Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Harminc év, harminc szerző jubileumi gondolatai, jókívánságai vagy egyszerűen csak az évfordulós lapszámba szánt írások jelzik az olvasóknak, irodalomtörténészeknek, írótársaknak, hogy a marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat három évtizede teszi a dolgát, hónapról hónapra megjelenik az irodalom iránt érdeklődők nyilvánossága előtt, és igyekszik minél figyelemreméltóbb, maradandó értéket teremteni, olvasmányélményt kínálni. Hogy miképpen, milyen hangulatban, milyen reményekkel, arról a lapszerkesztők vallanak a maguk sokféleségében, és hogy szándékaikat, eredményeiket hogyan értékelik, méltatják a lapszámban megszólaló pályatársak – fiatalok és idősebbek, erdélyiek és magyarországiak –, a további potenciális munkatársak, akik ugyancsak meghatározhatják a folyóirat arculatának, tartalmának, sokat dicsért tartásának ezutáni alakulását, az is kiderül a közölt versekből, kisprózákból, hosszabb írásokból, köszöntőkből. Nincs kitörő lelkesedés, nem érhető tetten pátosz, mint általában lenni szokott az évfordulós megemlékezéseken, mégis jól érzékelhető ezen az igényességében is mértéktartó összeállításon, hogy a mai lehangolt közérzet és meglehetősen baljós, csalódott közhangulat dacára a Látó csapata mérsékelten bizakodó, és odaadóan kész folytatni azt a munkát, amelyet eddig is kitartóan végzett, több úton-módon ösztönözve a város irodalmi, kulturális életének felpezsdítését. Jelképesnek is tekinthető, hogy 2020 első számát a magyar kultúra napján mutatták be a Bernády Házban rendezett irodalmi esten.
Kívánjuk, hogy a lap továbbra is maradjon meg tisztán- és mindenLÁTÓnak! Igényes anyagát, érdekes rendezvényeit ezután is kiemelt figyelemben próbálja majd részesíteni a Múzsa.
Kántor Péter
2019. dec. 7-én
Hogy vagy, drága és jó KAF úr?
Tudom, mostanában KAFul.
És te hogy vagy, Petrusz Demény?
Éltet-e százféle remény?
Sarkallnak-e a leendők,
fejedben nyüzsgő teendők?
Hát a Maros? Annak partján
Bolyai-arccal az arcán,
Láng Zsolt bámul maga elé.
Vajon mi jár az eszében?
Nézi-nézi Szabó Robi,
meg az egész LÁTÓ-tábor,
nézi maga Vida Gábor,
töpreng, de mégse lát belé.
Holott nyilvánvaló dolog:
Ha jön a nyár, ha jön a nyár,
patak partja horgászni vár! –
Láng Zsolt bámul maga elé.
Tompa Gábor
Mindig az első harminc év nehéz,
Büchner, Petőfi, Keats még meg sem érték,
tudták: a másvilágon más a mérték,
ha forradalmat büszke gőz tetéz,
mert nincsen tiszta szív, se tiszta kéz,
ahol a törvényt cafatokra tépték,
s a tékozolt idő csak lusta térkép,
amely fölött két kor még összenéz,
s ha engem már az egyik elmulasztott,
a másikat én mulasztottam el,
míg visszanéztem s vártam, hogy szakasztott
s javított égi másom majd felel,
de Ő csak tűrte szótlan, hogy megessék,
ami papírra vetve: nyomdafesték.
*A Látó 2020/1-es, jubileumi számából