A magyar pszichoanalitika egy jeles első képviselője
Százhuszonöt éve, 1890. január 8-án született Radó Sándor orvos, pszichoanalitikus.
Százhuszonöt éve, 1890. január 8-án született Radó Sándor orvos, pszichoanalitikus. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
A magyar pszichoanalitika kiváló képviselője Kisvárdán született, zsidó polgárcsaládban. Budapesten államtudományi doktorátust szerzett, de miután a magyar pszichoanalitikai iskolát megteremtő Ferenczi Sándor írásain keresztül megismerte Freud munkásságát, beiratkozott az orvosi egyetemre, hogy pszichoanalitikus lehessen. Medikusként lett alapító tagja, majd titkára az 1913-ban létrejött Pszichoanalitikus Egyesületnek, s gyakran hallgatta Freud bécsi előadásait. 1915-ben avatták orvosdoktorrá, az I. világháborúban orvos főhadnagyként szolgált a Monarchia hadseregében. 1918-ban ő volt a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület Budapesten megrendezett V. konferenciájának titkára, a kongresszuson került közvetlen kapcsolatba az odalátogató Freuddal.
Radót 1919-ben tanársegéddé nevezték ki az orvosi karon, a Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosságra rendelték be szolgálattételre. A kommün bukása után ügyészségi eljárás indult ellene, amelyet végül megszüntettek. 1920-ban Berlinbe költözött, ahol Karl Abrahamnál, Freud egyik tanítványánál képezte tovább magát, tanított a helyi Pszichoanalitikai Intézetben, s tevékenyen részt vett a fellendülő német pszichoanalitikus mozgalomban. Az immár nemzetközileg is ismert Radót Freud 1924-ben kinevezte a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület folyóirata, az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse szerkesztőjévé.
1931-ben a New York-i pszicho-analitikai kör felkérte, hogy berlini példára szervezze meg az ottani pszichoanalitikai intézetet. Radó, akit egyre jobban nyomasztott a nácik előretörése, eleget tett a meghívásnak, később a központ vezetőjeként számos, a fasizálódó Németországból menekülő kollégájának biztosított menedéket. 1944-től a Columbia Egyetemen újabb intézetet hozott létre, az intézményt 1956-ban hagyta ott. A következő évtől a New York-i Állami Egyetem új oktató tanfolyamot szervezett, a Downstate orvosi központ pszichiátriai továbbképző iskolájának professzora és dékánja volt. Igen jelentős szerepet játszott az amerikai pszichiátriai életben, részt vett a New School of Psichiatry megalapításában, ő szervezte meg az Egyesült Államokban az első pszichoanalitikai tanfolyamot, és a pszichoanalízis akadémiájának elnöke volt.
Amerikában egyre inkább eltávolodott Freud tanításaitól, amiért heves támadások érték. Radó új magyarázatokkal látta el mestere elméletét, és új terminológiát is bevezetett, s úgy vélte, a pszichoanalízis az orvostudomány egyenrangú ágazata. Kiváló előadó volt, számos amerikai pszichoanalitikus nevezte magát tanítványának. Radónak, aki élete végéig Sándornak nevezte magát, számos tanulmánya jelent meg, összegyűjtött munkái két kötetben 1956-ban New Yorkban jelentek meg. 1972. május 14-én New York-ban halt meg.
