Látványos Izrael-sarok

Június 24-én a volt Iskola (volt Aurel Filimon) utcában, a zsinagóga szomszédságában nyílt meg a zsidó hitközség múzeuma. Az értékes és jó esztétikai érzékkel összeválogatott anyagból álló kiállítást rövidesen a nagyközönség is láthatja. Az Izrael-saroknak elnevezett, három helyiségből álló múzeumot a Népújságnak dr. Dub László, a Zsidó Hitközség elnöke mutatta be. 

 

Mesélő tárgyak, képek 

Három-négy évvel ezelőtt született meg a marosvásárhelyi Zsidó Hitközség néhány tagjának az ötlete, hogy múzeumot nyissanak a marosvásárhelyi zsidóság történetéről. A zsinagóga mellett megüresedett egy lakás, így a helyiség alkalmassá vált az ötlet megvalósítására. Az elképzelés mellé társult egy szerencsés fordulat, hiszen az Auschwitzet túlélő Tusa Etelka anyagi támogatást ajánlott fel. 

– Ez a múzeum tulajdonképpen egy történet, a mi sztorink, amit elsősorban a marosvásárhelyieknek szeretnénk elmesélni. De jó lenne, ha a város is tudomást szerezne arról, hogy itt nagy népes közösség élt, amely nemcsak beilleszkedett a város életébe, hanem sokat tett a fellendüléséért. Ezeknek ma nyomon követhető példái vannak. Főleg a fiatal marosvásárhelyieknek kellene tudomást szerezniük arról, hogy a város színes, többnemzetiségű volt. A képeken látható, hogy itt zsidók, magyarok, cigányok és románok együtt éltek. Nem feltétlenül szerették, de tisztelték egymást! Ez a sokszínűség 1940-ig létezett – mondta dr. Dub László, a Zsidó Hitközség elnöke. 

 

A történet az 1700-as években kezdődött

A kiállított képeken látható az 1747-ben épült náznánfalvi imaház, amit azért éppen ott húztak fel, mert a zsidóknak akkortájt nem volt szabad városon letelepedni. Láthatunk sírkövekről készült, gyönyörű faragásokkal díszített, 1712-ben állított sírkövet is. A zsidók 1840 után jöhettek be a városba. Név szerint is megvannak az adatok azokról az első zsidókról, akik hivatalosan beköltöztek Marosvásárhelyre. A kiállított tárgyak között van egy, a náznánfalvi imaházból megmaradt deszkadarab, amelyet a budapesti zsidó múzeum és levéltár adott kölcsön. 

 

Család és vallás 

Az egyik teremben a zsidó család életét és a vallásgyakorlást mutatják be. A zsidók ugyanúgy éltek, mint a többi jómódú polgári család. A szobák berendezéséhez általában hozzátartozott a zongora, a míves bútorok, az íróasztal, az újságtartó s a korabeli ízléses, szép berendezés. 

– A zsidók jellemzően népes családban éltek, hiszen a gyermekek jelentették a jövőt és az öregedő generáció támaszát, nem beszélve arról, hogy a közösség alapját képezték. Az első generáció szegény, rongyos emberekből állt, a második generáció boltos, kocsmáros, míg a harmadik generáció már iskolázott volt. Akinek kevesebb pénze volt, az csak Pesten járt egyetemre, akinek több, az Bécsben és Németországban. Nagyon gyorsan, három generáció alatt jutottak fel erre a szintre. A magyar népszámlálás szerint 1940-ben már 5600 zsidó élt Marosvásárhelyen. A zsidó társadalom számára a vallásgyakorlás volt a legfontosabb, annak ellenére, hogy asszimilált közösségről beszélhetünk, magyar kultúrával, magyar nyelvhasználattal. A közösség gazdagabb tagjai segítették a szegényebbeket, hiszen nem mindenki volt bankár és gazdag kereskedő – mondta Dub László. 

A vallásgyakorláshoz kötődően a kiállított tárgyak között van egy eredeti Tóra, ami romániai viszonylatban az egyetlen közszemlére bocsátott tekercs. A Tóra mellett látható a Talmud, Eszter története is.

 

A zsidó városrész 

A második teremben a cionista mozgalomnak, zsidó személyiségeknek, az egykori zsidó negyed makettjének szentelnek teret. Érdekes az a pannó, amely Marosvásárhely főterét számokra lebontva mutatja be azon zsidó kereskedésekkel, amelyekről a mai generációnak nincs tudomása. A főtér bal oldalán nem kevesebb mint 15, jobb oldalán nyolc, zsidók által működtetett üzlet vagy szolgáltatóegység volt.

A képeken jelentős személyiségek alakja idéződik fel. Bürger Albert sokoldalú ember volt: képviselő, nagyvállalkozó. Gyárakat épített, sok embert foglalkoztatott, zenélt. Léderer Dezső vállalkozó az aragonitműveket üzemeltette, megismerhetjük Struhl József tervezőt, aki koncentrációs táborban halt meg. Külön képen láthatók az egykori rabbik, az utolsó Schoffer Manó, illetve a közéleti személyiségek között Harag György, Kovács György, Szabó Ernő, Anatol Constantin színművészről, rendezőről, Ligeti György zeneszerzőről, Izsák Márton szobrászművészről vagy Salamon Ernő költőről is említést tesznek a kiállításon. 

1940 júniusában az akkori magyar hatóságok 7500 marosvásárhelyi és környékbeli zsidót gyűjtöttek össze a gettóba, három vonattal vitték őket Auschwitzba. Június 6-án ment el az utolsó transzport, és Marosvásárhely zsidó negyedében kialudtak a fények. 5493 zsidó nem tért vissza Vásárhelyre. Marosvásárhelyen jelenleg 88 zsidó tagja a hitközségnek, de a családtagokkal együtt 210-en vannak. 

Az Iskola (Aurel Filimon) utca 23. szám alatti épületben levő kiállítást július 15-étől délelőttönként lehet majd felkeresni.