Kristyori mementó

A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából az erdélyi református életet bemutató fényképkiállításom másfél tucatnyi helyszínén külön kitértem az egyik fotóra, amely egy pusztulásra ítélt templomtornyot ábrázol. A fénykép címe: Egy szórványtemplom végnapjai (Kristyor).

Kristyor Brádtól hat kilométerre fekvő falu Hunyad megyében, református temploma a XVIII. században épült. Akkoriban virágzott a bányászat, aminek tulajdoníthatóan a mindvégig kisebbségben levő magyar lakosság viszonylag számottevőnek bizonyult. Száz évvel ezelőtt, a monarchia utolsó népszámlálásakor, 1910-ben 2247 lakójából 631 magyar és 75 német anyanyelvű volt; a magyarok nagyobbrészt római katolikusok, kisebbrészt reformátusok. Ma már alig tucatnyi magyar lakja. Egyébként itt született 1931. december 3-án Furka Árpád Széchenyi-díjas vegyész, budapesti egyetemi tanár, a kombinatorikus kémia kutatója, a nemrég elhunyt Nobel-díjas Oláh György után az egyik legnagyobb élő magyar kémikus. Születésekor még álltak a templomfalak, épségben volt az isten házának hajója, és nem járta át a szél a tornyot. 

Bár nyolc évtized általában nem túl hosszú idő közösségi szempontból, Erdélyben történelmi korszakot jelent. Kristyor református templomának a sorsa megpecsételődött, fokozatos pusztulásra ítéltetett. A hívők nélküli gyülekezet temploma mára bárki számára átjárhatóvá vált. A „menteni a menthetőt” jegyében tizenöt évvel ezelőtt a harangot Dévára szállították, így sikerült megőrizni az utókornak. Amikor néhány évvel ezelőtt a fényképet készítettem, a toronynak a váza még állt, és égbe meredt a templom tornyának a gombja, csillaggal a végében. Ezt ábrázolja a fénykép. 

Októberben, a magyar közösség meghívásának eleget téve, Fogarason mutattam be a fényképkiállítás anyagát, a hozzá kapcsolódó kiadványt, miközben feleségem az általa gyalog megtett Mária-útról tartott vetített képes előadást. A református gyülekezet tanácstermében megtartott együttlétet követően Szász Tibor lelkész elmesélte, hogy „kiszemelték” maguknak a kristyori csillagot. A fogarasi református templom gombja ugyanis nem folytatódik sem kakassal, sem csillaggal. Meg is beszélték a hunyadi esperessel, és már az elszállítását intézték, amikor kiderült: időközben „lába kelt”. Így hát Fogaras református temploma csillagtalan maradt. 

A fénykép azonban kristyori mementó maradt, és mindannyiunkat a láthatatlan betlehemi csillag felé irányít.