A köszvényesi Kajcsák 300 éve

A köszvényesi Kajcsák mind egy ágból erednek. A mi közös ősapánk a csíkkozmási Kajcsa Benedek, aki II. Rákóczi Ferenc kuruc fejedelem seregében harcolt Magyarország szabadságáért. A bukás után több társával nem tette le a fegyvert, ezért üldözték. Szászrégenben egy gazdag szász szolgálólánya elbújtatta, gondoskodott róla. Megszerették egymást, egybekeltek, s a lány falujába költöztek Köszvényesre. 

A lányt Cseresznyés Sárának hívták, ők a mi ősszüleink, valamennyi Kajcsa tőlük származik. Benedek 1715-ben jött a szülőfalumba, ennek éppen 300 éve. Gyermekkoromban a Kajcsák a helység egyik legnagyobb nemzetségét alkották. Mára azonban szétszóródtak a fiatalok, az öregek kihaltak. Ennek következtében csupán egyetlen életerős család él ott, Béla öcsém két ügyes fiával. 

Az öreg Kajcsák soraiból több neves ember is kikerült: tanító, tanár, pap, járásbíró, jogász, tisztviselő, nemkülönben derék mesteremberek, asztalosok, kőművesek, cipész.

Kajcsa Jakab nagyszerű kapufaragó, falusi kántor, székely Háry János, aki csak amúgy ontotta magából a huszárkalandokat. Kajcsa János megírta a település meg a famíliánk krónikáját. Kajcsa Menyhért hatosztályos csodamérnök még a toronyórát is megjavította. Kajcsa Mózes messze földön ismert kőműves volt. 

Magam immáron 82 éves vagyok, Jóska bátyám pedig 90 éves. Ezért jónak találtam mindezeket papírra vetni, hogy elődeink szép emléke ne merüljön feledésbe.

(Kajcsa Jenő)