Kötelező az előzetes békéltetés?

• 2013-08-01 15:25:42

• Mózes Edith

Folyó év augusztus elsejétől, tehát tegnaptól a bíróságok csak akkor fogadják el a perbe hívási kérelmeket, ha a felek előbb kötelező módon előzetes, informális békéltető ülésen vettek részt egy igazságügyi mediátor előtt.

Folyó év augusztus elsejétől, tehát tegnaptól a bíróságok csak akkor fogadják el a perbe hívási kérelmeket, ha a felek előbb kötelező módon előzetes, informális békéltető ülésen vettek részt egy igazságügyi mediátor előtt. Ellenkező esetben a bíróság tárgyalás nélkül elutasítja a keresetet. Az előírás nem vonatkozik azokra, akik augusztus elseje előtt nyújtották be a keresetet. A szabályzót a 2012. évi 90-es számú kormányrendelet vezette be, majd a 2013. évi 4-es kormányrendelet írta elő az augusztus 1-jei határidőt.

Az előírás a bíróságok munkáját kívánja könnyíteni olyan szempontból, hogy a vitás felek egy semleges harmadik fél, azaz a békéltető vagy mediátor közvetítésével esetleg megegyezésre jutnak, s mindkét fél számára elfogadható megoldást találnak, elkerülve ezáltal egy per költségeit.
Marius Bonţeanu, a Maros Megyei Békéltetők Egyesületének elnöke, aki 2008-ban kapta meg a békéltetői-mediátori engedélyt, egy korábbi interjúban lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a mediálás Amerikában és általában a nyugati világban bevett jogi gyakorlat, a vitás problémák, konfliktusok megoldásának egyik lehetősége, amiből kimaradhat esetenként az igazságszolgáltatás, elkerülhető a pereskedés. A lényege tehát, hogy a konfliktusban levő személyek kompromisszumos megoldást találjanak.
Génjeinkben van a konfliktuskeresés?
Tapasztalata szerint azonban az emberek mifelénk szívesebben bízzák az ügyeiket az ügyvédekre. Sokkal inkább a konfliktust, a botrányt, a pert preferálják, mint a békés kiegyezést. – Az az érzésem, hogy a génjeinkben van ez – nyilatkozta a mediátor. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy az ügyvédek körében nem volt nagy érdeklődés a békéltetés iránt, holott nagy szükség lenne erre az igazságügy tevékenységének felgyorsítása, hatékonyabbá tétele érdekében.
A békéltető tegnap a Népújság kérdésére hangsúlyozta: – A kormányrendelet a per indítása előtti tájékoztató mediálást teszi kötelezővé, ami ingyenes. Ezután dönthetnek a felek, hogy a továbbiakban a békéltetőnél próbálják megoldani az ügyet, vagy peres úton keresik az igazukat. A békebíró feladata a felek fogadása, illetve tájékoztatása a békéltetés előnyeiről: hogy pénzt, időt spórolhatnak meg a kölcsönös megegyezéssel, a többi már a felektől függ. Azonban senki nem kényszerítheti őket arra, hogy kiegyezzenek. A tájékoztatásról jegyzőkönyv készül.
Nem vonják meg a konfliktusban állók jogát attól, hogy ha akarnak, utána peres úton keressenek orvoslást a problémákra.
Mint mondta, az általa levezetett békéltető tárgyalások 70 százaléka megoldódott, bírósághoz elég kevesen fordultak.
– Leginkább válások esetében sikerül kiegyezniük a feleknek, akik megértik, hogy nem érdemes a bíróságon kiteregetni a családi szennyest. De voltak sikeres ügyeim például intézmények közötti problémák terén is. Ez a mi feladatunk: megegyezésre biztatni a vitás feleket, nem egyiknek vagy a másiknak adni igazat, ahogy a bíróságok teszik. Nem úgy gondolkodunk, mint az ügyvédek, akiknek másak az érdekeik. Mi azt szeretnénk, ha a felek a törvényes keretek között megegyeznének, kibékülnének.
Marius Bonţeanu nehezményezte, hogy a parlamenti szesszió végén bevitt módosítás értelmében nemcsak a jogosított békéltetők végezhetik el ezt a feladatot, hanem ügyészek, bírák, ügyvédek, de még jogtanácsosok is megtehetik.
– Számomra csalódás ez a szabályzó, mert elképzelhetetlen, hogy egy ügyvéd, aki egy felet képvisel egy peres ügyben, arra biztatná a kliensét, hogy békés úton oldja meg a problémáját.
Mi is a mediálás?
A GalaxynetBusiness szerint az USA-ban és Nagy-Britanniában az alternatív vitarendezés legnépszerűbb és leggyorsabban fejlődő formája. Az eljárás lényege, hogy a konfliktusban vagy jogvitában álló felek egy független, elfogulatlan és pártatlan szakértő mediátor irányításával megkísérelnek egy mindannyiuk számára előnyös és kölcsönös megelégedésükre szolgáló egyezségre jutni a lehető legrövidebb idő alatt.
Az Egyesült Államokban az eljárás sikerére jellemző, hogy a tagállamok több mint felében a mediálás ma már kötelező. Tehát ezekben az államokban csak akkor lehet bírósághoz fordulni, ha a felperes igazolta, hogy mediálás útján kísérletet tett az egyezség létrehozására, ám az nem vezetett eredményre. Európában az eljárás ugyan még sehol nem kötelező, de elsősorban Angliában és az Európai Unió többi tagállamában is egyre nagyobb szerephez jut, és így a jogviták egyre nagyobb hányada nem is kerül a bíróságra.
A mediálás gyorsabb, olcsóbb és eredményesebb, mint a pereskedés.
Nem feltétlen szükséges a jogvitákat bíróság elé vinni
A bírósági eljárásnak számtalan hátránya van: hosszú évekig elhúzódhat, rendkívül költséges, a döntés joga nincs a felek kezében, ezért az ítélettel gyakran még a pernyertes fél sem elégedett, ráadásul a felek közötti viszony megromlik. Ezen tényezők késztetik az ügyfeleket, különösen a gazdasági szféra szereplőit arra, hogy a tevékenységi körükben felmerült vitás ügyeiket mediáció útján rendezzék.
A mediátor nem dönt, nem ítélkezik, hanem a folyamatot biztosítja: teret és helyet a feleknek a kommunikációra, lehetőséget teremt arra, hogy meghallgassák egymást. Lehetővé teszi, hogy közösen olyan megállapodásra jussanak, amely minden érintett fél számára a legnagyobb elégtételt nyújtja. Amennyiben az egyezség létrejön, perre nem lesz szükség, mivel a felek által megkötött megállapodás minden érintett személy érdekeinek megfelel, annak gyors végrehajtása saját érdekük.