Lökéshullámok

Nem telt sok időbe, hogy a brüsszeli robbanások lökéshullámai elérjenek a szabadságjogainkig. A kormányfő a minap azt mondta, hogy a terroristák román telefon-feltöltőkártyákat használhattak a merényleteik szervezéséhez, a hírszerző szolgálat keddi évértékelőjén pedig az államelnök szorgalmazott szigorúbb nemzetbiztonsági törvénykezést. Mindeközben kiderült, hogy a belgák elég balgán terrorelhárítanak, mert napokkal a támadás előtt fülest kaptak a merénylőkről, mégsem voltak képesek elcsípni őket. Utóbbi hírt a németalföldi illetékesek persze cáfolják, hiszen egy ilyen beismerés egyenértékű az azonnali felmondólevéllel. Csak az érthetetlen a laikus szemlélőnek, hogy az unió fővárosában ilyen malőr hogy történhet meg?

Biztosan fognak még érdekes vagy a hatóságok munkájában megbízó jóhiszemű adófizető számára hajmeresztő dolgok kiderülni a terrorelhárítók ügyeiről, de már az eddigiek alapján is világos, hogy az uniónak egységes biztonságpolitikára lenne szüksége, legalábbis ami a terrorelhárítást illeti. A huszonnyolc állam polgárai, köztük mi is, nem kevés pénzt fizetünk a hatalmas bürokratikus gépezet működtetésére, beleértve ebbe a titkosszolgálatokat is, amelyek megfigyelhetnek bennünket, de a jelek szerint megvédeni nem tudnak. Itt a keleti végeken zaklatni annál inkább, csendőri segédlettel. Már csak annyi kellene, hogy az uniós szabályokról döntő politikusok gyorsan lépjenek, és alkossanak szabálykeretet, ami lehetővé teheti, hogy az ilyen tettekre kapható egyedeket nyomon kövessék és lekapcsolják, mielőtt ártatlanok életére törhetnek. Ráadásul ezt gyorsan is kellene tenni, mert a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet gyakorlatilag egész Európát megfenyegette már. És jól, mert ha a titkosszolgálati információknak és a terrorelhárítóknak útját állják az országhatárok, a dzsihadistáknak viszont nem, még sok ártatlan ember fizethet az életével vagy testi épségével. A gond ott van, hogy amilyen tempóval mozognak az európai politikusok, könnyen meglehet, hogy az iszlamisták bábállamát hamarabb szétverik a közel-keleti harcmezőn, és megszűnik ezeknek a gazfickóknak az ideológiai és anyagi háttérbázisa. De addig egyre több helyen leselkedhet ránk is a veszély.

Egy közös európai terrorelhárító szabálykeret és szervezet létrehozásából még egy másik, számunkra jó dolog is kijöhet. Ha ez jól működne, remélhetőleg nem látnánk több példát arra, hogy egy állam a saját tisztességes adófizetői elleni koncepciós eljárásokra használja fel az erőszakszervezeteit. Mint azt megteszik nálunk, és megtették más európai államokban is az autonómiaformákért fellépő kisebbségiekkel szemben.