Lapozó

• 2012-06-01 15:09:34

• K.N.B.

Egyedül voltam a három szolgával és a bungaló őrével, ha arra járt egy utazó, valamelyik jutaültetvény felügyelője, házaló, vagy Kínába tartó teakereskedő, megittunk együtt egy-egy üveg whiskyt.

Egyedül voltam a három szolgával és a bungaló őrével, ha arra járt egy utazó, valamelyik jutaültetvény felügyelője, házaló, vagy Kínába tartó teakereskedő, megittunk együtt egy-egy üveg whiskyt. Minden este ittam, ahogy befejeztem a munkát, és visszatértem a bungalóba fürdeni. Volt a napnak egy olyan órája, amikor alig éreztem a testemet, ha megkarmoltam magam, nem éreztem fájdalmat. Mégis higanyként remegtek az idegeim, leheletem forró volt, és valahányszor megmozdultam a széken, szédülés fogott el, és ilyenkor hosszan, üresen bámultam a semmibe. (Mircea Eliade). árnyékától homályba borult a rőt fényű intercontinental,/ és ahogy hirtelen visszanézett, leheletében fenobarbital,/ jégcsapok, éhség és fagy illatával,/ megpillantottam azt, amit látni sose reméltem volna:/ hogy édes szülém a karjai közt hordja/ fényárban fürdő halálomat. (Mircea Cărtărescu). Rohadt dolog, ha lúzer vagy. Ha a villamosban felejted a táskád, ha átvernek a lakónegyedi kisistenek, ha ellopják a mobilod a cigányok, ha lecsöppented az inged fagylalttal, ha becsapnak a visszajáróval a piacon, ha szembefröcsköl a sör, amikor kinyitod, ha kutyaszarba lépsz, ha megfújja a csajodat egy márkás cuccokban és százezreket érő autóval nyomuló kriptaszökevény. (…) És ez addig tart, amíg egyszerre csak eléggé egyedül vagy ahhoz, hogy hangosan kimondd: „Oké, megértettem, ez az én szerepem. Előre hát! The show must go on.” (Alexandru Muşina). otthonában találom./ ugyanaz a tekintet a legyező fölé emelve./ csak a vállai tűnnek úgy, mint amit megmosott egy állottvizes vödörben./ olyan halkan beszél hogy/ hangját az esőtől alig hallom. (Marin Mălaicu-Hondrari). Tegnap este semmi komoly nem történt, leszámítva, hogy fújdogálni kezdett egy perverz áprilisi szellő. A láda, amelyen Pampu aludt, pont az ablak mellett volt. Mások védett helyekhez jutottak, Iscru pedig a kemencepadkán terpeszkedett. Nem gondolkodott sokat. Csendben felállt és elindult feléje. Falra vetült alakja egy fekete behemót nagy emberéhez volt hasonlatos. (Doina Ruşti). A román anyanyelvűeknek íródott tankönyvek az anyanyelv-pedagógia módszereit követik, és így nem alkalmasak a románnak második nyelvként vagy idegen nyelvként való megtanítására, mint ahogy a némileg leegyszerűsített, a kisebbségi nyelven tanulóknak szóló változatuk sem megfelelő erre a célra. (Benő Attila). Kérdés, hogy miben rejlik Djuvara A románok rövid története című könyvének sikere? Ha két szóval kellene válaszolni: a historiográfiai vákuumban! 1989-ben lecsengett a nacionálkommunista triumfalista halandzsa. Rögtön felvetődött a kérdés, miből tanítsanak az iskolában. (Miskolczy Ambrus). Drága Sanyi bácsi! Nemcsak a magam, a Székelyföld folyóirat nevében, de sokak üzenete alapján is elmondhatom: a jóságnak, az emberi szeretetnek olyan minőségével ajándékoztál meg, hagytad ránk örökül, amit megköszönni sem lehet igazán. Az evilágiból a transzcendens létbe való átvándorlásod után valahogyan csöndben, csontig lepusztultan, véled hallgatva tovább a nagyheti némaságot, lábujjhegyen kellene járjunk ezen a meggyötört sártekén, ebben a megszaggatott hazában. (Ferenczes István – Búcsú Fodor Sándortól). Székelyföld, 2012. május.