2019. szeptember 19., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Idén ünnepeli a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület, a MÖMKE, fennállásának tizedik évfordulóját.

Ez a jogi bejegyzés dátumától számított tizedik évforduló, az egyesület nem hivatalosan már korábban megalakult – kezdte beszélgetésünket Puskás Attila, a MÖMKE elnöke, akivel a szervezetről általában és az évfordulós megemlékezésről beszélgettünk.


Az akkori beszélgetéseink alapján úgy döntöttünk, hogy kivárjuk, van-e egyáltalán igény egy ilyen egyesületre Marosvásárhelyen. És örömünkre, el kell mondani, hogy igenis volt igény. Elsősorban az itt élő örmény származású magyarok részéről fogalmazódott meg az igény, hogy jogi formát öltsön az egyesület, rendszeres együttléteink legyenek, ugyanakkor a város is fogékony volt erre a különleges színfoltra, hiszen eddig az örményekről nem igazán beszéltünk. Ám ha megkérdezünk vásárhelyieket, akár Maros megyeieket is, kiderül, hogy szinte mindenkinek van örmény származású ismerőse, vagy ő maga is örmény származású apai vagy anyai ágon. Tehát tíz évvel ezelőtt megalakult az egyesület. Akkor úgy gondoltuk, hogy ha öt évet megérünk, nagyon jó lesz. Ötéves tervben gondolkoztunk, mert annak van egy pszichológiai hatása: ha öt évet túlélt, akkor úgy tűnik, életképes az egyesület. 

– Miben változott az egyesület élete az utóbbi öt évben?

– Két szakaszt különböztethetünk meg. Az első öt év az egyik, amelynek a végén egy kiadvánnyal jelentkeztünk Marosvásárhelyen, Örmények a magyar kultúráért címmel. Ebben szemelvényeket közlünk azokból az előadásokból, amelyek elhangzottak az egyesület rendezvényein. Akkor derült ki, elsősorban a helytörténészeknek köszönhetően – Pál-Antal Sándor, Tamási Zsolt, Orbán János, Kálmán Attila, Barabás Kisanna, Bányai Réka –, hogy a vásárhelyi örmény múltat nem kutatták, de nagyon érdekes, értékes információk léteznek, és ezeket jó lenne feldolgozni. Mi öt évvel ezelőtt megtettük, cikkek jelentek meg, és összefoglaltuk őket.


A nyitás évei 

A második öt év a nyitásról szólt, az egyesület életében is voltak bizonyos változások. Nyitás tapasztalható már a kerámiaműhelyünk révén is, hiszen sikerült egy Nyitott fészek nevű stresszoldó foglalkozást beindítani Demeter Irénkének és Dobliván Annamáriának köszönhetőn, akik Szamosújváron „lopták el” a mesterséget. Mindenki előtt nyitott, és annyian vannak, hogy már nem is kell meghirdetni, mert maguktól jönnek az emberek, a kapacitását is túlhaladta. 

Tehát ezáltal nyitottunk a város felé, rendszeresen megjelenünk a városnapokon, a Forgatagon is jelen szoktunk lenni, nemcsak a kerámiákkal, városvezetést tartunk a főtéren, a felsővárosban, a Bolyai környékén. Úgy tűnik, hogy ezeknek az értékeknek a megismerését egyre inkább igénylik a vásárhelyiek, és mi ennek szívesen eleget teszünk. 

– Az évfordulós rendezvényük 13-14-én kezdődött, de tulajdonképpen két hétig tart. 

– Felfedeztük, hogy az előadásokon túlmenően hatalmas az igény ennek az ősi kaukázusi kultúrának a megismerésére, bemutatására. Ebben az évben több kiállítást is elhoztunk Marosvásárhelyre, amelyek a Toldalagi-palotában október 27-ig a múzeum programja szerint látogathatók. Ararát 2800 címmel Budapestről az Arménia Népe Kulturális Egyesület kiállítását rendeztük be, amely a 2800 éves örmény fővárosról mutat be néhány képet, hiszen vizuális világban élve inkább a képen keresztül szeretnének üzenni a szervezők. 

Fotó: Nagy Tibor

– Emellett látható az örmény szőnyegek kiállítása is. 

– Az 1915-ös örmény népirtás után több szőnyegszövő mester menekült el Törökországból, és az akkori Románián keresztül jutott el Szamosújvárra. Ott letelepedtek, így már több mint százéves hagyománya van a szőnyegszövésnek, amely a kommunista időkben háttérbe szorult, de a minták megmaradtak, sőt, a szőnyegek is megvannak. Ezeket a kolozsvári Romániai Örmények Szövetsége kiállította, és bemutatja Erdélyben különböző rendezvények keretében. A Martaian család szőnyegeit láthatjuk. Az unoka, Martaian Ermone Zabel Budapesten élő üvegfestő művész is jelen volt a kiállításon. 

