A közérdekű adatközlésről (II. rész)

Amint azt az előző részben is írtuk, a törvény értelmében a közérdekű adatokhoz való hozzáférés garantált, illetve közérdekű adatnak minősül minden olyan információ – függetlenül attól, hogy milyen formában van tárolva –, amely közintézményekre vagy közhivatalokra vonatkozik, vagy annak tevékenysége eredményeképpen keletkezik. Ugyanakkor elkezdtük tárgyalni a közérdekű információk kérésének hivatalos formáját és határidejét, leírva a törvényes határidőket is (helyben, 10, vagy legkésőbb 30 napon belül, amennyiben komplex információkról van szó).

Az információszolgáltatás egy további feltételeként a törvény rendelkezik az esetleges sokszorosítási költségekről, amelyek ellenértékét a kérelmezőnek kell megfizetni. Amennyiben a kérelmező az első kérelme elbírálása és a kért adatok közlése után egy újabb kérelmet nyújt be, ezt egy új kérvényként kell kezelni, tehát nem lehet azt válaszolni, hogy már egyszer kiadták az iratokat, a kérésekre minden esetben válaszolni kell, az adatokat pedig közölni.

Nem tartozik a törvény hatálya alá a közintézmények petíciókra és audienciákra vonatkozó tevékenysége, amennyiben ezek olyan engedélyekre, jóváhagyásokra, szolgáltatásokra vagy bármilyen egyéb olyan kérésre vonatkoznak, amelyek nem tartoznak a nyilvános információk sorába. Ebben az esetben a kérelmező kihallgatás vagy petíció keretében tud információt kapni a vitás kérdésről. Ehhez az eszközhöz viszont már csak az érintett folyamodhat, és nem bármilyen harmadik fél.

Azon személyek, akiknek saját felhasználásra vagy szakmai érdekből, kutatási vagy tanulmányi célból van szükségük bizonyos információkra, hozzáférhetnek az illető intézmény adatbázisához, a törvény keretein belül, különösen a kutatótevékenységekre vonatkozó jogszabály rendelkezéseit figyelembe véve.

Fontos kitétele és pontosítása a törvénynek, hogy a közérdekű információkra vonatkozó rendelkezések szerint kell közölni a kért közbeszerzési szerződéseket is.

Természetesen nem lehet minden információt nyilvánosként kezelni és kiszolgáltatni. A törvény egyértelműen meghatározza ezen információk körét. Ennek értelmében a következő információk nem tartoznak a nyilvános információk körébe: a nemzetvédelmi információk, valamint a közrenddel és közbiztonsággal kapcsolatos információk, de csak akkor, ha ezeket valamilyen vonatkozó jogszabály titkosítottnak minősíti. A hivatalos szervek döntéshozatali folyamataira vonatkozó információk, valamint Románia gazdasági és politikai érdekeire vonatkozó információk, amennyiben ezek a vonatkozó jogszabályok szerint titkosnak minősülnek (clasificate). A kereskedelmi és pénzügyi tevékenységre vonatkozó információk, de csak abban az esetben, ha ezek nyilvánosságra hozatala sért valamilyen szellemi tulajdonjogot vagy ipari védjegyet, vagy a tisztességes versenyt. Nem nyilvános információ a személyes adatokra vonatkozó információ, illetve a bűnügyi nyomozati eljárásra vagy egyéb fegyelmi eljárásra vonatkozó adatok. Ezen utóbbiak csak akkor nem nyilvánosak, ha az információközlés befolyásolná az eljárás kimenetelét, titkos információforrást leplezne le, vagy egy bizonyos személy életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztetné. Ugyancsak nem nyilvános a bírósági eljárásokra vonatkozó információ, amennyiben ezek nyilvánossá tétele a méltányos eljáráshoz való jogot, vagy valamelyik fél törvényes érdekét sértené. Utolsósorban pedig nem tartoznak a nyilvános információkérés eljárása alá azok az információk, amelyek a fiatalok alkotmányos védelmével kapcsolatos rendelkezéseket érintenék.

