Küszöbön a negyedik hullám

Olyan halálesetek is lesznek, amelyek megelőzhetők lehetnének az oltással

Bár nemrég még arról szóltak a híradások, hogy viszonylag nyugodt nyarunk lesz, és csak őszire várható a koronavírus-járvány negyedik hullámának a beköszönte, az utóbbi néhány hétben több európai országból is aggasztó hírek érkeznek. Romániában egyelőre nagyon kedvező a járványhelyzet, de sajnos a gyorsan terjedő delta-variáns miatt Európában hetente egy-két országban jelentősen növekednek az esetszámok, így a negyedik hullám nálunk is elkerülhetetlen. Dr. Lorenzovici László orvos-közgazdász, egészségügyi elemző szerint előreláthatólag a küszöbönálló negyedik hullám nem lesz annyira súlyos, mint a harmadik, nem terheli majd annyi súlyos eset az egészségügyi rendszert, mint ahogyan az tavasszal történt, viszont elhalálozások, ha kisebb számban is, ezúttal is lesznek. Olyan halálesetek, amelyeknek egy része megelőzhető lett volna az oltakozással.

– Az utóbbi hetekben sajnos kedvezőtlen hírek érkeznek a járványfrontról, több európai országban növekedésnek indultak az esetszámok. Ilyen körülmények között számíthatunk-e arra, hogy már az ősz beköszönte előtt „megérkezik” Romániába is a negyedik hullám?

– Egyes nyugat-európai országokban mostanában megugrott az esetszám, és ez az ugrás meglepően gyors. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy ez a vírusvariáns gyorsan terjed, de ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a lecsengése is gyorsabb lesz, a járvány hamarabb ki fog fulladni. Az utóbbi időben minden héten egy-egy nyugat-európai országban gyorsan növekedtek az esetszámok, kezdte Nagy-Britannia, folytatta Spanyolország, Portugália, most Hollandia „robbant”, ott a hatszorosára ugrott az esetszám, és több országban is növekedésnek indultak a számok, de még nem beszélhetünk „robbanásról”, például Görögország, Belgium, Dánia vannak ebben a helyzetben. Sajnos a múlt héten Magyarország is átfordult növekedésbe, a mai (szerk.megj: július 12., hétfő) adatok szerint a múlt héten tíz százalékkal nőttek az esetszámok, és megfordult a pozitivitási mutató is, ami folyamatosan csökkent az elmúlt hónapokban, akárcsak Romániában. Magyarországon ez a mutató 0,5 volt, azaz ezer elvégzett tesztből 5 lett pozitív, ez a minimum, ahová eljutott Magyarország, most ez az arány elkezdett növekedni. Ez a mutató Románia esetében sokkal kedvezőbb volt, lement 0,18-ra is. Jelenleg Romániában jól állunk, a számok a múlt héten még mindig csökkenő tendenciát mutattak, viszonylag sokat tesztelünk, és ezekből nagyon kevés lesz pozitív, tehát egyelőre nagyon jó a mutató. A jelenlegi állás szerint a következő hullám nem ősszel fog elindulni, hanem valószínűleg pár heten belül. Az esetszám-növekedés nem ad okot pánikra, hanem inkább óvatosságra, ugyanis nem az a kérdés, hogy hány személy lesz „náthás” (és nehogy félreértse valaki, nem nátházom le a Covidot, a könnyű lefolyású esetekre gondolok), hanem az, hogy hány eset válik súlyossá, hányan kerülnek kórházba, és hányan vesztik életüket. Ha megnézzük azokat az országokat, ahol hamarabb berobbant a járvány negyedik hulláma, az előrevetíti, hogy körülbelül mire számíthatunk Romániában, figyelembe véve az itthoni sajátosságokat.

– Az országokból érkező hírek alapján, ahová már berobbant a negyedik hullám, egyelőre arról beszélnek, hogy kevesebb a súlyos eset, illetve az elhalálozás, mint tegyük fel a harmadik hullámban. Valóban?

– Igen, egyelőre ez látszik, de talán kissé korai levonni a következtetést. Például Nagy-Britanniában egyértelmű, hogy nincs olyan szétesés, mint ami volt tavaly, akár Olaszországban vagy New Yorkban, de elkezdett növekedni az elhalálozások száma is, enyhén, lineárisan, nem exponenciálisan. Egyértelmű tehát, hogy a magas átoltottság Nagy-Britanniában meghozta a pozitív és elvárt hatását. Miközben az esetszám kiugróan magas lett, picit elmozdult az elhalálozások száma is. Van egy kifejezés, a hétnapos átlag (7-day moving average), ez lecsökkent Nagy-Britanniában az idén 8-ra, ez volt a minimum, most pedig felment 30-ra. De a kérdés az, hogy megengedhetjük-e, hogy bárki, egy ember is elhalálozzon, ha az elkerülhető. Hiszen az elhunytak között lehetnek fiatalok is, akik több tíz évig élhetnének még. Sokat küzdünk azért, hogy minél több gyerek szülessen Magyarországon is, Romániában is, ahol komoly demográfiai problémák vannak, tehát ilyen körülmények között kérdés az, hogy megengedhetjük-e, hogy egy megelőzhető betegség miatt egy embert is elveszítsünk időnap előtt? Ezt minden egyénnek alaposan át kellene gondolnia.

