Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-09-09 14:41:07
Vázlat, 1908. július 17-én
Ez menne tán… Csak egy pár nyári strófa,
Mi fent keresztrím, s lent ölelkező –
De mégse megy, mert nem jár bármi srófra
A szó, mit árnyak lengő lelke sző –
Maszkos Mükéné, Asziné meg Argosz
Aranyló hangja visz, zeng Delphoi-ig,
Fény-szurdok mélyén minden elfolyik –
S miért kövülne a színész egy archoz?
(Epidaurosz, 1908. VII. 17.)
„A hatalmas szerelemnek…”
Csak a versnek s kegyelemnek
Elenyésző tüze bánt –
Csak az ég írja szememnek
Föl a végső tulipánt.
A szavak gyors ragyogása
Eleven jég, tele tűz –
Sivatag sors dadogása
Szerelemfény, mely elűz.
Csak a versnek, csak a könyvnek
Vagyok én még lehető,
De a szó már sose könnyebb –
Sose hű, szép szerető.
Maros-Vásárhely, 1910. június elsején