A krokodil „zsákmányai”

A magyar főváros nyári arcát körvonalazza, színeket, hangulatokat villant fel rövid sorozatunk. A teljesség igénye nélkül vonultat fel pillanatokat a júliusi Budapesről, mindössze annyit, amennyit egy egyhetes kirándulás során láthatatlan élménybőröndjébe gyűjthet, és hazacipelhet az utazó. 

 

A gyermekbarát főváros – így becéztem magamban még hetekkel hazatérésünk után is Budapestet. Nem kimondottan azért (bár azért is) éreztem helyénvalónak ezt a minősítést, mert ott-tartózkodásunk alatt egyetlen utcagyerekkel sem találkoztunk – felnőtt koldussal, metrólakóval annál többel –, hanem a fiatal korosztályoknak szóló létesítmények, terek interaktivitása, színes derűje miatt. Mind közül az Elevenpark játszóház nyerte el leginkább a tetszésem.

„Eleven, épp ahogy szeretem, biciklim tekerem…” – tér vissza fülembe a kedves dal, amely pár nappal az utazás előtt budapesti virtuális kalandozásomon késztetett megállásra. Magyarország legnagyobb beltéri játszótere két helyszínen, a Hengermalom utcai Új Buda Centerben, illetve a Váci úti Reno udvarban várja a kikapcsolódni vágyó gyermekeket és felnőtt kísérőiket. Mi az utóbbi helyszínen töltöttünk el egy délutánt.

Már a belépéskor érzékelhettük azt a közvetlenséget, kedvességet, amellyel a játszóház munkatársai az érkezőket fogadják. (Kimondottan jólesett a tegezés, amelyet csak pár budapesti nap után kezdtem megszokni, viszonozni.) Az is meglepett, hogy itt nem órákban mérték a szórakozást, a pár ezer forintos jegyár a teljes napra szólt, du. 1 órától este 8-ig maradhattunk. Ezalatt ebédelni is lehetett, a játszóház falatozójában ugyanis a német márkájú üdítők, kávék mellett különféle gyerekmenük is kaphatók. Ami a felszereltséget illeti, a klasszikus játszóház és a vidámpark kellékei alkotnak itt színes kavalkádot. A megannyi csúszda mellett felfújható buborékhegy, száját minden felemelkedésnél összecsukó, a gyereknépet mindig csak majdnem elnyelő krokodil, mászótorony, mászófal, zsetonnal működő elektromos kisautó, kalandpálya, bungee jumping és természetesen trambulin is van, de a különféle izgalmas egy-, illetve kétkerekű járgányok sem hiányoznak. A legkisebbek a babaszobában szórakozhatnak, a nagyobbak a felsoroltak mellett rongylabdával focizhatnak, műanyag golyókkal lövöldözhetnek, a felnőttek pedig, ha megunták az óriáspárnákon való sziesztázást, szintén kipróbálhatják a trambulinozást vagy buborékhegymászást. Bár időnként kimondottan felnőtteknek is szerveznek itt csapatépítő programokat, a gyerekbulikban is jól megfér egymás mellett minden korosztály. Számomra ez jelentette a legnagyobb meglepetést. Az a fajta mentalitás, hogy a játszóházba nem lepakoljuk a gyereket, hanem együtt szórakozunk vele. Mintha a falakra festett, barátságos oroszlán ébresztette volna fel minden betérőben a játékos kedvet. A legkellemesebb tapasztalat mégis az volt számomra, amikor együtt láttam szórakozni, barátkozni a néger apróságot az ázsiaival, a budapesti kiskamaszt az erdélyivel. Jó lenne mindig, mindenhol ilyen „elevenen” élni, örülni mindennek, ami – ha csak pár órára is – összeköt.