Bálint Zsigmond fotóművészé az idei Bernády-plakett

Kulturális élményekben gazdag Napok a városépítő szellemiségében

*Fotók: Nagy Tibor

Festményekből fogant vers és próza, színházi élményt nyújtó, megnevettető, megsirattató írói önvallomás, „kincskereső” és sportban megmérkőző diákok díjazása, koszorúk emlékőrző üzenete és egy marosvásárhelyi értékteremtőnek ‒ a múló pillanatot az örökkévalóságnak ajándékozó fotóművésznek – átnyújtott elismerés… Mozaikszerűen talán így lehetne felvillantani a 28. Bernády Napok történéseit. Idézzük fel mindezt időrendi sorrendben, hogy akik a városépítő polgármester szellemisége előtt tisztelgő rendezvénysorozat részesei voltak, mindezt újra átélhessék, akik pedig távol maradtak, megtapasztalhassanak belőle egy töredéknyit.

Képek és szavak művészi érintkezése

A természetközeliség és az elvont formák iránti vonzalom kettősségéből teremtődött művészi világ, a kilenc évtizede született, négy éve elhunyt Simon Endre festőművész életművének reprezentatív íve találkozott az írott szó mestereinek alkotásaival október 22-én, csütörtök este a 28. Bernády Napok megnyitóján, amelyet rendhagyó módon a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőségével közösen szervezett a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány.

A zsúfolásig telt Bernády Ház földszinti kiállítótermében Nagy Miklós Kund, a szervező alapítvány kuratóriumának alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékkiállítást a festményekhez írt versek, illetve prózai szövegek teszik még színesebbé, gazdagabbá. Tíz marosvásárhelyi kötődésű – innen származó vagy itt alkotó – költő, író kapcsolódott a líra vagy a próza hangján valamelyik, számára leginkább ihletforrásként szolgáló Simon Endre-festményhez. Az alkotások a kiállított képek mellett, valamint a jeles alkalomra készült katalógusban is megtalálhatók, és szinte kivétel nélkül a tárlatnyitón is elhangzottak. 

Borbély László, a Bernády Napokat szervező alapítvány kuratóriuma elnökének köszöntője után elsőként Vida Gábor, a Látó főszerkesztője olvasta fel Simon Endre 1961-es Szántás című festményéhez kötődő prózáját, ezután pedig egymást váltották a versélmények. Nagy Attilát egy szintén ’61-es tájkép, Fischer Botondot az 1974-es Öntőmunkás és az Augusztus 23. bútorgyár című festmény ihlette meg. Markó Béla szonettel, Nagy Miklós Kund pedig a festőművész alkotói világának lényegét láttató esszével rezonált a Rétegek című képre; a fiatal költőnemzedéket képviselő Fancsali Kinga az 1975-ös Egy nap Maroshévízen című képből, Nagy Zalán pedig a’79-ben készült Csendéletből merített inspirációt verséhez; André Ferencet a 2019-es Műteremsarok című kép késztette alkotásra. A lírai rezonanciák sorát gazdagította Szamosvári Bence verse is, ezt szintén hallhatta a Bernády Ház közönsége. Simon Endre-festmény hatására született továbbá Demény Péter verse és Zeno Ghițulescu magyarra is lefordított alkotása. E két utóbbi költő nem tudott jelen lenni a Tiberius kamaraegyüttes muzsikájával még inkább összművészetivé tett rendezvényen.

A felolvasások után Simon Endre fia, az édesapja szellemi örökségét saját alkotói világával is tovább éltető Simon Zsolt festőművész mondott köszönetet mindenkinek, aki részt vett az emléktárlat megszületésében. Simon Zsolt a továbbiakban arra tért ki, hogy a kiállított festmények egy része a Maros Megyei Múzeumtól, valamint magángyűjtőktől származik, majd apja különféle technikákat kipróbáló kísérletező kedvét felidézve az egyes képek megszületésének kulisszatitkaiba avatta be hallgatóságát.

A Bernády Napok megnyitóján a Ház emeleti galériájában az Igaz Szó folyóirat évtizedeit felelevenítő dokumentumokból, fotókból, plakátokból nyílt kiállítás. A tárlat kapcsán Szabó Róbert Csaba Látó-szerkesztő a fiatal költőknek és képzőművészeknek bemutatkozási teret kínáló Ötödik évszak című mellékletre hívta fel az egybegyűltek figyelmét.

Emlékezők és díjazottak

A hagyományos forgatókönyv szerint péntek délelőtt Bernády György nyughelyénél, a marosvásárhelyi református temetőben, majd a polgármester köztéri szobránál tisztelgett a városépítő emléke előtt a nevét viselő alapítvány, a megye és a város elöljárója, valamint az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének, a szovátai Bernády Közművelődési Egyletnek, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületnek és a megyeszékhelyi Dr. Bernády György Általános Iskolának a képviselője. 

Ezt követően a Bernády Házban díjazták a rendezvénysorozat apropóján meghirdetett kincskeresés és sportversenyek győzteseit. Előbbi játékos megmérettetésen a benevezett 38 csapatból a George Coșbuc Általános Iskola diákjai érdemelték ki a harmadik és a második díjat – a Történelemkutatók tagjai: György Orsolya, Makkai Vivien és Szabó Adrienn harmadikok, a Csokis Banánokat alkotó Böjte-Beyer Kende, Cucui Erik és Liber Márk másodikok lettek, valamennyien Hints Andrea tanítványai –, a legügyesebb kincskeresőknek pedig a Dr. Bernády György Általános Iskola Tökéletlen Történészek csapata – Kádár Andrea Noémi diákjai: Agyagási Sándor, András Dániel, Nagy Alíz – bizonyult. A magyar és román tagozatú iskolásoknak egyaránt meghirdetett, több száz fiatalt megmozgató kosárbajnokságon a fiúk mezőnyében a Sportlíceum csapata harmadik, az Egyesülés (Unirea) középiskola diákjai második, a Papiu középiskola tanulói első helyezést értek el. A lányok mérkőzésein a bronz- és az ezüstérem is a Római Katolikus Líceum versenyzőié lett, a pálmát pedig a Sportlíceum lánycsapata vitte el. A Találkoztam Bernádyval a G Caféban című fogalmazásverseny résztvevői közül Ferenți Erik-István, a Gheorghe Șincai Tehnológiai Líceum diákja nyerte el leginkább a zsűri tetszését, ezért egyedüli kitüntetettként I. díjat kapott.

A változó világ krónikása 

A Bernády Napok legünnepibb pillanata minden évben a Bernády-emlékplakett, Gyarmathy János bronz kisplasztikájának átadása, amelyre ezúttal is a rendezvénysorozat zárógáláján, a Kultúrpalota Nagytermében került sor. Az elismerés idén Bálint Zsigmond fotóművészt illette meg, a kitüntetett munkásságát Nagy Miklós Kund, az est házigazdája méltatta.

„Dacolva sorssal, idővel, Karácsonytól pünkösdig, Emberközelben járja Lélekőrző falvait, hogy felfedezze és rögzítse azok világát, óvja veszendő értékeit, felmutassa az ott élők sorsát, emberi példázatát” – fűzte a laudáló egyetlen mondatba a díjazott fotóalbumjainak címét, miközben alkotói világának kettősségére is kitért: „Egész eddigi életműve szervesen és mélyen ágyazódik be a vidéki lét mindennapjaiba, ugyanakkor viszont az egyik legmeghatározóbb sajátossága az életre szólóan elkötelezett vásárhelyisége”. Az életrajzi adatokat a városépítő polgármester alakjával összefüggésbe hozva Nagy Miklós Kund elmondta: amikor 1938. október 22-én dr. Bernády György elhunyt, Bálint Zsigmond éppen egy éve és egy napja volt Marosvásárhely polgára. Az elkövetkező évtizedekben a MOBEX bútorgyár mérnökeként, majd országosan, sőt a határokon túl is egyre ismertebbé váló fotográfusként szerzett magának megbecsülést. 