Ezeknek a nem nyilvánossá minősített információknak a védelme azon közintézmények és személyek feladata, akik az illető információ birtokosai, valamint az információk biztonságával a törvény szerint megbízott állami szervek is felelnek ezért.

Azon információk, amelyek állami szervek vagy intézmények által elkövetett törvénysértéseket segítenek vagy takarnak el, nem sorolhatók semmilyen körülmények között a titkosított információk körébe, hanem nyilvános közérdekű információknak minősülnek. Az állampolgárok személyes adatai csak akkor válhatnak közérdekű információvá, amennyiben egy közméltóság gyakorlásához kötődnek, ezért például a parlamenti képviselők vagyonnyilatkozatainak bekérése nem ütközik személyes adatvédelmi szempontokba, még akkor sem, ha ennek során személyes adatok kerülnek a nyilvánosság elé, ugyanis ebben az esetben a közérdek (hogy a választó tudja, kit is választ) a magánérdek fölé kerül.

Fontos rendelkezés, hogy a személyes információk a közintézmények között nem oszthatók meg, csak amennyiben létezik erre jogszabályi rendelkezés, vagy az illető személy ehhez előzetesen írásos beleegyezését adta (így például az egészségügyi biztosítóház által vezetett adatokat utólag a megyei pénzügyi igazgatóságok vették át, de erről jogszabály rendelkezett). 

A nyilvános adatközlési kérés kinyilvánított vagy hallgatólagos visszautasítása kihágásnak minősül, és a vétkes személy fegyelmi felelősségét alapozza meg. Ennek érdekében a visszautasítástól számított 30 napon belül fegyelmi panaszt lehet letenni az illető személy felettesénél, aki, amennyiben megalapozottnak tartja a panaszt, 15 napon belül közli a kért információkat, valamint a kirótt fegyelmi szankciót is.

Amennyiben az eljárásban a kérelmező személy törvényes jogában sértve érzi magát, a kifogásolt sérelem ellen a fentebb részletezett törvényes határidők leteltétől számított 30 napon belül panasszal élhet az illetékes törvényszék közigazgatási kollégiumánál. A kérelmező lakhelye vagy az intézmény székhelye szerint illetékes törvényszéknek van hatásköre a panasz elbírálására, és például bírói határozatban kötelezheti az illető intézményt a kért információk közlésére, sőt, akár erkölcsi és anyagi kártérítésre is kötelezheti az elmarasztalt intézményt. 

Ezekben az ügyekben a felek – elsősorban a kérelmező által indított perek – illetékmentesek, és gyorsított eljárással kerülnek elbírálásra.

Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a közérdekű információ kérésére vonatkozó törvény nagyon jó és hatékony eszköz az állami intézmények felelősségrevonására és a transzparencia biztosítására, valamint a közpénz és az állami hatékonyság felügyeletére. Ennek ellenére kevesen ismerik és használják, ugyanis hazánkban jellemző a „civil kurázsi” hiánya.

 Jelen sorok írója két hete kérte nyilvános közérdekű információ szolgáltatását az Egészségügyi Minisztériumtól, az országos orvosi műhibák helyzetéről, ugyanis erről a minisztérium országos szinten, évente kell jelentést készítsen, amit többek között a nyilvánossággal is közölni kell a saját weboldalára való feltöltés által. Egyelőre haladékot kért a minisztérium, az információk komplexitására hivatkozva, tehát még 20 nap áll a rendelkezésére. A jelenlegi egészségügyi botrányok között az csak csepp a tengerben, hogy habár 2006 óta létezik ez a kötelezettség, tehát összesen 10 jelentés kellene nyilvános legyen, egyetlenegy sem található meg az Egészségügyi Minisztérium honlapján. 

Amint megkapjuk az információkat, ezek tartalmát és értelmezését egy új anyagban fogjuk az olvasókkal megosztani.

 

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro