Leláncolt fagylaltgép

E szeptember közepéig átnyúlt nyári melegben még mindig volt szezonja a főtéri fagylaltnak. Néha kevés is volt az a két fagylaltgép, amely a főtér jobb oldalán szolgálta ki a kisgyermekeket és hűsölni vágyó felnőtteket. Egyik gép a Ferenc-rendiek árván álló tornya és a város legszebb barokk épülete, a Toldalagi-palota közötti bódé előtt gyártotta az ún. ostyás fagylaltot. Már csak gyermekkorom fel-feltűnő nosztalgiája miatt is – ha lehet – ostyás fagylaltot vásárolok. És itt, a torony mellett lepődtem meg egy esti séta alkalmával; de nagyon, mert azért én közel hét évtizedes életem során ilyet még sehol sem láttam: lánccal kötötték át és lakattal zárták le éjszakára a fagylaltgépet. Nem hiába, a leláncolt Prométheusz jutott eszembe, akiről Aiszkhülosz egykor drámát írt.

Prométheusz a görög mitológia egyik legszimpatikusabb alakja, aki az istenekkel szembeszállva az embereket segíti: a tűzzel és a mesterségekkel ajándékozza meg őket, hogy világosságban élhessenek. Zeusz ezért a tettéért a Kaukázus hegység sziklájához láncoltatja, de Prométheusz hajthatatlan marad, s ekkor az alvilágba taszítják, ahonnan éppen Zeusz fia szabadítja ki. Aiszkhülosz drámájának végén az emberekért magát feláldozó titán, a zsarnoksággal szembeszálló Prométheusz győzelmesen vonul be Athénba.

A téma gyakran foglalkoztatta az írókat, a zeneszerzőket, a képzőművészeket. Goethe ifjúkorában hőskölteményt írt róla, Liszt Ferenc szimfonikus költeményben örökítette meg, Carl Orff pedig operát komponált a görög titánról.

A leláncolt fagylaltgép láttán nemcsak a görög mitológia jutott eszembe, hanem az az idő is, amikor még a házajtót nem zárták be, legfeljebb az ajtónak támasztott seprű jelezte, a lakók most éppen nem tartózkodnak otthon. Szerintem nem azért tűnt el a cirokseprű az ajtók elől, mert szolgálatukat felváltotta a porszívó, inkább a seprűkötők vagy porszívó-tulajdonosok változtak meg mára, s akár ennek tudatában láncolta le éjszakára a fagylaltoslány a rábízott gépet Marosvásárhely főterén. Engem mégis elgondolkoztat a látvány, a tény: 2018-ban egy egész éjszakán át kivilágított város főterén, figyelőkamerákkal felszerelt múzeum mellett eltűnhetne egy fagylaltgép? Visszaemlékszem göttingeni tanulmányi időmre, ahol este a padon kinn hagyott táskát másnap reggel ugyanott találtam. Igaz, a mellette maradt kerékpáromat másnap már az egyetem előtt láttam meg, de azt nem lopták el, csak szükségben használták, s használat után otthagyták szabadon.

Vasárnap délelőtt templomból jövet arra jártam, a fagylaltgép bent a zárt bódéban pihent, s bennem megszólalt a kérdés: vajon eltűnt közben a lánc?

Ötvös József