Akárcsak a január végi havazás, a földterületek liberalizálása is – amely nyomán 2014. január 1-jétől külföldi magánszemélyek is vásárolhatnak földterületet Romániában – meglepetésként érte a politikumot, holott az előírás része volt az európai uniós csatlakozási szerződésnek.
Akárcsak a január végi havazás, a földterületek liberalizálása is – amely nyomán 2014. január 1-jétől külföldi magánszemélyek is vásárolhatnak földterületet Romániában – meglepetésként érte a politikumot, holott az előírás része volt az európai uniós csatlakozási szerződésnek. Igaz, az államfő visszaküldte a parlamentnek. Egyesek siettek nyilatkozni, hogy, ha tőlük függ, legalább tíz évvel elhalasztanák ezt a lépést, hisz óriási különbségek vannak a hazai és a közösségi bankok közötti hitelezési feltételekben, és „ha figyelmesen utánanéztek volna”, még több argumentumot találnak. Kérdés, miért nem kezdtek korábban kutakodni? A mezőgazdasági miniszter is csak utólag kapott észbe, hogy a területliberalizáció „fenyegetés a romániai farmerekre nézve”, de megtalálják majd a megfelelő formulát. Ezzel szemben a magántőkével rendelkező romániai patronátusok országos egyesületének (UNPCPR) az elnöke már nem ennyire optimista. Szerinte nem lesz könnyű törvényes és átlátható formulát találni a hazai farmerek védelmében.
Mások amiatt aggódnak, hogy ezzel az intézkedéssel annyira megugrik a földek ára, hogy a hazai mezőgazdasági termelők nem tudják megfizetni, ezzel szemben a külföldiek földvásárlási szándékát biztos „lesz aki finanszírozza”.
A kis- és középvállalatokért felelős miniszter szerint csak egy hónapos „törvényhozási vákuum” van, ami alatt boldog-boldogtalan vásárolhat, de egy hónap múlva megszűnik ez a légüres tér, mert február 10-én visszatérnek a parlamentbe a képviselők, és a szakbizottsá-gok „azonnal” munkához láthatnak, hogy feltételeket iktassanak be a jelenleg teljes földvásárlási szabadságot biztosító törvénybe. Addig csak remélni meri, hogy nem tolonganak majd a külföldi földvásárlók, amit egyelőre „nem tapasztalt”.
Annyira azért nem „féltik” a hazai földet, hogy feláldozzák a vakációjukat, és egy hónappal hamarabb visszatérjenek a munkához. Csak „remélik”, hogy addig nem kótyavetyélik el az országot.
De miről is beszélünk? Hiszen közismerten nem a szorgalmáról híres az amerikai kongresszusnál is nagyobb számú, malomkőként ránk nehezedő hazai parlament. Hanem arról például, hogy megpróbálja kijátszani az igazságszolgáltatást, ha kell, szuperimmunitást biztosítva tagjainak. Ezért nyer(het)te el az idén a román parlament a „megtisztelő” Év embere címet – korrupció és szervezett bűnözés kategóriában – az Organized Crime and Corruption Reporting Project szervezettől. A szerb Darko Saric drogdealer például „csak” dicséretet érdemelt.
Ezen lenne talán érdemes elgondolkodniuk honatyáinknak addig is, amíg légüres térben lebegve várják a tavaszi szessziót.
