Letartóztatás, őrizetbe vétel (I. rész)
A jelenleg intenzíven mediatizált előzetes kényszerintézkedések közül az őrizetbe vétel (reţinere) és előzetes letartóztatás (arest preventiv) intézménye szép lassan annyira megszokottá válik, hogy az átlagember azt hiheti, a teljes büntetőeljárás ezekre korlátozódik, annak ellenére, hogy ezek az intézkedések az esetek egy kis százalékára jellemzőek, illetve a tulajdonképpeni érdemi tárgyalás szempontjából valamint az igazság kiderítése szempontjából nem bírnak akkora jelentőséggel, mint amekkora az ezek által generált figyelem.
A jelenleg intenzíven mediatizált előzetes kényszerintézkedések közül az őrizetbe vétel (reţinere) és előzetes letartóztatás (arest preventiv) intézménye szép lassan annyira megszokottá válik, hogy az átlagember azt hiheti, a teljes büntetőeljárás ezekre korlátozódik, annak ellenére, hogy ezek az intézkedések az esetek egy kis százalékára jellemzőek, illetve a tulajdonképpeni érdemi tárgyalás szempontjából valamint az igazság kiderítése szempontjából nem bírnak akkora jelentőséggel, mint amekkora az ezek által generált figyelem. Sajnos a köztudatban a letartóztatottat automatikusan a bűnös fogalmával mossák össze, megfeledkezve a büntetőjogban egyik legfontosabb alapelvként alkalmazott elvről, az ártatlanság vélelméről (prezumţia de nevinovăţie), melynek értelmében az ellenkező bizonyításáig mindenkit ártatlannak kell vélelmezni, illetve a vád képviselői kell a bűnösséget, illetve a vád megalapozottságát bizonyítsák, az ártatlanságot nem kell bizonyítani. Ez az elv amúgy a keresztyén és általában a vallási rendszerekből átvett, a jogban ugyancsak általánosan alkalmazandó alapelvnek, a jóhiszeműség vélelmének (prezumţia de bună credinţă) büntetőjogi megnyilvánulása.
Ezen elvek és vélelmek ellenére hogyan lehet mégis elvileg ártatlan személyeket egyik legalapvetőbb jogukban, a szabad mozgáshoz való jogukban korlátozni? A magyarázat az, hogy bizonyos, általában sürgős, törvényesen tételesen leírt esetekben (pl. új bűncselekmény elkövetésének megakadályozása) a büntetőeljárás és a köz érdekében az ártatlanság vélelmének méltányos és szükséges korlátozása mellett bizonyos szabadságjogok korlátozhatóak. Ebben az esetben egy nagyon érzékeny és képlékeny egyensúlyt kell megtartani a büntetőeljárás célja, illetve a közérdek, valamint a szabad mozgáshoz való jog között, amelyet a méltányosság és szükségszerűség elvei hoznak létre, és amelyet mindig egy bíró kell elemezzen vagy felülvizsgáljon. Az előzetes kényszerintézkedések megértéséhez elemezni fogjuk a két legfontosabb, a címben említett kényszerintézkedést, az őrizetbe vételt (reţinere) és az előzetes letartóztatást (arest preventiv).
Az őrizetbe vételt akkor lehet elrendelni, ha a következő feltételek mindegyike teljesül: bizonyítékok vagy megalapozott gyanú méltányosan valószínűsíti, hogy a terhelt bűncselekményt követett el, ellene büntetőeljárás van folyamatban, a szabadságelvonás szükséges a büntetőeljárás lefolytatása érdekében, a terhelt megszökését megelőzendő vagy új bűncselekmény elkövetésének megakadályozása miatt. Ugyanakkor ne létezzen valamilyen, az eljárást megakadályozó vagy megszüntető ok (pl. kegyelem), az őrizetbe vétel intézkedése legyen arányos a vád (a bűntett) súlyosságával és alkalmazása szükséges legyen a kényszerintézkedés elrendelésének célja elérésében, a terheltet pedig kötelező előzetesen ügyvéd jelenlétében kihallgatni. Kiskorút csak kivételes esetben lehet letartóztatni, és csak akkor, ha a szabadságkorlátozás hatásai a kiskorú személyiségfejlődésében nem aránytalanok az intézkedés foganatosításának célja szempontjából. Amennyiben a bűncselekménnyel kapcsolatosan bírósági tárgyaláson kerültek elő bizonyítékok, és a tettes beazonosítható, maga a bíró értesíti az ügyészt bírói végzéssel erről, aki dönthet a nyomozás elindításáról és a tettes őrizetbe vételéről. Az őrizetbe vételt nem szabad összetéveszteni más, szintén szabadságkorlátozó intézkedésekkel: így például nem beszélünk őrizetbe vételről akkor, amikor a 2002. évi 212. számú, a Román Rendőrségről szóló törvény alapján egy személyt, amennyiben annak személyazonosságát meg kell állapítani, és erre nem hajlandó vagy az nem állapítható meg, a rendőrségre vezetnek azonosítás céljából, tettenérés esetén, amikor a tettest a rendőrségre szállítják, a tettes elővezetése esetén, elővezetési parancs alapján (például nem hajlandó idézés ellenére sem megjelenni a nyomozóhatóság vagy a bíróság előtt). Az őrizetbe vétel előtt az illető személyt annak behívása vagy behozatala után azonosítják, majd elkészítik az ügyészi vagy nyomozóhatósági rendelvényt (ordonanţa), amivel őrizetbe veszik. Ezt azonnal az illető személy tudomására kell hozni írásban, illetve azon a nyelven, amelyet megért! Ugyanakkor közölni kell vele a védelemhez való jogot, a sürgősségi orvosi ellátáshoz való jogot, a rendelkezés maximális határidejét, valamint a rendelkezés elleni panasztétel jogát. Az őrizetbe vett személynek joga van személyesen vagy a nyomozóhatóság által értesíteni egy családtagot vagy más személyt az őrizetbe vétel céljáról, valamint annak helyéről. Amennyiben kiskorúról van szó, értesíteni kell a szülőt vagy a törvényes képviselőt, gyámot. Amennyiben külföldi állampolgárt vettek őrizetbe, értesíteni kell a megfelelő diplomáciai képviseletet vagy – amennyiben az illető személy ezt nem kívánja – egy nemzetközi emberjogi szervezetet. Ezeket az értesítéseket azonnal meg kell tenni, vagy azokat indokolt esetben maximum 4 órát lehet halasztani. Amennyiben az illető személy visszautasítja ezeknek az értesítéseknek a megtételét, erről jegyzőkönyvet kell felvenni. Az őrizetbe vétel ideje nem haladhatja meg a 24 órát. Amennyiben az őrizetbe vételt a nyomozóhatóság – rendőrség – rendeli el, erről azonnal, bármilyen módon értesíteni kell az ügyészt. Tehát az őrizetbe vételt vagy a rendőrség, vagy az ügyész rendeli el. A fent említett 24 órába nem számítódik bele az illető személynek a nyomozóhatóság székházába történő elővezetéséhez szükséges idő. Amennyiben az elővezetés elővezetési parancs (mandat de aducere) alapján történt, az elővezetési parancs alatti szabadságkorlátozás idejét sem számítják bele az őrizetbe vételi 24 órába. A törvényes rendelkezések alapján egy személy személyes szabadságát elővezetési parancs alapján maximum 8 órára lehet korlátozni, de mint mondtuk, ez egy adminisztratív intézkedés, nem azonos a büntetőeljárás által szabályozott őrizetbe vétellel.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
