Magyarnak lenni: hit

„Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni feladatot…” – ezt jelenti magyarnak lenni Szent István szerint, mondta köszöntőbeszédében Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke, a Színház téri Szent István-ünnepség szervezője.

A mezőcsávási fúvószenekar előadásában a Boldogasszony anyánk című dallal és a Szózattal kezdődött szombaton este a Marosvásárhelyen immár negyedik alkalommal köztéren megrendezett Szent István- napi ünnepség és az új kenyér ünnepe.

Cseh Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent István és a magyar államalapítás ünnepe egyaránt alkalmas a múltra való emlékezésre és a jövőbe tekintésre. „Ezer esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek. Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talajába csak keresztény állam tud meggyökerezni. Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az országban élő magyaroknak és nem magyaroknak.”

Ugyanakkor rámutatott: „Ha Románia elismerné, hogy mi itt, Erdélyben őshonos nemzeti közösség, államalkotó tényezők vagyunk – az állam területi sérthetetlensége tiszteletben tartásával –, megilletnének mindazon jogok és önigazgatási lehetőségek, amelyek biztosítják anyanyelvünk és kultúránk megőrzését, akkor egy évszázados, mindenki életét megkeserítő viszály és konfliktus forrását lehetne kiiktatni”. 

A továbbiakban hitet és békességet kért Istentől, egy nyugodtabb, rendezettebb jövőbe vetett hitet. „Hitet ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni magunknak és utódainknak a jólétet és a békességet. Hitet abban, hogy a határainkon innen és túl élő magyar egymásra talál. Adjon Szent István emléke reményt a békére, adjon reményt a nemzeti büszkeség visszaszerzésére (…) Adjon alázatot is, hogy értsük és értelmezni tudjuk mindazt, ami velünk történik. Adjon kitartást és erőt a változtatáshoz. És adjon türelmet, hogy ne ellenségként tekintsünk ellenfeleinkre és azokra, akik a dolgokat másként látják, másként értékelik.”

Ünnepi köszöntőjét a Szent István imája című verssel zárta, hozzátéve: azt kívánja, hogy mindenki a Szent István-i alázattal, hittel szolgálja saját közösségét. 

 

„A mélységből kiáltok fel Hozzád! Hallgass meg, Uram!

Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,

s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben!

Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,

és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam!

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,

és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!

Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,

és alázatosan megadjam magam a léleknek!

Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,

s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!...

….Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,

s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!

Ne add meg mindig, amit nagyon kérek,

taníts bátor lenni, amikor nagyon félek!

Engedd a világot megvetve szeretni,

csak magadat ne hagyd soha elfeledni!

Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg,

s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek,

ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád,

hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád!”

 

 Az ünnepi rendezvényen, amelyre több száz vásárhelyi magyar eljött, a csíkszeredai főkonzulátus részéről beszédet mondott dr. Flender Gyöngyi konzul. Fellépett Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművész, a Csillagfény néptáncegyüttes, a Domahidi lányok – Zsuzsa, Kata, Sára, Anna –, valamint Szabó Előd és a Titán együttes. Műsorvezető Kányádi Orsolya volt. Az eseményen kiállították Hunyadi László Szent István-szobrát, valamint a Szent Korona és a koronázási ékszerek Szabó Albert amatőr képzőművész által készített mását.

A székely és a magyar himnusz eléneklését követően került sor az Eldi pékség által felajánlott, immár hagyományos új kenyér megszentelésére. Áldást mondott Lőrincz István református, Nagy László unitárius lelkész és Oláh Dénes római katolikus főesperes. Az imát és áldást követően a hatalmas kenyereket szétosztották az ünneplők között.