Kultúrtér, zenéből

Véget ért a 16. Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztivál

Vasárnap este véget ért az idei marosvásárhelyi Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztivál. Az immár tizenhatodik kiadásához érkezett zenei szemle az elmúlt több mint másfél évtized alatt a város egyik emblematikus művészeti eseményévé nőtte ki magát, ahol évről évre nőtt a neves, majd világhírű fellépők száma. Emlékszem, amikor elkezdődött, amikor a szervező Harmonia Cordis Egyesület, azon belül pedig Beke István Ferenc gitárművész meghonosította a fesztivált Marosvásárhelyen, sokan kissé kétkedve fogadták az ötletet, mondván, a klasszikusgitár-muzsika rétegzene, és nem fog közönséget vonzani. Ehhez képest már az első kiadások esetében is teljes telt házas koncertek követték egymást, akkor még a Kultúrpalotában. És kiderült, hogy igenis van igény a klasszikus zene e válfajára, sokkal népszerűbb, mint azt elgondolták, e népszerűséghez pedig az is sokat hozzátett, hogy a szervezők az összes koncertet ingyenesen látogathatóvá tették, holott sok esetben világsztárok is felléptek a fesztiválon.

Eltelt másfél évtized. E hét péntekén (is) a marosvásárhelyi vár felé vettem az irányt. A parkolóban büfékocsik sokasága, odabent hatalmas nyüzsgés, a kávézók asztalainál már nem lehetett helyet foglalni, a gyepre terített pokrócokon rengeteg kisgyerekes család játszott és lazult, jókora, de csendes, civilizált és jókedvű tömeg, napsütés, béke, nevetés. Ismerősök mindenütt, és a sok ember ellenére – tisztaság. Tiszta Nyugat. Kissé beljebb már elhalkult a mobilis lacikonyhákból áradó rádiózene, a színpad előtti tér pedig teljes telt házas közönséggel fogadott. Akkor éppen a kanadai Steve Cowan játszott, őt a horvát Lovro Peretić követte a színpadon. Taps és ováció, ám a koncertek alatt – és ezt a kihangosítás ellenére is hallani lehet – szinte tökéletes csend a nézőtéren és környékén. A klasszikus gitár hangja, az azt megszólaltató művészek sokasága azokra is hatással volt, akik csak piknikezni látogattak el a várfalak közé, ám szinte észrevétlenül végigülték a koncerteket is. A rétegzenének tartott műfaj így nyúlt ki a neki tulajdonított keretek közül, vonta magára a nagyobb tömegek figyelmét, és varázsolta kultúrtérré a várudvart. A Kultúrpalota grandiózus, gyönyörű, ám kissé komor nagyterméből szabadtérre, a várfalak közé költözött gitárszemle igazi nyári, össznépi fesztivállá vált, ráadásul olyanná, amely értelemszerűen nem a sör-miccs-szotyi-mulatós kategóriát szólaltatja meg. Azok, akik megtöltötték a várat a szemle ideje alatt – fiatalok és idősebbek, valamint rengeteg kisgyerekes család – határozottan nem a fentebb említett réteghez tartoztak. És ez jó. Akárcsak a világ civilizáltabb felén. 

A fesztivál laza és kötetlen hangulata átragadt a közönségre is, a nagy lélekszám ellenére ismét családiassá vált a rendezvény, amelynek összes koncertje – a főszervező Beke István Ferenc elmondása szerint – telt házasnak vagy szinte telt házasnak bizonyult ez évben is. Ráadásul a szervezők tartották magukat a hagyományaikhoz: idén sem kértek belépőt. A fellépő művészek tehetsége, ismertsége, a klasszikus (továbbá flamencóban, dzsesszben és számos egyéb minőségi stílben fogant) gitármuzsika hatással volt az ezt a műfajt kevéssé vagy egyáltalán nem ismerő közönségre is, amely érezhette: itt egy minőségi, a magas kultúrához tartozó, nívós és presztízsértékű szabadtéri rendezvényen van, amelyhez tartozik egy alapetikett. És ezt az alapetikettet így ő is a magáénak érezhette, és érezte is. Persze a szemle nem csak koncertsorozatból állt: a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen délelőttönként egyéni mesterkurzusok, a Kultúrpalota kistermében délutánonként hangszerkiállítások gazdagították a programot, amelyben olyan pontok is szerepeltek, mint klasszikus, flamenco, fingerstyle és fretless gitárworkshopok olyan világhírű meghívottakkal, mint a francia Samuelito, az orosz Alexandr Misko vagy a török Cenk Erdoğan. Múlt hét szerdáján pedig a Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárverseny döntőjére került sor a Kultúrpalota kistermében. 

Az idei, hat napig tartó fesztiválon (időrendi sorrendben) fellépett Babţan-Varga Flórián, Gabriel Guillén, Jérémy Jouve, Yamandu Costa, Cassie Martin, a Venti Chiavi Guitar Trio, Beke István Ferenc & Székely Alpár, a Pusztai Antal Band, Cristina Galietto, François-Xavier Dangremont, Csáki András, Anton Baranov, Francisco Luís, Steve Cowan, Lovro Peretić, a Radu Vâlcu Quintet, Marcell Nickmann, Pavlovits Dávid, Nejc Kuhar, Alexandr Misko, Girán Péter, Cenk Erdoğan, Antoine Boyer és Samuelito.

A gitárszemle jövőre minden bizonnyal visszatér.