis sem más művészi munkáját, sem közhasznú információkat tartalmazó felületet nem fest le soha, másrészt azért, mert itt egy rangos művészeti intézmény művészi értékkel bíró produkciójának hirdetőfelületét kenték össze élőlényi végtermékhez hasonló színű kencével. Értsd: te Színház, az üzenet, amit közvetítesz, nincsen rendben, az üzenet káros, az üzenet törölnivaló, az üzenetet meg kell semmisíteni! Az, hogy az üzenet művészi jellegű, az, hogy, mint minden ilyen, vita tárgyát képezheti, hogy sokértelmű lehet, hogy nem egzakt, így vele kapcsolatosan általános igazság sem létezhet – ó, mindez nem számít. Az éjszakai majmok (valószínűleg az idősebb generációk tagjai, mert minden, magára kicsit is adó fiatal sprét használ) az éj viharvert leple alatt kislattyogtak a főtérre egyvedernyi grundfestékkel, ahol az égi hatalmak vélt parancsnokságának utasítására jókora ecsettel összekenték egy plakátnyi gorilla fejét, egy színházi előadás címét és a darab szerzőinek nevét. Megmutatták, az igaz hit (kérdés, hogy melyik?) nevében! Jól el lehetne röhögni ezen, de ne tegyük, mert a csupán kíméletlen logika alapján fölmerülő első kérdések a következők: mikor kerül sor a következő könyvégetésre? Cenzúrára? Értelmiségiek elhurcolására, szerzők kivégzésére? Ideológiai alapon elkövetett mészárlásra? A majom arcának összefestése ugyanis – elméleti síkon – ezekkel egyenértékű. És a tett által közvetített üzenet is ugyanaz.
Az éjszakai majmok akcióba lendültek. Barna festékkel hirdetik az igét. Kiszabadultak a szellem állatkertjéből, amelyről mindannyian tudjuk, hogy alacsony a kerítése. És azt is, hogy hiába lenne magasabb – e kései inkvizíció pattogó majmai úgyis (mindig) átugorják.