„Egyik vonatkozásban és a másikban is megtapasztalta városa változásait, a Bernádyt követő korok valóságát, fotósként krónikásává is vált a közösségünket érintő jelenségeknek. A szakmaválasztásban is érezhette, talán kimondatlanul is, milyen nagy súlyú, ösztönző örökséget hagyott városára Bernády. (…) Az ifjú Bálint Zsigmond a város első fém- és faipari középiskolájába járhatott, amely Bernády György működése idején virágzott fel, ez indította a kolozsvári mérnökképző főiskolára. A hajdanvolt diák és néhány társa 2020-ban azzal rótta le tartozását az iskolának, hogy a történelmi épület homlokzatán kibontották a több mint negyven év után befalazott alapítási emléktáblákat, és újraavatták azokat” – hangzott el a méltatásban, majd a fotóművész életművének körvonalazása következett. Bálint Zsigmond a középiskolában ismerkedett meg a fényképezéssel. Az egyetemi diploma 1965-i megszerzése után fotói rendszeresen szerepeltek a hazai, 1969-től pedig a külföldi kiállításokon is. Munkáit több mint 250 romániai és közel 300 nemzetközi tárlaton mutatták eddig be. Alapító tagja az 1953-ban alakult, később Marx József nevét felvevő Marosvásárhelyi Fotóklubnak, amelyben 1992–2002 között az elnöki tisztséget töltötte be. Az ország számos más fotóklubjának is tiszteletbeli tagja, továbbá a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége AFIAP-kitüntetettje. A nyolcvanas évek elejétől rendszeresen fényképezi az erdélyi falvak világát, az évek során több néprajzi könyv képanyagának szerzője volt.

„Rendkívül gazdag képanyaga egy ideje a Maros Megyei Múzeum állományát gyarapítja. Kivételes egyéniségeket megörökítő portrégyűjteménye is nagyon értékes. És az is elégtétel lehet számára, hogy tudja, mennyi rendhagyó közösségi alkalomról hagyott képes tudósítást az utókorra“ – hangsúlyozta a méltató, majd Bálint Zsigmond számos eddigi kitüntetését sorolta fel: a Magyar Arany Érdemkeresztet, a szakmai jutalmak közül a Magyar Fotóművészek Világszövetségének Életműdíját, az EMKE Janovics Jenő-díját, valamint a Magyar Művészeti Akadémia Szőts István-díját. 

A díj átvételekor a fotóművész elárulta, hogy kissé meglepte az elismerés, majd hozzátette: örömére szolgál, hogy az évek folyamán sikerült fényképeken keresztül bemutatnia a változó világot, az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek történéseit.

– Öröm számomra, hogy ezeket a képeket mások is megbecsülik, tisztelik – mondta Bálint Zsigmond, akinek alkotói pályája legfontosabb állomásait a Kultúrpalota második emeletén éppen a Bernády Napok megnyitója előtt két órával nyílt fotókiállítás mutatja be. 

A Bernády-emlékplakett átadása után a szokásos tombolahúzás következett. Czirjék Lajos festőművész a korábbi évekhez hasonlóan ez alkalommal is felajánlotta egyik tájképét a nyertesnek, aki ezúttal Kányádi Orsolya rádiós és televíziós szerkesztő-műsorvezető lett.

A Bernády Napok rendezvénysorozatát Grecsó Krisztián író humoral teli, lélekérintő pillanatokat sem nélkülöző Egy életem című egyéni estje zárta, amelyet méltán jutalmazott hosszú perceken át tartó tapssal a Kultúrpalota nagyérdeműje.