– Romániában jelenleg a lakosság mintegy 28 százaléka kapta meg a koronavírus elleni védőoltást. Ilyen alacsony átoltottság elegendő lesz-e ahhoz, hogy az előzőnél könnyebben megússzuk a negyedik hullámot?

– Először is, az oltottak száma folyamatosan nő, a múlt héten is 61 ezer ember kapta meg az első adag oltását vagy az egydózisos oltóanyagot. Ne feledjük, hogy Romániában az elmúlt héten volt 280–300 új eset, és 61 ezer embert beoltottak. Ez pozitívum. Ami viszont zavaró, hogy – Bulgáriát leszámítva – Románia nagyon rosszul áll bármely más európai országhoz képest, ami a lakosság beoltásának az ütemét illeti. Tehát inkább azt mondanám, hogy az oltottak száma és az oltás sebessége nem a járványhelyzethez képest rossz vagy alacsony, hanem ahhoz képest, hogy mit sikerült elérniük más országoknak. Újra le vagyunk maradva, miközben már kopogtat az ajtón a negyedik hullám. Minél többen oltatják be magukat, annál inkább nő az esélye annak, hogy kevésbé súlyos legyen. A járvány csúcsa tavasszal, március végén volt, amikor azon a héten negyvenezer új fertőzöttet jegyeztek, és akkor be volt oltva kétmillió ember. Most 4,8 millió van beoltva, és mire ideér az újabb hullám, elérjük az 5 milliót. A kétmillió és ötmillió között különbség van. Ehhez a számhoz pedig hozzáadódnak azok is, akik átestek a fertőzésen, de nincsenek beoltva. Ebből fakadóan egyértelmű, hogy „jobb” helyzetben van Románia, mint a második vagy a harmadik hullám idején, és ebből kifolyólag arra számíthatunk, hogy jóval kevesebb lesz a kórházi ellátásra szorulók és az elhalálozások száma, de lesznek fertőzöttek, és halnak meg emberek. 

Ha a harmadik hullámban volt nap, amikor 200–250 haláleset is bekövetkezett, most talán nem lesz kétszáz, de lesz esetleg száz, és ha összeadjuk, az harminc nap alatt 3 ezer ember, két hónap alatt 6 ezer ember. Tehát marad a kérdés, hogy megengedheti-e magának Románia vagy az erdélyi magyarság azt, hogy egy-két-három községnyi embert elveszítsen úgy, hogy a haláluk megelőzhető lett volna? És a válasz egyértelmű, hogy nem. Nyugodtan ki kell mondani, hogy sokan úgy gondolják, megúszták az első, második, harmadik hullámot, biztos megússzák majd a negyediket is. Viszont ez nem így működik.

– A javuló járványhelyzet közepette, az utóbbi időszakban Romániában is egyre több lazító intézkedés látott napvilágot. Ha beköszönt a negyedik hullám, számíthatunk-e ismét olyan megszorításokra, mint az előző hullámokban?

– Én azt szoktam mondani, hogy a megszorítás egy emberi döntés, az emberi döntések pedig lehetnek aránytalanul nagyok vagy aránytalanul kicsik, és Romániában a politikumnak a döntéseit még nehezebb előre látni, mint a járványhelyzet alakulását. A járványhelyzet egy jó séma alapján követ egy görbét, van benne egy bizonyos logika, illetve valamilyen módon követi a szomszédos országoknak a görbéjét. Romániában a politikai döntéshozatal teljesen kaotikus, és nem előre látható. Figyelembe kell venni, hogy a gazdaság nagyon meggyengült, véleményem szerint azoknak az optimista szólamoknak a hallatán, amit hangoztatnak egyes politikusok, hogy milyen jól viszik a vállalkozások, és milyen kedvező lesz számukra az idei év, fel kell tenni a kérdést, hogy mihez képest, 2019-hez vagy 2020-hoz viszonyítva? Én ugyanis egyáltalán nem látom úgy, hogy a vállalkozások olyan jól vinnék, inkább azt tapasztalom, hogy szép számban vannak azok, akiknek nem sikerült túlélni a járványhelyzetet. Úgy látom, hogy a gazdaság tűrőképessége egyre kisebb és egyre rosszabb, ebből kifolyólag arra számítok, hogy a kormány megszorító intézkedései egyre visszafogottabbak, egyre gyengébbek lesznek. Ez összefüggésben van az oltási adatokkal is, hiszen egyféleképpen kell kezelni a megszorításokat nulla beoltottnál, kétmillió beoltottnál, majd négymillió beoltottnál, és mi lassan ötmilliónál tartunk. Ha ugyanazokkal a szabályokkal, megszorításokkal jön a kormány, akkor nem látja a valós számokat. De azt is figyelembe kell venni, hogy ha elszabadul a pokol, akkor muszáj lesz. Hogy Romániában elszabadul-e a pokol, ahogy az Hollandiában történt, nehéz előre megmondani. Viszont gondoljunk arra, hogy ha egy olyan székelyföldi községben szabadul el a járvány, ahol a lakosság alig tíz százaléka van beoltva, ott mi fog történni?! Tehát ilyen körülmények között nem úgy látom, hogy túl rózsás lenne a helyzet.

