Magyaros ruhák térhódítása

Bandi Katalin marosvásárhelyi iparművész a térség divatjáról, a magyaros díszítőelemek térhódításáról és egyre nagyobb népszerűségéről tartott vetített képes előadást.

A nőszervezetek az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban a székelyföldi nő mai státusáról, szerepéről szerveztek konferenciát, ahol a székely gasztronómiáról, öltözködési trendekről is értekeztek. Bandi Katalin marosvásárhelyi iparművész a térség divatjáról, a magyaros díszítőelemek térhódításáról és egyre nagyobb népszerűségéről tartott vetített képes előadást.

Globalizációellenes divattrend

– Ez a történelmi kor nem a tiltás fegyverével dolgozik. Annál sokkal sunyibb, alattomosabb jelenség áldozatául eshet az ember, az emberiség, hiszen a globalizáció minden eszközt felhasznál a nemzeti jellegek kiirtására, hogy a sajátosságaiktól megfosztott népeket saját akarat nélküli tömegként manipulálhassa. És ez a manipuláció a legkevésbé sem hat jó irányba. Erre a tendenciára válasz az egyre szélesebb körökben észlelhető jelenség, mely szerint életünk mind több területén állítjuk vissza hagyományainkat a nevelésben, szórakozásban, művelődésben, lakáskultúrában és öltözködésben. Egyelőre ünnepi alkalmainkat tiszteljük meg azzal, hogy székely ruhát vagy magyaros öltözéket veszünk fel, de főleg a fiatalok körében már a hétköznapokra is jellemző egy-egy magyaros utalás ingen, gyöngyös, bőrdíszműves vagy fémdomborítású ékszereken, mellényen, szoknyán a pitykés gombolásban vagy éppen hajviseleten.

– Tudatosság, műveltség kérdése, hogy az ember mit „fogyaszt”?

– Az önmagunk „csomagolása” legalább két irányba hat. Egyik az önmagunk felé vezető út azáltal, hogy segítségével megerősítünk egy önképet, magabiztosságunkat támogatjuk. A másik hatásirány kifelé, a társadalom felé szándékaink jelzése lehet. A sok lehetséges üzenet közül a hovatartozást jelző magyaros jelleget hangsúlyozzuk. Ez automatikusan nemzetit jelent, ideológiájában globalizáció-ellenes – mondta Bandi Katalin.

Népies, díszmagyar, polgári öltözékek

– A modern ember öltözködését jobbára a műszálas anyagokat felhasználó, sorozatgyártáson alapuló textilipar döntő módon befolyásolja. Az öltözködés világszerte egységesedett, uniformizálódott. Az egyéni kreatív készségen túl mivel tehetnénk öltözködésünket értékesebbé? Mi egyébbel, mint a népviselet, a magyar polgári viselet, a díszruhák kiapadhatatlan felhasználásával, a népi díszítőmotívumok, ruhadarabok, szabásminták alkalmazásával. S ezzel a nemzeti tudatot, a szülőföldhöz való ragaszkodást is ápoljuk. Ruhatárunk összeállításakor a népviseletből számtalan módon meríthetünk, például eredeti népviseleti darabokat – lájbi, ing, bujka, szoknya – használhatunk modern társításában a farmercuccok mellé. Népi díszítőmotívumokat modern szabású ruhadarabokra alkalmazhatunk, új típusú anyagból népi szabásminták szerint varratunk ruhát, vagy népi technikákat használunk fel modern szabású és díszítésű ruhadarabok készítéséhez úgy, hogy a technika hangsúlyozásával érjük el a népies hatást, például zsinórozással. Ma is élő gazdag népviseletünk a legkézenfekvőbb forrásanyag. Hovatartozásunkról üzenni nem csak népművészeti elemekkel lehet, tehetjük ezt történelmi korok úri viseleteinek felidézésével is.

A díszmagyar öltözékek inspirálta menyasszonyi és báli ruhák napjaink nőit is nagyon előnyösen „tálalják”. A hosszú, bő szoknya alja gazdagon díszített. Ha valóban közelíteni akarunk a régi nagyasszo-nyok díszruhájához, akkor nem kell az aranyhímzéses szalagoktól, díszítésektől óvakodni, fölösleges a prüdéria, hisz a régi palotás ruhák is skófiummal voltak telehímezve – hangzott el az előadáson.

A textilművész mindezt az általa tervezett és varrt díszmagyarokkal, menyasszonyi ruhákkal, polgári öltözékekkel illusztrálta. Kitért ezek fontos kiegészítőire, a stílushoz illő lábbelire, a ruha anyagából és díszítőelemeivel készített kis szütyő viseletére, merthogy az iparilag készített táskák nem illenek ezekhez az öltözékekhez.