A lehallgatásokról (III.)
Sorozatunk előző részében a lehallgatások és a speciális megfigyelési eljárások jóváhagyásával foglalkoztunk.
Sorozatunk előző részében a lehallgatások és a speciális megfigyelési eljárások jóváhagyásával foglalkoztunk. Ezek indítványozása a rendőrség, az ügyészség, valamint a sértett felek javaslatára történhet, főszabályként pedig mindig a bíró kell jóváhagyja, hiszen ez a személyes jogokba és szabadságokba való súlyos beavatkozás. Főszabályként tehát a bírói jóváhagyást kell alkalmazni, viszont vannak olyan kivételes esetek, amikor ezt az ügyész is megteheti.
Amint azt jeleztük, a lehallgatást kötelezően csak a bíró hagyhatja jóvá, de amint azt ugyancsak előre jeleztük, bizonyos indokolt esetekben az ügyész is jóváhagyhatja a speciális megfigyelési módszereket. Ennek értelmében ügyészi jóváhagyással maximum 48 órára el lehet rendelni a lehallgatást,
de csak a következő esetekben: amennyiben sürgősség áll fenn és a rendes bírói eljárással megszerzett lehallgatási engedély a nyomozás komoly késlekedését vonná maga után, vagy a bizonyítékok elvesztéséhez, módosulásához vagy megsemmisüléséhez vezetne, illetve ez a sértett fél, a tanúk vagy ezek hozzátartozóinak biztonságát veszélyeztetné. Természetesen a lehallgatás elrendeléséhez szükséges többi törvényes feltételnek is teljesülnie kell. Az ügyész ügyészi rendelvénnyel (ordonanţă) hagyja jóvá a lehallgatást, amely tartalmi szempontból ugyanúgy kell kinézzen, mint a lehallgatást jóváhagyó bírói végzés. Viszont az ügyésznek, az ügyészi rendelvénnyel jóváhagyott lehallgatás időtartamának a lejártától legtöbb 24 órán belül értesítenie kell a bíróságot a lehallgatás – speciális megfigyelési cselekmények utólagos jóváhagyása végett.
Az értesítéshez csatolni kell a lehallgatási cselekményekről felvett kivonatos jegyzőkönyvet, illetve az ügy dossziéját. Amennyiben a bíró az utólagos ellenőrzés során úgy látja, hogy teljesítve voltak az ügyészi lehallgatás elrendelésének törvényes feltételei, bírói végzéssel, 24 órán belül jóváhagyja azt, zárt bírói tárgyaláson, amelyre ugyanúgy, mint a „rendes” lehallgatáskor, nem idézik meg a feleket. Amennyiben a bíróság nem hagyja jóvá utólagosan a speciális megfigyelési eljárásokat, visszavonja az ügyészi rendelvényt és kötelezi az ügyészt az így – immár törvénytelenül – megszerzett bizonyítékok megsemmisítésére. Ezt a rendelkezést az ügyész haladéktalanul kell teljesítse, megsemmisítve a bizonyítékokat és erről jegyzőkönyvet felvéve. A speciális megfigyelési cselekményekkel kapcsolatosan hozott bírói végzésekkel kapcsolatosan fellebbezésnek nincs helye, ami logikus is, hiszen ezek sürgős intézkedések, amelyek amennyiben fellebbezhetők lennének, nagyon sokat veszítenének hatékonyságukból. Amennyiben utólag mégis a lehallgatások törvénytelenségét állapítanák meg, az így szerzett bizonyítékokat a vádemelés után, utólag kizárhatják a nyomozati anyagból a vádirat (rechizitoriu) ellenőrzése során. A vádirat ellenőrzése a nyomozás után, de az érdemi bírósági tárgyalás és eljárás előtti köztes bírósági szakasz, amelyben a bíró a vádirat törvényességét ellenőrzi, többek között éppenséggel a nyomozás során szerzett bizonyítékok törvényességének szempontjából.
A speciális megfigyelés gyakorlati kivitelezésének szempontjából nagy port kavart az Alkotmánybíróság 2016 februári döntése, amelynek értelmében a büntető perrendtartás egyik szakaszát, amely a lehallgatások és speciális megfigyelési módszerek kivitelezésére vonatkozott, hatályon kívül helyezték. A probléma az volt, hogy a régi szabályozásban a lehallgatást az ügyészség, a rendőrség, valamint az államapparátus más speciális megfigyelésre képes szervei is végezhették, természetesen bírói jóváhagyással. Mivel a más szervek (értsd titkosszolgálatok, amelyekből Romániában több is van a SRI-n kívül, pontosan 7 titkosszolgálat) kifejezés nem volt elég konkrétan körülhatárolható és ezáltal ellenőrizhető, az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek nyilvánította. Ennek értelmében jelenleg a megfigyelések technikai kivitelezését az ügyészség és a rendőrség specializálódott egységei végezhetik el, viszont ezek a szervek használhatják más szervek és intézmények megfigyelési rendszereit, azonban ezt a jogosítványukat nem delegálhatják. Tehát hiába használják például a SRI, vagy SIE, vagy más titkos- szolgálat megfigyelési infrastruktúráját, a törvényesség betartásáért ők felelnek (mármint az ügyészség és rendőrség).
A megfigyelés és a lehallgatások elvégzése érdekében a telefonos vagy bármilyen más nyilvános kommunikációt (pl. internet) biztosító társaságoknak, cégeknek kötelező módon együtt kell működniük az ügyészséggel, nyomozóhatósággal, rendőrséggel a lehallgatás
elvégzése érdekében. A lehallgatásokkal kapcsolatos titoktartási kötelezettség a műszaki segítséget biztosító személyekre is kiterjed. Amikor a lehallgatást – megfigyelést szükségessé tevő okok megszűntek, az ügyésznek azonnal el kell rendelnie a megfigyelés megszüntetését, akkor is, ha a megfigyelési engedély ideje nem járt még le, és erről azonnal értesítenie kell az illetékes bírót. A lehallgatással szerzett információkat más bűnügyben is fel lehet használni, amennyiben ezekből azon bűncselekmények elkövetésére vonatkozó szándék nyilvánul meg, amelyekről az első részben beszéltünk. Azokat az információkat, amelyeket a lehallgatás során nyertek, de amelyek nem vonatkoznak az illető ügyre, biztonságos körülmények között archiválják az ügyészség székhelyén.
Ezeket – amennyiben utólag bebizonyosodik, hogy mégis van relevanciájuk az ügy szempontjából – csatolják az ügy dossziéjába mint bizonyítékot. Amennyiben ez nem történik meg és az ügyben jogerős döntés születik, ezeket az információkat a jogerős döntés meghozatalától számított egy év letelte után az ügyész jegyzőkönyv felvétele mellett meg kell semmisítse.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
