Lélekvirágok, szívdalok

Nincs abban semmi meglepő, ha művésznők képei láttán költői szókapcsolatok, különleges metaforák szólalnak meg a szemlélőben.

Ferencz J. Réka: Ok panaszra

Nincs abban semmi meglepő, ha művésznők képei láttán költői szókapcsolatok, különleges metaforák szólalnak meg a szemlélőben. Pláne, ha a festőnők maguk is ilyenszerű címekkel látják el munkáikat. De hogyan is tehetnének másképpen, ha ezek a festmények kivételes hangulatban fogant, érzelmekkel gazdagon átitatott művek?! Akár a Visegrádon élő Ferencz J. Rékára, akár a New Yorkban több mint két évtizede letelepedett (magyaros írással) Kobajasi Hiszakóra hivatkozunk. Rövid ideig látogatható tárlaton együtt állítottak ki a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Szervezési torlódások miatt sikeredett csupán pár naposra a megyei tanács és a Képzőművészek Szövetségének helyi fiókja által vendégül látott s a rendezést felvállaló vásárhelyi cég, a Herlitz támogatta kiállítás. De remélhetőleg lesz még valamikor alkalom hosszasabban is a helyi közönség elé vinni a két alkotó képeit.

Véletlenszerűen jött létre a közös bemutatkozás. A Kolozsvárott született Ferencz J. Réka, aki kora ifjúságát Marosvásárhelyen töltötte, rég áttelepült az anyaországba, számos ottani településen és külföldön is sikerrel szerepelve, ismert festővé is ott vált, Berlinben találkozott és barátkozott össze az amerikai japán festőnővel, aki mindeddig még nem járt Kelet-Európában. Szinte magától adódott az ötlet, hogy együtt mutatkozzanak be a Bolyaiak városában. Így aztán egyszerre két festői világba pillanthattunk be a Kultúrpalota galériáiban.

Egymástól merőben különböző két művészi univerzum igyekezett bevonni a nézőt a bűvkörébe, teljesen más módon látják, láttatják az őket körülvevő valóságot, stílusuk, koloritjuk, festői eszköztáruk, ecsetkezelésük sem hasonlítható, mindez azonban a tárlatlátogatókat csöppet sem zavarta, hiszen egyikre és másikra is egyaránt ráhangolódhattak. És érzelmi, hangulati szempontból mindkét művésznő esetében bőven volt mire ráhangolódniuk.

Igaz, hogy Ferencz J. Réka az utóbbi öt évben készült, negyvenöt kompozíciót felölelő anyagát Képekbe zárt gondolatok címmel hozta el Erdélybe, és valóban mélyen szántó, filozofikus töltetű gondolatok késztették megállásra, továbbgondolkodásra, párbeszédre a szemlélőt szinte mindenik akrilmunkája esetében, mégis az volt a benyomásunk, hogy nem csak töprengő, gondolkodó alkotó, de intenzív érzelmi életet, hangulatait magában sokáig megőrző festő szólal meg képein keresztül, s e festmények a legtöbb esetben csalhatatlanul sejtetik az érzelmi indíttatást. Akkor is, ha mint vallja, Ferencz J. Réka hosszasan hordozza, fejleszti, alakítja magában a témát s csak kellő vajúdás után vetíti ki a belső szemeivel már jól kirajzolódott képet. Többnyire sejtelmesen, álomszerűen, olykor sci-fis hangulatot is árasztva, szürreális látomásként. Meseszerűség is társítható az elmondottakhoz, különösen, ha városképeire, a tájélményt a szokásostól eltérő módon megélő alkotásaira gondolunk. Néha az alkotóember magányossága is felsejlik, az árnyak, démonok látomásos, fura, nyugtalanítóan kísértő birodalma is, egészében azonban a meleg földszínek, a barnák, vörösek, narancsos meg a többi bársonyosan puha keverékszínek derűt, nyugalmat árasztva ölelik körül a nézőket.

Hisako Kobayashi Magok a szívben címmel katalógusban is elhozta japánosan finom képvilágát. Nála nincs figurativitás, mint Ferencz J. Rékánál, nem jelenik meg az ember, sem a környezetünk a festményeken, nem kerekíthető sajátos történet, valós vagy képzelt sztori a kompozíciókhoz, mint kelet-közép-európai pályatársa művei esetében, ő a formákat elhagyva, megannyi színre, vonalra egyszerűsítve, bontva, bonyolítva, egyfajta lírai absztraktot teremtve vall magáról és lelki életéről. Ő is sejtet, de másképp, akárha apró szekvenciákat felnagyítva vágna ki a természetből, fényben, színekben, harmóniákban roppant gazdagon, bízva abban, hogy az az atmoszféra, az a hangulat és érzelmi töredék vagy együttes, amit benne keltett a primér látvány, bennünk, nézőkben már általa átdolgozva is azonosan csendül meg. És nem véletlen, hogy e hallással kapcsolatos fogalmat használom, festményei egyik fő jellegzetessége a zeneiség, szinesztéziái révén szín és hang közösen tár elénk egy érzéseiben rendkívül összetett és ellentmondásos posztmodern világot.

Ferencz J. Réka következő kiállítása New Yorkban lesz. Bizonyára pályája fontos mérföldköveként tekint az ottani eseményre. De biztosak lehetünk, hogy sokáig megőrzi magában itthoni bemutatkozása kedves, kellemes légkörét is. Mint ahogy távol-keleti illetve tengerentúli kolléganője is hasonló élményekkel távozhatott első itteni kiállításáról, amely egyben arra is lehetőséget adott neki, hogy betekintsen e számára valószínűleg egzotikumként ható térség mindennapjaiba. Talán ez is képpé nemesedik ecsetvonásai nyomán valamikor.