Levente 80

Az igazi szívderítő marosvásárhelyi eseményekre jellemző pezsgés, ünnepélyességében is baráti hangulat övezte Kiss Levente szobrászművész kiállítását június 6-án. Jókedv, vidámság, sok virág jelezte, nem szokványos egyéni tárlatnyitóra érkeztek a Bernády Ház földszinti galériáját zsúfolásig megtöltő művészetkedvelők, az alkotó 80. születésnapja fémjelezte a vernisszázst. A család, a barátok, kollégák, tisztelők sokasága kívánta köszönteni az ünnepeltet, együtt örülni a kivételes alkalomnak. Tudták, hogy képzőművészeti életünk egyik legkiválóbb képviselőjével és mintegy öt és fél évtizedes alkotói pálya értékes műveivel találkozhatnak újra. Az pedig mindig élményteljes, sok szép emléket idéz fel egy ilyen, jelent is jellemző, múltidéző visszapillantás. Nem kellett csalódniuk. A művész szerény, mégis erőteljes, rokonszenves egyéniségét is jó volt ismét megtapasztalni, és munkáinak egyedisége, különleges látványvilága is megbabonázta a jelenlevőket. Mindenekelőtt a kinetikus szobrok keltettek rendkívüli hatást, idősek, fiatalok egyaránt elámultak a látottakon. A nagyteremben 17 mozgásra teremtett, mozgásra késztetett különös plasztika, szerkezet, építmény, szobor, mechanizmus, műszaki lelemény kezdett el gombnyomásra peregni, forogni, furán izgő-mozgó fém-, fa-, műanyag „teremtmények” tüsténkedtek, jártak körbe-karikába, keltek versenyre a megnyitót indító fuvolafutamokkal. Ibert Piece című művét Sándor Klára fuvolaművész szólaltatta meg, tovább szárnyaltatva a galériában érzékelhető képzeletserkentő hangulatot. Akárha lélek költözött volna az élettelen műtárgyakba. „Lelkessé” nyilván az elődök, az egykorvolt mesterek, a népélet részévé vált elmés szerkezetek bűvöletében alkotó szobrász tette őket, aki – mint a műsorvezető Nagy Miklós Kund méltatásából kidomborodott – már pályája elején behatóan foglalkozott a kinetikus szobrászattal, majd e vonulat hosszabb szüneteltetése után visszatért régi szerelméhez, és nem lanyhuló lelkesedéssel igyekszik gazdagítani ezt az elképesztő szoboruniverzumot. Nem csak ezt persze, hiszen a művésztehetségek bölcsőhelyeként számontartott nagyközség, Gyergyóalfalu, Kiss Levente szülőhelye, majd Marosvásárhely és művészeti középiskolája sok más impulzussal is ellátta, olyan szellemi útravalóval tarisznyálta fel, hogy műveinek gazdag, humánus üzenetét nem szűkíthette le csupán egyetlen síkra, egyetlen alkotói ábrázolásmódra. Ezt meggyőzően tükrözi a funkcionálisan is jól tagolt tárlat. Hogy a szellemi, lelki útravaló tekintetében mire gondolhatunk, azt egyértelműen sugallja a falakon függő 25 méretes bronzplakett. A domborműként kirajzolódó markáns portrék sajátos panteont képezve veszik körül a plasztikákat, és nem csak Kiss Levente kiváló emberismeretét, karaktermintázó készségét tanúsítják, arra is fényt derítenek, hogy a magyarság eltelt évszázadaiból szerinte kik voltak azok a történelmi, irodalmi, művészeti nagyságok, akiket példaképeinkként tisztelhetünk. A plakettek közt nyilván ott vannak a hasonló szellemben kitűnt és a szobrászt portrézásra késztető jeles kortársak arcai, jelképei is. Ilyen megközelítésben szólhatnánk Kiss Levente köztéri szobrairól, emlékműveiről is, az agyagfalvi monumentumról például, amelynek társalkotója volt, a marosvásárhelyi Borsos Tamás, a gyergyóalfalvi István pap, a Millenniumi emlékműről, illetve a 800 éves műemlék templomnak szentelt köztéri alkotásokról is. Ezek a kiállításon nem lehettek jelen, de monumentalitásuk potenciálisan benne van a kiállított kisszobrokban is. Ezek is karakteresen és félreismerhetetlenül magukon viselik a 80 évesen is fiatalos szobrász kézjegyét. Az egykori falusi, földművelő, állattartó, pásztorkodó életmódra utaló, a természeti jelenségekből is sok mindent leképező Kiss Levente-féle bronzvilág, illetve a bronz-kő, olykor a fát is hozzájuk szervesítő, eredeti megoldások ugyancsak megkapó mementóként adnak hangot a mai zaklatott világ embereiben fel-felbukkanó nosztalgiáknak. Klasszikus és formabontó alakzatok, szokatlan szemszögek, merész ívelések, bátor gondolattársítások tudatosítják a nézőben, milyen alapos szakmai tudást igényel a mintázás és az azt betetőző bronzöntés, de egyben azt is sejtetik, mennyi szépséget és elégtételt is nyújt ez az alkotónak.