A lényeg a küzdelem maga!
„… a múlt iránytűje a jelennek, a népnek szüksége van visszapillantania a múltra, hogy jővőjével tisztában legyen.”
„… a múlt iránytűje a jelennek, a népnek szüksége van visszapillantania a múltra, hogy jővőjével tisztában legyen.”
Sóvidék Kulturális Folyóirat, III. évfolyam, 2. szám, 2011. Összességében ez a hatodik szám. Hála mindezért Szolláth Hunor fiatal történész főszerkesztőnek, a kiadvány megálmodójának, elindítójának, megvalósítójának. Minden nehézség ellenére volt bátorsága hozzáfogni barátaival e fontos folyóirat beindításához. Már maga a kisrégiótól kölcsönzött elnevezés is helyénvaló: Sóvidék. Az eddig megjelent számok írásai: visszapillantások a múltba, a jelenbe nézés, és előrenézés is, mindezekkel létjogosultságot nyert életképessége. A fő okot inkább a tennivalók sokszínűsége szolgáltatja, megőrizve a hagyományos és kézzelfogható voltát. Szélesebb körben ismerteti a vidék népszokásait, hagyományait, történelmét, kulturális értékeinek főbb jellemzőit, s nem utolsósorban a tudományos kutatásokat.
E rövid idő alatt máris létrehozta az alkotó, cselekvő kutatási szenvedélyt: megannyi szakszerű tanulmány, irodalmi, képzőművészeti alkotás, ismeretterjesztő munka, s mindezeknek örömét is mindannyiunknak. Komoly szellemi védőhálót sző vidékünknek, anyanyelvünk megőrzésére, szülőföldünk népszerűsítésére, hisz a szülőföld az őseink, elődeink, szüleink hagyatékából lett számunkra otthon.
E folyóirat legfőbb értelmének meghatározója: enyhíteni a szétszakítottság érzését, fenntartani egy nemzethez való tartozást, és ősi jussunk tudatát Erdélyhez, a szülőföldünkhöz való ragaszkodást. A megjelent számait elküldtem barátaimnak, ismerőseimnek, és nagyon sok véleménynyilvánítás érkezett. Ezekből szeretnék megosztani pár meghatározó, nyomatékos sort, eredeti szöveggel:
„A Sóvidék folyóirat igazi meglepetés volt, nem tudtunk létezéséről, és örömünkre szolgált elolvasása, látva, hogy Szovátának ekkora a szellemi ereje, hogy képes legyen bátorsággal folyóiratot indítani, és olyan színvonalon, amely messze a lekicsinylő vidéki jelző felett áll. Adja az Isten, hogy legyen továbbra is erő, kitartás, és főleg támogatás, mert téma az lesz bőven.” (Medgyesről B. A.) „Add át személyes üdvözletemet Szolláth Hunor főszerkesztőnek, azért a kiváló munkáért, amellyel szerkeszti a Sóvidék kulturális folyóiratát. Példaértékű, további sikereket!” (Nagyenyedről F. I.) „Olvastam híreket a Sóvidék Kulturális Folyóiratban a Gyökerek című könyv értékeléséről. Nagyszerű, sokoldalú, dicséretes e folyóirat.” (Budapestről Gy. Cs.) „Ezúttal is sikerült kedves meglepetést szereznetek nekem. Nagy öröm számomra minden otthonról érkező hír, és különösen örvendek annak, hogy bármelyik sajtótermékben (jelen esetben a Sóvidék folyóirat) régi ismerősöket, vagy általam jól ismert eseményeket találok. Külön ajándék számomra, ha drága szülőhelyem szellemi kincseinek őrzői közt kedves ismerőseimet is ott találom.” (Sepsiszentgyörgy, D. I.)
Íme a szép, elismerő szavak. Kell több ennél? Én, mint hűséges olvasója, magam is nagyra értékelem. Kívánok a lelkes fiatal csapatnak további sikert az elkezdett munkához, folytassák, érjen meg számos kiadást – még a nehézségek ellenére is, értem ezalatt az anyagiakat legfőképpen. Tegyék mindezt a szülőföldért, és annak székely-magyar népéért, a megmaradásért, s tegyék lehetővé még jobban, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson vidékünkön, a Sóvidéken…
Derzsi Ferenc nyugdíjas pedagógus
