Magatartásunk megváltoztatásával sokat tehetünk az egészségünkért

Közegészségügyi konferencia a Sapientián

Kortárs kihívások és megoldások a közegészségügyben címmel tartották meg a napokban a marosvásárhelyi Sapientia egyetemen az V. közegészségügyi konferenciát. A rendezvényen olyan helyi és anyaországi szakemberek, kutatók tartottak előadásokat, akik az egészségi állapot felmérésével, az egészség védelmével, a betegségek megelőzésével foglalkoznak, illetve közegészségügyi programok megvalósításában vesznek részt. 

Az egészségtudományokban az utóbbi évtizedekben a gyógyítás mellett a betegségek megelőzésére is nagy hangsúlyt helyeznek. Az egészségfejlesztő tevékenység által arra törekednek, hogy a gyermeket/fiatalt/felnőttet/időskorút a saját egészségére való odafigyelésre ösztönözzék, azt gyakran egyszerű és elérhető eszköztárral javítsák. A konferencia célja összefogni az egészségtudomány elméleti és gyakorlati szakembereinek tevékenységét, a helyi és nagyobb kiterjedésű egészségfejlesztő programokat és törekvéseket, egymás munkáját megismerni és megismertetni. 

Dr. Molnár-Sántha Ágnes, a közegészségügyi szolgáltatások és szakpolitikák szak adjunktusa, szakkordinátora lapunknak elmondta, évente megszervezik a rendezvényt, az idei immár az ötödik alkalom. Ugyanakkor az idén a Debreceni Egyetem egészségügyi karával eldöntötték, hogy ezután közösen szervezik az eseményt, egyik évben Debrecenben, másik évben pedig Marosvásárhelyen kerül sor rá. – Közegészségügy szakot működtetünk, és ennek számos területe van, az egyik hangsúlyos terület az egészségügyi menedzsment, a másik az egészségfejlesztés, így olyan szakembereket hívtunk meg a konferenciára, akik ezeken a területeken tevékenykednek, és több olyan kutatás eredményeiről számolnak be, amelyeket a térségünkben vagy Magyarországon az egészségfejlesztés terén az utóbbi időben végeztek. Az egyik célunk a tudományág eredményeinek a népszerűsítése, szélesebb közönséggel való megismertetése. Számos dologról tudjuk, hogy ártalmas az egészségre, mégis, a magatartásunk sok esetben nem éri utol a tudásunkat, szakadék van a tudás és a tulajdonképpeni cselekvés között. Ezért a konferencián elhangzottak részben a tudást terjesztik, részben a motiváltságot arra, hogy az életmódunkon változtassunk, hiszen tudjuk, hogy a mai betegségek jelentős része a stressz és egyéb környezeti ártalmak, a túlterhelt életvitel és mozgásszegény életmód következményei. Azt is tudjuk, hogy a táplálkozásunk sok esetben helytelen. Nem vitás, hogy a biológia, a genetika, az, hogy mit öröklünk a felmenőinktől, jelentősen, a tudomány mai állása szerint mintegy 30 százalékban befolyásolja az egészségi állapotunkat, viszont a másik hetvenet az életmód teszi ki. Egészen apró dolgok is vannak, amelyekre tudatosan figyelve, eredményeket tudunk elérni. Csak egy példát említek, a konferencián egy olyan kutatásról is beszámoltunk, amelyet Budapesten is végeznek, és a Semmelweis Egyetemmel együttműködve mi is végeztünk két iskolában: a gyerekek számára a helyes kézmosást tanítottuk. Ez nagyon alapvetőnek és banálisnak tűnik, viszont fontos tudni, hogy számos fertőző betegség terjedésének a hátterében a kézmosás hiánya vagy a nem megfelelő kézmosás áll. A legkisebbeket, a kisiskolásokat céloztuk meg, de tulajdonképpen általuk a szüleik, a család egészségmagatartása is javul. A másik, hasonlóan fontos téma a folyadékfogyasztás fontossága. Nem arról van szó, hogy mindent tervezetten és szigorú szabályokat betartva tegyünk, de picit jobban odafigyelve apróságokra, sokat javíthatjuk az életminőségünkön. Tudjuk, hogy ma már, az orvostudománynak köszönhetően, elég sokáig élünk, viszont jóval rövidebb az az életszakasz, amit egészségesen élünk meg. Az egészségfejlesztést lehet gyermekkorban kezdeni, de szükség van rá a középkorú, időkorú népesség körében is, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni például a szűrésekre való járás, a rendszeres egészségiállapot-felmérés fontosságát. Nem azért, hogy folyamatosan félelemben éljünk, hanem hogy a bajt megelőzzük. Ez az a terület, ahol a közegészségügy hozzá tud tenni az orvostudományhoz az emberek magatartásának a változtatása által – mutatott rá dr. Molnár-Sántha Ágnes. 

