Magyar nyelvű mondat Észak-Kaukázusban

Külön szól a szerző az észak-kaukázusi vagy kubányi rovásemlékekről. „Ez(t) a csoportot viszonylag nemrég fedezték fel, első emlékei csak az 1960-as években kerültek elő.”

Magyar nyelvű mondat Észak-Kaukázusban

2006-ban látott napvilágot az Eleink című őstörténeti folyóiratban (V. évf. 2. szám) Gyóni Gábor Isten elé áll című tanulmánya, amelyben leszögezi: „Annyi szinte bizonyos, hogy a kelet-európai rovásírásrendszerek szülőhazája Belső-Ázsiában keresendő (viszont van olyan vélemény is, amely szerint a »türk« rovásírás eredetét a 4. századra és a hunokig vissza lehet vezetni (…) A rovásírás virágkora időben és térben a keleti türk kaganátus területére tehető, a 8. század első felére, a mai Észak-Mongóliába, az Orhon–Szelenga folyók környékére.”

Külön szól a szerző az észak-kaukázusi vagy kubányi rovásemlékekről. „Ez(t) a csoportot viszonylag nemrég fedezték fel, első emlékei csak az 1960-as években kerültek elő.”

Itt most olyan emléknek a rajzát közöljük, amelynek magyar vonatkozása is van, vagy legalábbis lehetséges. A rajz az említett folyóirat 59. oldalán látható, íme:

A betűk a következő mondatot tartalmazzák, az olvasat jobbról balra halad: IZDeN Elé oL. Kisbetűkkel az ugratott (elhagyott) hangokat jelöltük. Az első szóban a DN összevont jel (ligatúra), az Elé szó Elő formában is előfordulhatott, az oL (?) pedig a mai áll szavunknak felel(ne) meg. A rovásírásban nem jelölték a mássalhangzók hosszúságát. Az IZDN (= ISTeN) szavunknak az észak-kaukázusi térségben IZSDN, ISDN, ISZTN, ISTN alakváltozatai is voltak/vannak, zömükben sírköveken, barlangsíroknál láthatók. Keletkezési koruk: Kr. u. 9–10. század.

Gyóni azt is hangsúlyozza, hogy az „Isten elé áll” csak „záró formulaként szerepel”, az előtte álló betűcsoportok gyakran türk vagy más nyelvű szavak, mondatok.

Itt – kis kitérőként – megemlítjük, hogy mit is tartalmaznak – például – a jenyiszeji (Jenyiszej folyó vidéki) írott kövek. „Ezek többsége egyszerű sírfelirat. Búcsúzás a barátoktól, rokonoktól, s általában az uralkodótól (!) is… Az esetek többségében a halott egyes szám első személyben „szólal meg” a sírfeliratokon, de arra is van példa, hogy egyes szám harmadik személyre vált át.”

Gyóni Gábor jó érzékkel tapint rá az elvégzendő feladatokra: „Jó lenne továbbá részletesebb kutatásokat folytatni az „Isten elé áll” kifejezés szemantikai-kulturális hátterét illetően is, ha ez lehetséges. Milyen környezetben használták, mikor, állandó szófordulat volt-e (mint pl. újabban a „Feltámadunk!” stb.

Nos, tovább menve: épp ilyen jellegű adalékkal próbálunk hozzájárulni a kérdéskör jobb megvilágításához.

A. Molnár Ferenc roppant fontos tanulmányt közölt 2001-ben A régi magyar egyházi szóbeliség érdekes emléke címmel, amely a Nyelvünk és Kultúránk folyóiratban látott napvilágot (XXXI. évf. 115. sz. 92-95. old.). A szerző a halottaiból régi szót értelmezi. Megállapítja: „A halottaiból szó az Apostoli hitvallásban és a Bibliában egy „a halottak közül” jelentésű szerkezetnek felel meg (…) mint ahogy a hiszekegy új (ökumenikus) fordításában már ez is áll: „harmadnapon feltámadt a halottak közül.” A. Molnár Ferenc – hogy felfoghatóbb legyen az érvelése – megemlíti: „a pokolban, az alvilágban aztán kezdtek elkülöníteni egy külön helyet a kegyesek, az üdvözülendők, egy másikat pedig a gonoszok, az elkárhozandók számára (…) A poklon (az alvilágon) belül a pokol tornácának, pitvarának, limbusnak, Ábrahám kebelének is nevezték azt a részt, ahol a pátriárkák, a próféták vagy általában az üdvözülendők vannak, s várják, hogy Krisztus megszabadítsa őket a halál és a pokol rabságából.”

De – mint fogalom – mi a pokol? A. Molnár megjegyzi: „Még az Újszövetségben is a pokol többnyire csak a halál állapotát, a megholt lelkek gyűjtőhelyét jelenti a feltámadás és az ítélet idejéig.”

Végül jöjjön a leglényegesebb megfogalmazás: „A Jel. 20, 12-13. pedig például a revideált Károlyi-féle fordítás szerint a következő: „Én látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állani az Isten előtt… És a tenger kiadá a halottakat, akik őbenne voltak, és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik őnáluk voltak.” Tehát a pokolnak is voltak halottai, akiket az utolsó ítéletkor kiadott.

Úgy hisszük, látható: nem véletlenül társítjuk az Isten elé áll mondatot tartalmazó észak-kaukázusi sírkőfeliratokat a most bemutatott bibliai történettel. A jogalap: egyre több utalás olvasható mostanában arról, hogy Észak-Kaukázus népei – többek között bulgárok, besenyők, kazárok, alánok, magyarok, avarok – a 9–10. században már ismerték – valamennyire – a keresztény hitvallást.