Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-06-22 13:10:18
Szállnak a felhők fáradt föld felett,/velük szállnak a fények és az árnyak,/fakó egekben indulásra várnak/hiúzkörmű, karvalyszárnyú szelek. (Jánosházy György). Az étteremben most először találkoztam a főnökkel. A kötényemet hurkoltam a derekamnál, ő meg szemtelenül méregetett egy pult melletti asztal mellől, és míves teáspohárkából kortyolgatta a teáját, török módra. Koszos képű valutázónak nézett ki, nem illett a letisztult enteriőrbe a borostás pofájával meg a suhogós melegítőjével. (Tóth Marcsi). Nem küld világba sok ezernyi egység,/csönd szorítja meg renyhetegség/a teret, tehát a renyhe tagság/alól kivont a hallgatagság. (Kulcsár Árpád). Az alagsor legutolsó béltraktusában végre lecsillapodva rogynak a kocsmai székre, a csaknem teljesen kihalt teremben. Egy költő énekel a pódiumon, bágyadt fénykörben, sirályokról és egy nőről, aki pontosan ugyanúgy fésülte a haját, mint rég elmúlt kedves. (Sebestyén Rita). Én éktelenkedem a tájban,/fura rózsaszín folt, vagy inkább pink./Mondd, kedves Miskinem, lesz elég/ágyéktakaró szőlőlapink? (Fischer Botond). Nem ő a legszebb lány a világon, és aligha a legokosabb. Viszont makacs. Asszonyról szólva pedig nincsen kis makacsság vagy nagy makacsság, csak makacsság van. Ez a lány pedig olyan makacs, mint akármelyik nő, de mégsem akárki: ő a Vén Kerecsen egyetlen lánya, azé a Kerecsené, akit mind ismertek, aki többször is megtette az utat Kínába, és vissza is tért onnan. (Varga Illés). Hát üdvözlégy, te banzájbolhacirkusz,/nem nyújtsz vigaszt, az Úr s a rím velem./Kölcsönkapott dicsőség, deszka, nimbusz/megváltana talán – de mímelem./Ál-arcod ma szóvá bíbelem,/hajad kibomlik – mindegy – úgy marad/(engem beléd most csak e toll marat)/ma rád tapasztok minden álnevet –/fölösleges tovább vakolnod tenmagad,/(csak tudd) hogy döglött múzsámon az ihlet átnevet. (Székely Örs). A torony pedig mintha rakétaként készülne fölrepülni, sistereg, üvölt. Szindbád lát egy elszabadult fúrófejet forogni a levegőben, aztán, mint bombabecsapódáskor, földgöröngyök záporoznak. Akit elkapnak, nem taglózzák le. Mert folynak ezek a göröngyök. – Olaj! – mondja döbbent arccal Anofrijev. (Csabai László). Végül már frakk vagy mellény se kell,/(ne múljon ez a fehér ingen)/elég a bűvésznek állni tétlen,/és a nézőkre bízni mindent,//mert a fehér nyúl mindig itt van:/a szem várakozásaiban. (Benő Attila). Anyám ha megpihenhet,/ ahelyett hogy ledőlne,/inkább egy könyvet olvas:/Szent Péter esernyője.) (Markó Béla). Látó, 2012. június.