Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Klasszikus szépségű, a szerzőhöz és verseihez igazán méltó, impozáns kötettel örvendeztette meg olvasóit a Bookart. Kovács András Ferenc Névtelen cserépdarab című új versgyűjteményével bárhol sikerrel pályázhatna a szép könyvek versenyén a csíkszeredai kiadó. Nemrég közzétett interjúnkban a költő már jelezte a közelgő kiadói eseményt, de akkor még nem sejthettük, díszkiadásnak is beillik a kötet. Igyekszünk is hírt adni róla. A megjelent ötszáz példányból száz számozott. Kettős verskötetet lapozhatunk a különleges kiadványoknak kijáró féltő óvatossággal. A benne megjelent versek válogatottak, régiek, újak, amint ez az alcímből is kiderül. Klasszikus időmértékes formákban íródott darabok. A könyv második felében műfordítások olvashatók. Az ókori római költő, Caius Licinius Calvus harminchat versét tolmácsolja KAF latinból. Itt jelennek meg először. A kötet első fejezetében ugyanannyi, 1981 – 2023 között született saját vers látott napvilágot a Ianus könyvei nyílnak cím alatt. Jó a már ismertekkel újra találkozni, az újakkal ismerkedni, a költőt követve elmerengeni a századok múlásán, régmúlt és jelen összeszövődésén, az emberi, társadalmi gyarlóságok és remények örök időszerűségén, érzékelni, miként hangolódnak egymásra a költészet és a szellem egykorvolt nagyjai és a kortársak. Kovács András Ferenc tisztán csengő, sokarcú lírájának további ígéretes megpendülése is felsejlik mindebből. Mint ahogy immár bizonyosságként előre is vetíti a lírikus, hogy Calvus „szétszórtan, torzóban hagyományozódott poétikai korpuszának” kiadására is számíthatunk a jövőben. A vitára mindig kész, éles tollú római szerző „számos és sokféle költői művének jelentős része elveszett, s mára mindössze 158 verse, illetve 21 verstöredéke maradt fenn, ám a mostani lírai válogatás csupán az egyik lehetséges, szűkre szabott keresztmetszet”, de nyitva még az út egy teljes kiadás felé. KAF a calvusi életmű fordítását még 1998-ban elkezdte, s mint írja, 2003-ra zömében szinte kész lett vele, aztán mégis eltelt két évtized. A tervbe vett névszótáras, magyarázatokkal, jegyzetekkel ellátott, más aprómunkákkal nehezített megjelentetés nagy idő- és energiaemésztő munkát igényel, nem is beszélve a Lázáry René Sándor-életmű jóval terjedelmesebb, de szintén beütemezett posztumusz kötetei igényelte tennivalókról. Mégis úgy hisszük, gazdagon buzog még Kovács András Ferenc költői vénája, és sokszor örvendeztet meg a jövőben is ilyen könyvekkel, mint ez a pompás mostani. (N.M.K. )
(Változat Vörösmartyra)
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha… Ha majd… Ha. Ha majd. Csupa majdha-hamajd,
dadogás még
Most a világ – sose hidd: emberiségre javúl;
Lopni, hazudni tanulj, kimakogni, mi fáj, ne tanuld meg –
Írni, beszélni se merj, sem kiabálni, ha kell:
Légy anyanyelv menekültje, helóta, se senki se légy – így,
Újra bezárva betűk rácsai közt szabadon:
Ostoba, bármi lehetsz – csak becstelen, az ne, csaló se,
Töltse be szád a való vérröge: mondj igazat,
Mert idegen sem, pária sem vagy a szóban – a lelke
Ismeri mind, ki övé: kit köt erős türelem.