Lázáry René Sándor: Mátyás király Kolozsvárott
(Fadrusz János lovas szobrára)
Fenséges királyunk Kolozsvár Főterén
Fogadja seregét, hátasa harci mén...
Súlyos páncélzatban minek jogar, palást?!
Hadvezérit várja... Vitéz Magyar Balázst,
Kemény Kinizsi Pált, ki vagdalt a portyán:
Szilajul szétkiált, vivát száll ki torkán!
Éljenzi a Győztest gyakor hadi tábor,
Bizakodva néz föl Szapolyai nádor
S a szablyás Báthory, az erdélyi vajda!
Lábánál lobogók, sok zsákmányolt fajta:
Oszmán, német, cseh meg moldovai zászlók,
Kik csatákban voltak zúgó szélben gázlók,
Fondor császáriak, félholdasak, szépek –
Mind letörettek, mint felbőszített népek.
Érces nyugalommal bástyás talapzatán
Túltekinthet Mátyás a megmaradt hazán:
Konokul magaslik Kolozsvár Főterén,
Magabiztos, erős, akár a bölcs remény –
S késő századoknak hódolását várván
Túlnő szennyes idők ármánykodó árján.
Kolozsvár–Marosvásárhely, 1918. december 7-én
