Lapozó

Támad egy gonosz ember,/ Senkifia ótvaros bitang,/ Fegyverrel szerez aranyat,/ Arannyal szerez nevet,/ Névvel szerez idegen harcost,/ Idegen harcossal szerez trónt;/ Holtak teteme rothad/ A síkságon és a dombokon. (Vajna Ádám). Amikor a színészt egyedül hagyják, elkezdi önmagát ismételni. Régi szerepekből próbál összekaparni valamit, és közben ő is tudja, hogy ez kamu. Tudja, hogy megint ugyanazt csinálja, és ettől megbolondul. Ilyenkor toporgás van, nem megyünk előre. (Barabás Árpád). Már derengett keleten az ég alja, amikor a városszéli tömbházhoz ért. Az ablaktalan lépcsőházban évek óta nem égett a villany. Még jó, hogy a földszinten lakom, mosolyodott el gúnyosan, különben már rég kitörtem volna a nyakam. A fal mellett tapogatózva garzonlakása ajtajához araszolt. Hópehely szokásához híven már várta az előszobában. Hátát púposítva, dorombolva dörgölőzött a lábához. Lehajolt és becéző szavakat suttogva megsimogatta. A cica fölemelte a fejét, aranysárga szemével bizalmasan ráhunyorgott és kisurrant az ajtón. (Szakács István Péter). A mai romániai népesedési folyamatok megértéséhez minduntalan „vissza-vissza kell csatolnunk” a Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor nevével „fémjelzett” 770/1966-os, az abortuszt és a fogamzásgátló szerek használatát tiltó, több mint tízezer fiatal nő halálát okozó, mintegy 170.000 gyereket már-már állati sorban tartó, árvaházakba, otthonokba kényszerítő hírhedt törvényrendelethez! Ceauşescu megalomániás víziója negyvenmilliós Romániát „álmodott”! Dancs Rózsa Pokoljárás című kötete nélkülözhetetlen fogódzó e szörnyű vízió és következményeinek megértésében. (Tófalvi Zoltán). Az ortodox templom az utca északi végénél található, és hatalmas harangjai vannak, és amikor harangoznak – ami napjában többször is előfordul –, olyan éktelen zajt csapnak, hogy csukott ablak mellett is csak üvöltözve tudsz szót érteni a családtagjaiddal. És ez mindenféle kellemetlenséget szül. Emiliának például az volt az érzése, hogy mindig üvöltözöm vele. Légy szíves, nyugodj meg, válaszolta. Mikor ezt mondta, tudtam, hogy egy idegroham küszöbén áll. Valahol olvastam, egy könyvben, amelyet, ha jól emlékszem, Schopenhauer írt vagy talán Ion Creangă, hogy azok az emberek, akik énekelnek, nem képesek ártani. Őszintén szólva, nem is én olvastam, Bazil mondta. Ő rengeteg könyvet elolvasott és aztán mindig elmesélte nekem a lényeget, amikor együtt beültünk az Örök Fájdalomba. (Petru Cimpoeşu). Radnóti Miklós fennmaradt ajánlásait alaposan megvizsgálva igazat adhatunk a Meredek út című kötet tipográfiáját készítő Haiman Györgynek, aki rámutatott arra, hogy a költő pontosan, rendezetten, jól szerkesztetten adta le kéziratait, ezzel is irányt mutatva a nyomdai elrendezéshez. A cikornyáktól mentes kalligrafikus íráskép a dedikációkban is jól látható. (Gajdó Ágnes). Székelyföld, 2018. január.