Emellett megtekinthető az Örmény ládafia című kiállítás, amelyet a székelyudvarhelyi Simon Júlia designer és Kalamár György színművész nyitott meg. Olyan örmény ruhákat láthatunk, amelyeknek a mintáját Örmény- országból csente el a művésznő, és az anyagok egy részét is onnan hozta 2011-ben, bemutatva a polgári öltözetet, amely Örményországra jellemző, és amelyet a mi őseink is viselhettek annak idején Erdélyben. Erdélyben jelen pillanatban nincs örmény ruha. Népviselet nem is volt, polgári öltözékük volt csupán. Ez látható a Toldalagi-palotában. 


Egyesületi élet, közélet 

A Kultúrpalotában zajlott a rendezvény tulajdonképpeni magja: egy kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, eddig ilyen nem volt az egyesület életében. A címe Egyesületi élet, közélet volt, amelyre meghívtuk dr. Pál-Antal Sándor akadémikust, dr. Vass Levente képviselőt, dr. Turgyán Tamás első nemzetiségi szószólót a budapesti parlamentben, illetve Haller Bélát, a Castellum Alapítvány elnökét, hogy egy kicsit körbejárjuk a témát, hogy van-e értelme egy ilyen egyesületnek Marosvásárhelyen, mi a feladata, hogyan tudjuk a többnemzetiségű Erdélyt egyre jobban propagálni, amely éppen a több nemzetisége által különbözik a többi romániai tartománytól, régiótól. 

Ezt követően Martaian Ermone Zabel képeit láthattuk, és egy csodálatos üvegfestményhez, amelynek a címe Örményország spirituális varázsa, és amely az örmény szimbólumokat mutatja be, Tapasztó Gábor, Budapesten élő, erdélyi örmény származású zongoratanár, zeneszerző írt zongorajátékot. Azért volt érdekes, mert a közönség megszemlélhette a képet, hallhatta a szimbólumok leírását Kalamár György előadásában, és meghallgathatta a festmény ihlette zongorajátékot. Tehát majdnem minden érzékre hatott ez az előadás. 


Marosvásárhelyi örmények 

– Könyvbemutatót is tartottak…

– A tizedik évfordulóra kiadtuk a Marosvásárhelyi örmények című kötetet, amelyet kifejezetten a Marosvásárhelyen élő örményekről írtunk. Ilyen jellegű kiadvány Vásárhelyen még nem született. Pál-Antal Sándor kutatta 1848-ig az örményeket. Orbán János kutatta a Csíki család történetét, Kálmán Attila az arisztokráciával foglalkozott, Bányai Réka a Teleki Tékában található örmény örökséget kutatta, Barabás Kisannával a kriptákat jártuk végig, és dolgoztuk fel az anyagot. Ez mind egybe van gyűjtve. Szász Ávéd Rózsának köszönhetően, rengeteg örmény származású családtól származó dokumentumok, anyakönyvi adatok, katonakönyvek, birtoklevelek alapján, amelyeket a visszaszolgáltatási perek alatt újból elővettek az örmény származásúak, egy teljesen más képet tudunk alkotni Vásárhelyről, hiszen korábban nem igazán tudtuk, hogy hol voltak az örmény üzletek, nem tudtuk, ki volt az örmény kereskedő Marosvásárhelyen, téves információink voltak. Ilyen szempontból ez a kiadvány rendhagyó. Köszönjük a Bethlen Gábor Alapnak, a Communitas Alapítványnak, magát a rendezvényt a Bethlen Gábor Alapnak, illetve Maros Megye Tanácsának, a megyei múzeumnak és Fülöp Tímea igazgatónak, akik rendelkezésünkre bocsátották a Kultúrpalota kistermét és a Toldalagi-palotában található néprajzi múzeumot.

A továbbiakban a jövőbeni terveikről beszélt Puskás Attila. Legközelebb, novemberben Urmánczy Nándor örmény származású magyar politikusra emlékeznek, decemberben zenei műsorral készülnek, januárban megrendezik a hagyományos örmény bált. Ugyanakkor örömmel közölte, hogy Vass Levente képviselő ígéretet tett arra, hogy a felújított volt Oroszlán vendéglő épületében székházat kap a MÖMKE.





Kapcsolódó cikkek:

Marosvásárhely börtöneinek foglyai

2019-08-14 12:21:27 // -

az 1848–1849-es szabadságharc leverése után

Protestáns Marosvásárhely

2018-10-29 14:33:23 // Mezey Sarolta

A marosvásárhelyi Vártemplomban vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében

Vályi Gyulára emlékeztek – Kopjafa Marosvásárhely egykori postamesterének

2018-10-21 16:37:17 // Mezey Sarolta

A Vályi Gyula Matematikai Társaság szervezésében