Kevés folyadékot fogyasztanak a gyerekek

A szakemberek, egyetemi oktatók mellett a konferencián több egyetemi hallgató is ismertette azokat a kutatásokat, amelyekben aktívan részt vállaltak. 

Bordán Dorina Anita, a Semmelweis Egyetem egészségtudományi karának tanulója, dietetikushallgató a gyerekek folyadékfogyasztási szokásait vizsgáló kutatásról számolt be, amit két budapesti általános iskolában, egy budai tanintézetben, ahová magas társadalmi státuszú gyerekek járnak, valamint egy másik, pesti 10. kerületiben végeztek, ahol alacsony társadalmi státuszú gyerekek tanulnak. Lapunk érdeklődésére kifejtette, azért választották ezt a témát, mert köztudott, hogy manapság a magyar lakosságra jellemző, hogy nem fogyaszt megfelelő mennyiségű folyadékot. Négy tanórás játékos egészségfejlesztési program során ismertették a gyerekekkel a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztásának a fontosságát, illetve hogy mennyi az ajánlott napi mennyiség. 

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének ajánlása alapján napi 7-8 pohár folyadékot kellene fogyasztani, ellenben a megkérdezett gyerekek mindössze 37 százaléka tudta, hogy ez lenne az ideális napi mennyiség, valamint az is kiderült, hogy a gyerekek fele sem fogyaszt ennyit. Arra a kérdésre, hogy milyen folyadékot fogyasztanak, a válaszokból kiderült, hogy a magas társadalmi státuszú gyerekek majdnem nyolcvan százaléka egyáltalán nem fogyaszt csapvizet, kizárólag palackozott ásványvizet, míg a másik iskola diákjainak a nagy része nem utasítja el a Magyarországon viszonylag jó minőségű csapvizet. A Semmelweis Egyetem hallgatója hozzátette, a gyerekek közül sokan emlegették a jeges teát, és az is kiderült, hogy ők a boltban kapható palackozott jeges teát ugyanolyannak gondolják, mint az otthon elkészített teát. Ugyanakkor gyakran fogyasztanak szénsavas üdítőket, a felső tagozatosok pedig energiaitalt és kávét is – számolt be a kutatás során szerzett tapasztalatokról a fiatal lány. 

Szász Beáta, a Sapientia EMTE közegészségügyi szolgáltatások és politikák szakának a hallgatója az erdélyi állami egészségügyi rendszerben foglalkoztatott ápolók körében vizsgálta a migrációs hajlandóságot, valamint a pályaelhagyási szándékot. A kutatás során kiderült, hogy a megkérdezettek egyharmada tervez külföldi munkavállalást, amit a jobb kereseti lehetőségekkel, a nagyobb szakmai megbecsültséggel indokolnak. A pályaelhagyás gondolata is hasonló mértékben foglalkoztatja az ápolókat, ám a pályaelhagyók aránya alacsony, mintegy hét százalék körüli.