Kozma Rozália és Nagy Anna Mária kiállítása

Összefonódás

Nem kedvezett a tárlatkedvelőknek a hetek óta tartó mediterrán hőhullám, de Kozma Rozália és Nagy Anna Mária nem olyan alkotók, akik megrettennének a kánikulától, ha egyszer vállalták a Képzőművészek Szövetsége Maros megyei fiókjának július 16-i eseményén a megmérettetést. A marosvásárhelyi textilművész és az aranyosgyéresi üvegművész igényes, változatos és rendhagyó kiállítással állt közönség elé. Aránylag ritka a textíliák, illetve üvegmunkák ilyen társítása, mint ahogy ezen a bemutatkozáson történt, a maga jellegében viszont az Összefonódás című tárlat annál élénkebb visszhangot válthat ki. Lényegében azt is mondhatnók, hogy két egyéni tárlatnak örülhetnénk, két öntörvényű, kitartóan, következetesen dolgozó művész pályájának újabb mérföldköve körvonalazódik az Art Nouveau Galériában, de ennél többről van szó. Bizonyos hangsúlyok, irányok, ihletforrások markánsabban érvényesülnek így, együtt, egymással dialogizáló elrendezésben. Talán épp az az elején említett mediterrán térség ölt arcot a legpregnánsabban, ami a római meg görög ókortól kezdve a textil- és üvegművészeti próbálkozásokat is elindította, és a mai napig is képes megtermékenyíteni. De lehet, hogy az óegyiptomi időszakig is visszamehetnénk. Az Ariadné textilművészeti seregszemléken Kozma Rozália bőven szolgáltatott ilyen példákat, és Nagy Anna Mária ilyen fogantatású műveire is hivatkozhatnánk. Elég az üvegművész piramisos látványaira utalnunk. Évtizedek óta a folyamatosan dolgozó, rendszeresen kiállító művészek közé sorolhatók mindketten, Kozma Rozália nyilván Marosvásárhelyen hallat magáról, na meg jó ideje Budapesten is a Magyar Kárpitművészek Egyesületének megbecsült tagjaként, Nagy Anna Mária főként Kolozsváron, de Vásárhelyen is remekel a tordai művészek csoportos rendezvényein. Népszerűségük, a munkásságukat övező elismerés e mostani bemutatkozás nyomán még növekedhet. Annál is inkább, mivel több műfajban is bizonyítják tehetségüket. A plasztika, a festészet és grafika is kihívásként készteti munkára mindkettőjüket. Erre legalkalmasabbnak az alkotótáborok bizonyulnak. Kozma Rozália és Nagy Anna Mária barátsága a Maros Mezőségi Művésztelepeken is elmélyülhetett. Ilyen helyeken a textilművész és az üvegművész sem mélyülhet el saját műfajába, de rajzolni, festeni, mintázni jó alkalom a tábor. Ötletek is jócskán születhetnek, ami utóbb installációkban, performance-okban is kamatozhat. Ezt bizonyítja tagadhatatlanul az Interferenţe – Összefonódás kiállítás.

Kozma Rozália monumentális kárpitjai, amelyekből többet rövid idővel ezelőtt a budapesti közönség is nagy érdeklődéssel fogadott, például a Bolyai-szellem, a Metamorfózis, a Jelek, jelentések, a Kód, az Idősodrás, ezen a kiállításon is meghatározón megadják az alaphangot, a kozmai textíliák harmóniája viszont a geometrikus játékok és a Szemek, szempontok-szerű installációk, valamint a galéria emeletén felsorakoztatott színes rajzok, Szerkezet-képek révén teljesedik ki. A művésznő nagy kedvvel bővíti ezt a víg tónusú, mozgalmas ciklusát, amely azt is sejteti, milyen ihletőelemek táplálják az elmélyültebb, igényes textilkompozícióit.

Kiállítótársa, Nagy Anna Mária most bemutatott művei, 25 válogatott üvegplasztikája alapján is sejteni lehet, mik izgatják, foglalkoztatják. A tárlatra elhozott anyag legalább két évtizedes alkotói periódust ölel fel, a belőle fakadó sejtetést konkrétumokra váltotta a vendég, aki konkrétabban is beszélt erről a megnyitón, amikor a vendéglátó Mana Bucur rákérdezett az üvegművészet sajátosságaira, üvegtechnikai lehetőségeire. Kezdetben a tordai üveggyár tervezője volt, a rendszerváltás óta pedig magánvállalkozásban valósíthatja meg e fizikailag sem könnyű művészeti ághoz fűződő elképzeléseit. Merész, szabadon szárnyaló, helyit és egyetemest egyaránt átölelő álmok ezek. Sok mindent megtanult az üvegről, számára viszont a legfontosabb mindig az, ami ezeken túl van, és az üveg, e titkokat tudó anyag által válik észlelhetővé. Itthon is, külföldi tárlatokon is rá lehetett csodálkozni, mennyi minden kifejezhető az üveggel, üvegszobrokkal: természeti jelenségek, a humanitást foglalkoztató sorskérdések, álombeli látomások, gyermekkori játékok és így tovább. Az általa alkalmazott eljárások visszaolvasztással, összeolvasztással, rogyasztással, lágyítással, színezéssel, homályosítással, más egyéni eljárásokkal alakítják térben elhelyezhető, sokat sejtető jellé, metaforahordozó szoborrá az üveget. Lehet erdő, fa, kéreg, szárny, zászló, ősrobbanás, szimbiózis, emlék, álom, fészek, együttélés, veszélyzóna, bőség, kézzel fogható vagy fogalmi kivetülés, mindez különleges szépséggel, varázslattal telítődik a színes, színtelen vagy árnyalt, hővel formálhatóvá, puhított üvegmassza jóvoltából. 

Nyilván akkor, ha az üvegre szakosodott alkotóművész ennek valóban avatott, eltökélt és szenvedélyes mestere. Amilyenre ezek a kiállított művek is vallanak.