Lássuk meg Jézus szeretetét!

Gondolkodtunk-e már azon, hogy az Úr más formában is eljöhetett volna a földre? Egy ereje teljében levő hódító harcosként, aki rendet tesz a földön? Vagy egy ősz hajú bölcs tudósként, akire érdemes figyelni, mert olyat mond, amit még nem hallottunk. Akár egy palástos papként, aki megtanít minket Isten helyes tiszteletére? Nem, Isten nem ezeket az utakat választotta. Karácsonykor egy gyermek született. Az élet legnagyobb csodája. Miért? 

Mert Isten mosolyra akar minket deríteni. Hiszen gyermekre várni önmagában is boldogság. Varázslatos érzés, amikor megtudom, hogy anya leszek, s hogy az élet bölcsője ring a szívem alatt vagy semmihez sem hasonlítható az a hála, amikor egy férfinek először mondják a hírt: apa lettél. Ha egy gyermek soha több örömöt nem tudna szerezni szüleinek, mint amit várásával nyújt, az is óriási ajándék. A gyermekben megláthatjuk Isten legnagyobb ajándékát. Karácsonykor talán a leghatásosabb prédikáció az ő betlehemesük, a legőszintébb öröm az övék, amint szájtátva hallgatják vagy mondják az evangéliumot, várják az angyalt, bontják az ajándékot. 

Aztán azért is, mert Isten elő akarja hívni a bennünk levő gyermeket. Azt a gyermeket, aki gondtalan, mert rábízta magát valaki hatalmasabbra. Vagy akinek csodaváró hite nem ismeri a lehetetlent. A gyermeket, akinek bizalma rendíthetetlen, komolyan veszi és elhiszi azt, amit mondanak, ígérnek neki. És mindig megtalálja azt az elfoglaltságot, ami boldoggá teszi. Olyan jó lenne sokszor mindezeket újra átélni. 

Persze nagy veszélye keresztyén életünknek, hogy ebben a gyermeki állapotban tartjuk Jézust. Befektetjük Őt a jászolba, s így nem szól bele életünkbe, nem ő rendelkezik velünk. Évente összegyűlünk a bölcsője körül, elérzékenyülünk, elénekeljük ugyanazokat a kedves énekeket, s aztán minden megy ugyanúgy, mint régen. Vajon nincs közel a valósághoz ez a kép? 

A Biblia úgy mutatja be Jézust, mint aki Gyermekként is Úr. És Ő uralkodni akar életünkön. Karácsonyt az ünnepli méltóképpen, aki tudja, kit ünnepel. Az ilyen ember tiszteli Őt az év minden napján, nem csupán addig, amíg az ünnep tart. És ez a tisztelet nemcsak üres szólam, hanem gondolkodásmód, életvitel, ami meghatároz minket. Aki tudja, kit ünnepel, az tud örülni a hétköznapok sötétjében is, feszült helyzetekben is megmarad szívének békessége, és maga is világítani kezd, mert tudja, hogy élete minden napján vele van a világ világossága. 

Karácsonykor azt az Istent ünnepeljük, aki egész közel jött hozzánk. Gyermekké lett, benne van minden gyermekben. Családba született, és megújít minden emberi közösséget. Békét hozott ebbe a mi rohanó, megfáradt világunkba is. 

Lássuk meg ebben az ünnepben is az Ő szeretetét, és engedjük Úrrá lenni életünk fölött!

Papp Noémi evangélikus lelkipásztor