– Említette, hogy Románia a lista végén kullog az európai országok sorában a lakosság beoltási üteme szempontjából. Egyesek a hatóságok nem megfelelő kommunikációját teszik ezért felelőssé, mások a lakosság érdektelenségét, illetve a rengeteg álhírt, amelyek a világhálón keringenek a vakcina kapcsán. Végső soron mi vezetett ehhez a lemaradáshoz?

– Az okok összetettek, számos tényező játszik közre. Az első, hogy mennyire fontos az erdélyi magyarnak vagy a romániai állampolgárnak a saját egészsége, mennyire veszi komolyan azt, hogy a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás káros az egészségre. Ezekben a mutatókban európai szinten az utolsó helyeken kullogunk, például ami a mozgásszegény, egészségtelen életmódot illeti, beleértve a dohányzást, alkoholfogyasztást, és ez alól az erdélyi magyarok sem képeznek kivételt. Tehát tekintsük úgy, hogy ez volt a kiindulási alap, amely téren sokkal rosszabbul állunk, mint a fejlettebb nyugati országok. Ha valakinek nem fontos a saját egészsége, az nemcsak azt jelenti, hogy nem mond le a dohányzásról, alkoholfogyasztásról, hanem egyben azt is, hogy nem hajlandó tenni azért, hogy megelőzze a különböző betegségeket.

A másik tényező az, hogy fizikailag hányan jutnak oltóanyaghoz. Románia részéről rossz lépés volt az, hogy túl későn vonta be a családorvosokat az oltási kampányba, Magyarországon már rég oltottak a családorvosok háromféle oltóanyaggal, amikor nálunk még eggyel sem. Az emberek nem fértek hozzá az oltáshoz. A középrétegnek, illetve a tehetősebbeknek teljesen természetes volt, hogy bepattannak az autóba, és elmennek beoltatni magukat például Nyárádszeredába vagy akár Hargita megyébe – ahová sokan mentek Maros megyéből –, de a lakosságnak csak egy bizonyos százaléka tudta ezt megtenni. Hiszen nagyon sok embernek nincsen autója, és nem volt hajlandó igénybe venni a közszállítást, mert veszélyesnek ítélte meg, hogy kétszer is megtegyen egy ilyen utat. Látnunk kell, hogy nagyon sok faluban, kisvárosban a mai napig nem elérhető az oltás. A hatóságok részéről a kommunikációs kampány sem volt a leghatékonyabb, igen értékelendő volt, hogy például Böjte Csaba, illetve egyházi vezetők, megyei önkormányzatok vezetői, tehát az értelmiségi rétegből akadtak, akik nyilvánosan felvállalták az oltást, de sajnos azt is tapasztaltuk, hogy ezért a Facebookon gyakran megengedhetetlen és elfogadhatatlan szavakkal illették őket. Mindezek ellenére, úgy gondolom, hogy a romániai és erdélyi magyarság elitje, az értelmiség igenis véleményt kell formáljon, még akkor is, ha  támadják emiatt.

– Felháborodást váltott ki az érintettek körében a hatóságoknak az az intézkedése, miszerint a be nem oltott egészségügyi dolgozóknak háromnaponta fel kellene mutatniuk egy negatív tesztet ahhoz, hogy dolgozhassanak. Mi a véleménye erről?

– Úgy vélem, hogy az állami egészségügy a lakosság szolgálatában kell álljon, a romániai adófizetők azért tartják fenn, hogy egészségügyi szolgáltatásokat nyújtson a lakosságnak. Ezért az emberek fizetnek. Felteszem a kérdést, hogy ha bárki agyvérzéssel, infarktussal, autoimmun betegséggel vagy bármilyen problémával 

bekerül a kórházba, ellátásra szorul, megengedhető-e, hogy esetleg a személyzettől kapjon „bónuszban” egy fertőzést, ami talán számára végzetes lehet. Ha az adófizető, a páciens szemszögéből közelítünk a dologhoz, amennyiben az egészségügyi dolgozó „hozzájárul” ahhoz, hogy a páciens életét veszítse, és nem ahhoz, hogy meggyógyuljon, az az én szempontomból malpraxisnak tekinthető. A páciens szempontjából ez állami ellátásban nem megengedett. Nem egyéni opció, hogy veszélybe sodrom-e a pácienseim életét vagy sem, tehát igenis lehet a társadalomnak egy elvárása, sőt, nemhogy lehet, hanem kell is legyen. Ha valaki úgy gondolja, hogy ennek az elvárásnak nem akar megfelelni, az az ő egyéni döntése, ott a lehetőség, hogy elmenjen akár a magánszférába dolgozni. Vegyünk csak egy másik példát: mielőtt valakit buszsofőrként alkalmaznak, kötelező módon át kell essen különféle vizsgálatokon, többek között elvárás az, hogy ne legyenek pszichés problémái, azért, hogy ne sodorja veszélybe az utasait.