Macskamedve ikrek születtek a Nyíregyházi Állatparkban

Vörös macskamedvék (Ailurus fulgens), közismertebb nevükön kis pandák születtek a Nyíregyházi Állatparkban, az öthetes nőstény ikerpárt szerdán mutatták be a sajtó képviselőinek a sóstógyógyfürdői parkban

A stresszre rendkívül érzékeny macskamedvéket csak néhány percre vették ki odújukból a park állatorvosai, akik megállapították ivarukat és megvizsgálták őket. A szülők – a pozsonyi állatkertből érkezett nőstény Ting-ting és a korábban a dublini állatkertben élő hím ivarú Szecsuán – ezalatt idegesen járkáltak a lakóhelyükként szolgáló fák ágain, az állatorvosok távozása után a nőstény megpróbálta minél magasabbra felvinni egyik kölykét, így rejtve el a kifutó előtt összesereglett látogatók kíváncsi tekintete elől.

Európában jelenleg alig 250 egyed él belőle állatkertekben, és mivel ilyen csekély a számuk, minden szaporulat nagy öröm a szakemberek számára, fogságban ugyanis nagyon ritkán szaporodnak a macskamedvefélék családjába tartozó állatok.

A tenyészpár két éve él együtt a Nyíregyházi Állatparkban, ahová az Európai Fajmegőrzési Program keretében érkeztek. A jelenleg öthetes utódoknak az első néhány hétben csukva volt a szemük, idejük nagy részét egy helyben fekve, odújukban töltötték. Már kinyílt a szemük és a szürke bunda is napról napra vörösebb lesz. Ting-ting eleinte szinte egész nap kölykeivel volt az odúban, az utóbbi időben viszont egyre többször hagyja el a fészket, de így is rendszeresen visszajár hozzájuk, hogy megszoptassa és tisztogassa őket.

A faj a természetben a Himalája, illetve Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban él 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja a hideg és nedves élőhelyén.

Napjainkban alig tízezer egyed él a vadonban, számuk az utolsó ötven évben körülbelül negyven százalékkal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése és az orvvadászat miatt. Nepálban például korábban a bundájáért vadászták, amelyből sapkát készítettek, Kínában pedig a farkát használták seprűnek.

Bár a ragadozók közé sorolják őket, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is. Éjjel aktív állatok, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve, alvással töltik. Területüket ürülékkel, vizelettel és végbélmirigyük pézsmaillatú váladékával jelölik meg.

Érdekesség, hogy a panda név a 19. században csak a vörös macskamedve neve volt. Az angol szó feltehetően az állat nepáli nevéből (punja, valószínűleg a nigalja punja, azaz a bambuszevő kifejezésből) származik. A kis panda név az óriáspandától való megkülönböztetésre szolgál, amelyet később ismertek meg, és szintén pandának nevezték el, mivel a két fajt rokonnak tartották.

A vörös macskamedve név az állat medvére emlékeztető külsejére utal, ráadásul ugyanolyan jól mászik fára és ugyanúgy nyalogatja magát tisztára, mint a macska. Az óriáspandához hasonlóan a mellső végtagján hat ujja van: a hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel, így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.